2. rész

Heni álmosan nyitotta fel a szemét. Felült az ágyában és körülnézett. A másik ágyon Kriszti aludt, és semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy az elkövetkezendő 5 percben felkel. Heni Krisztiéknél nyaralt Berlinben, és még csak 1 hetet töltött itt a 3 hónapból. Ideje tehát volt bőven. Az óra reggel 8-at mutatott, és a lánynak persze rögtön az jutott az eszébe, hogy 10-kor fontos telefonja van. Heni nagyon izgatott volt Bill miatt, alig várta már a 10 órát.

-Kriszti! Ébresztő! –lökdöste Krisztit.

-Mivan? –Kriszti

-Ma kell felhívnom Billt! 2 óra múlva! –Heni

-Jólvan örülök neki, éljetek boldogan, csak még 5 percet hagyj aludni könyörgöm! –Kriszti

-Nemár! Kelegessünk csak felfele! –Heni

-Bazmeg hagyjál már! –Kriszti

-És amikor te ráncigáltál ki a Gábor e-mailje miatt? –Heni

-Az a Gábor volt… -Kriszti

-Nem érdekel Kriszti, vagy fogod magad és fölkelsz, vagy én rángatlak ki! –próbálta a dühöset játszani Heni, de a mosoly mindig ott volt az arcán.

-Á csak 5 gyönyörű percet adjon az ég… -Kriszti

-Oké… -Heni elvonult, de hamarosan 1 vizes kendővel jött vissza. Amíg Krisztinek csukva volt a szeme, addig Heni föléhajolt, és szépen kicsavarta a vizes kendőt. Kriszti úgy érezte magát, mintha 1 vödör vízzel öntötték volna képen.

-Wááááá mi ez??? –Kriszti fölpattanva az ágyból.

-Áh semmi… csak víz. –vigyorgott Heni

-Te kis szemét! Lecsurgattad a búrámat? Ezt még megkapod! –mondta Kriszti, majd 1 hatalmas párnacsata lett a vége. A szórakozást Kriszti anyja szakította félbe:

-Lányok reggeli! Indulás lefelé! –mondta Móni, Kriszti anyja, majd lement a lépcsőn.

-Ezt még visszakapod! –mondta Kriszti, majd lementek a konyhába. Elvégezték a reggeli teendőket, és hamarosan elérkezett a 10 óra. Heni és Kriszti izgatottan ült az ágyon. Heni remegő kezekkel tartotta a mobilját.

-Na gyerünk! 10 óra elmúlt! –mosolygott Kriszti

-Huhh… mindjárt meghalok az izgalomtól… csak annyit mondott, hogy hívjam fel! Vajon mit akarhat? –Heni

-Fingom sincs, de ha nem hívod fel, akkor soha nem is fogjuk tudni. –Kriszti

-Jójó. –Heni bepötyögte Bill számát a mobiljába. Kicsengett, és hamarosan 1 álmos férfihang szólalt bele, németül. Kétségkívül Bill volt az.

B: Hallo

H: Szia Bill, itt Heni!

B: Áh szia Heni! Örülök hogy felhívtál!

H: Nincs mit! Amúgy aludtál? Elég fáradt a hangod…

B: Egyet mondok: Gustav. Ő volt! –nevetgélt Bill

H: Mit csinált?

B: „Véletlenül” elfelejtette kikapcsolni a mobilját, és hajnalban mint aki parázson fekszik, úgy ugrottunk ki az ágyból, ugyanis a mobil rázendített a Metallicára, Gustav pedig gyorsan kiosont ahelyett hogy kikapcsolta volna azt a szart…

H: *nevet* Legalább nem kell ébresztőóra

B: Jaja Gustav mindig már hajnalban kukorékol!

H: A tegnapiak után jól vagytok?

B: Mi igen. De sajnos sokan megsérültek a stábból.

H: Uhh az nem jó.

B: Hát igen, de… kérdezhetek valamit?

H: Persze

B: Ma van valami programod délutánra?

H: nincs

B: Akkor eljössz velünk sétálni?

H: Sétálni?

B: Igen… csak úgy sétálni. Hozhatod Krisztit is!

H: Oké. De mikorra?

B: 2-re. Ha az jó nektek

H: Jó lesz!

B: Oké! Akkor a Stadionnál találkozunk 2-kor! Most le kell tennem, majd talizunk! Puszi, szia!

H: Szia! –mondta Heni, majd letette a telefont.

-Bazmeg… sétálni hívott minket! –Heni

-Hogyhogy minket? –Kriszti

-Jössz te is!– mosolygott Heni

-Uram jézus… találkozni fogok a Th-val? –Kriszti alig hitte el, majd a két lány boldogan ugrott egymás nyakába. El sem tudták hinni a történteket. Méretetlenül boldogok voltak, annyira, mint még soha. Hamarosan elérkezett 2 óra. Kriszti és Heni már a Stadion előtt voltak. A fiúk viszont még sehol.

-Áh kamu volt az egész… el se fognak jönni! –mondta Kriszti keserűen

-Dehogynem! Mindjárt itt lesznek meglátod! –mondta Heni, majd ebben a pillanatban 1 szürke kocsi állt meg a lányok előtt. A Th-s fiúk szálltak ki belőle. Na meg persze Saki a testőr.

-Bocsi a késésért dugó volt. –kezdte a magyarázkodást Tom.

-Pedig gyorsan mentünk! –Bill

-Mit mentünk? Repültünk! –Georg

-Egyszer majdnem átmentünk a piroson. –Gustav

-De csak majdnem. –Bill

-Ha te vezettél volna, akkor biztosan az út menti fával is megismerkedünk! –Tom

-Persze fényezd magad! –Bill

-Most mivan, csak kicsúszott. –Tom

-Ejnye Tom ne fesztiválozz! –Georg

-Én? –Tom

-Nem Nicole Kidman! –Gustav

-Oké, oké be lehet fogni. Szal –ekkor Bill a 2 lány felé fordult –minket gondolom ismertek. J Mi viszont titeket szeretnénk megismerni! –Bill mosolyogva.

-Hát … akkor üljünk le! –mutatott 1 közeli pad felé Heni. A fiúk követték a 2 lányt és leültek a padra.

-Kezdem én. –mondta Kriszti. Ezután Kriszti elmondta, hogyan ismerte meg a Th-t, és hogy mit szeret, mit nem, ilyenek. Ugyanebben a témában mondta el a jellemzését Heni is. A társaság folyamatosan bolondozott, mindenki nagyon jól érezte magát. Aztán 5-kor megszólalt Kriszti mobilja. Csak 1 sms-t kapott:

A kisasszonyoknak ideje lenne hazatérni, van 1 vendégünk! Anyu

-Egy vendégünk? –Kriszti

-De hát úgy tudom, ma nem vártok senkit! –Heni

-Hát éppen ezaz! Ki az isten lehet? –Kriszti

-Fogalmam sincs. –Heni

-Haza kell mennetek? –Tom

-Sajna igen. –Heni

-Ne már! –fiúk

-Muszáj! –Heni

-Akkor… eljöttök a Lorelay show-ra? –Georg

-Hova?- Kriszti

-Lorelay show. Zenei díjátadó. Mi is fellépünk! –mondta büszkén Bill

-Gyertek már el lécci! Adunk VIP jegyet! –Gustav

-Jaja. –Tom

-Hát… na jó. –Kriszti

-Benne vagyunk! –Heni

-Köszi szépen csajok! –Tom. Bill ekkor közelebb hajolt Henihez.

-Beszélhetnénk négyszemközt? –Bill

-Igen. –Heni

-Mindjárt jövünk! –mondta Bill, majd Henivel a pár méterrel arrébb levő tűzcsaphoz mentek.

-Szóval? Mit szeretnél mondani? –Heni

-Csak azt hogy… sokat jelentett nekem, hogy tegnap a viharban mellettem voltál. És… köszönöm. És… és még azt szeretném hogy… hogy eljönnétek-e a Lorelay-re? –Bill

-Kedves vagy, nincs mit. De ezt a Lorelay-t megbeszéltük nem? –Heni

-Ja de… tényleg. Bocsi. –Bill csak zavartan hebegett-habogott látszott rajta, hogy mondani akar valamit, de nem képes kinyögni.

-Valami baj van? –Heni

-Baj? Á nincs semmi gond csak… meleg van! –Bill zavart mosollyal.

-Hmm. Biztos. Akkor a Lorelay jövő hét pénteken lesz? –Heni

-Igen. Addig van 5 nap. –Bill

-Aha. –Heni.

-Akkor… elengedlek titeket, Kriszti anyja már biztos tiszta ideg… -Bill

-Áh ő nem olyan! –Heni

-Akkor jó. Jó volt veletek a mai délután. Majd valamikor foglak hívni, legyél mindig bekapcsolva! –Bill

-Jójó! –Heni

-Nah szia! –mondta Bill, majd 1 puszit nyomott Heni arcára.

-Szia! –mondta Heni majd ő is 1 puszit adott Billnek.

-oh… ez tegnap elmaradt. –mondta Bill enyhén pirulva, keze a puszi nyomán.

-Ami késik, nem múlik! Na szia! –mondta Heni, majd mivel közel laktak a stadionhoz, gyalog mentek haza Krisztivel.

-Igen… késik… ne nem múlik! –Bill

-Hé tesókám, indíts vár a pingpongasztal! –Tom

-Oké. –Bill. A fiúk beszálltak a kocsiba, és hamarosan már a hotelben is voltak.

A lányok betoppantak a házba.

-Na végre! Nehéz volt idetalálni lányok? –Móni

-Nem. De ki a vendég? –Kriszti

-Én. –lépett elő 1 fiatal lány az ajtó mögül.

-Juli??? –mondta egyszerre a 2 lány.

-Hát… a pasim kirúgott. És mivel eddig is németben laktam, csak ide tudtam jönni. Amúgy jól megnőttél hugi! –mosolygott Juli

-Nővérkém! –Heni boldogan ugrott Juli nyakába. Juli 1 évvel volt idősebb Heninél, és 1 berlini suliban orvosnak tanul immár 3 éve.

-Juli de régen láttalak! –Kriszti aki szintén megölelte Julit.

-Gyere fel, rengeteg mesélnivalónk van! –Heni

-Oksa! De nekem is! –kacsintott Juli. A lányok amint fölértek az emeleti szobába, rögtön leültek az ágyra és 1 zacskó chips kíséretében szépen sorban mindenki elmesélte mi minden történt vele 3 év alatt.

-De hát hogyhogy kidobott? –Heni

-Nem dobott ki. Én hagytam ott. –Juli

-Hogyhogy? –Kriszti

-Állandóan veszekedtünk. Mindig mindenért engem hibáztatott, úgy kezelt mint 1 kutyát. És már nem éreztem magam jól vele. Ma reggel pedig végleg betelt a pohár. Úgy összevesztünk, hogy úgy döntöttem csomagolok és otthagyom. Meg is tettem. És egyáltalán nem bántam meg. Megérdemelte az a szemétláda! –mondta keserűen Juli.

-Meg hát ha ilyen bunkó volt! -Heni

-És most hogy lesz? –Kriszti

-Most itt húzom meg magam nálatok, amíg nem találok albérletet. De nem vagyok terhetekre ugye? –Juli

-Dehogy vagy! Örülünk neked! –Kriszti

-Oké. És veletek mi volt? –Juli. Heni és Kriszti elmesélték az elmúlt 2 nap eseményeit. Juli alig hitt a fülének, hatalmas Tom fan volt.

-Úristen… és olyan mint a tv-ben? –Juli

-Persze! De élőben sokkal jobbak! –Heni

-Legközelebb te is jössz velünk! –Kriszti

-Juj de várom! –Juli

-Elhiszem! –Heni. Ekkor lent tányércsörömpölés hallatszott. A 3 lány villámgyorsan leszaladt a lépcsőn. Ekkor meglátták mi történt a konyhában…

-Úristen… anya!!! -Kriszti