3. rész

Kriszti anyja, Móni ájultan feküdt a földön.

-Úristen anyu jólvagy?  -Kriszti, Heni és Juli azonnal Mónihoz siettek. Kriszti és Heni kétségbeesetten lökdöste Mónit, Juli az orvost hívta. 10 perc múlva kint is volt az orvos.

-Ez szívroham! Azonnal kórházba kell vinni! –mondta az orvos, miközben hívta a mentőket. Kriszti nagyon félt, hogy valami baj lesz. Hamarosan kint volt a mentő, és Mónit kórházba szállították. Azonnal a műtőbe vitték. A lányoknak addig maradt a várakozás.

-Jaj… csak élje túl! – Kriszti

-Nyugi Kriszti nem lesz semmi baj! –Heni

-Móni meg fog gyógyulni! –Juli

-Nagyon remélem lányok. Ha anyuval valami gond lesz… akkor nekem annyi. –Kriszti

-Ne izgulj, nem lesz semmi baj! –Heni. Ekkor kilépett az ajtón az orvos. Látszott az arcán, hogy bizony nincs minden rendben.

-Önök Hargitay Mónika hozzátartozói? –orvos

-Igen mi vagyunk! Jól van? –Juli

-Túléli? –Kriszti

-Sajnos rossz hírem van. A szívrohamot követően leállt a pulzus és csak nehezen tudtuk újraéleszteni. Az idegrendszere károsodott és a szervezete is nagyon legyengült. Jelenleg géppel lélegeztetjük, de sajnos azt biztosra vehetjük, hogy többé nem fog magához térni. –orvos.

-Úristen… -Krisztiből előtört a sírás.

-Még elbúcsúzhat tőle… valószínűleg ismét leáll majd a szíve. És akkor már nem tudjuk visszahozni. –orvos.

-Veled megyünk Kriszti! –Juli

-Melletted állunk! –Heni

-Oké. Akkor… bemegyek hozzá. –Kriszti. Rendben. Az orvos bevezette őket a kórterembe. Móniból szinte mindenhonnan csövek álltak ki. Gépek pityegtek körülötte, jelezve, hogy a nő még él. Kriszti leült anyja mellé, az orvosok és Heniék addig a szoba végén álltak. Kriszti megfogta Móni kezét.

-Anya… hallasz engem? –Kriszti. Tudta, hogy hiába mond bármit is, úgysem érti meg az anyja, de valahol belül remélte, hogy hall valamit.

-Megígérem, hogy jó leszek… vigyázok majd Henire és Julira… és… és nagyon fogsz hiányozni! –ekkor a gépek sípolni kezdtek. Móni szervezete feladta a küzdelmet. Krisztiből még erősebben törtek elő a gyász könnyei. Adott még 1 utolsó puszit Móni homlokára, majd felállt, és zokogva ölelte át a lányokat. Eközben az orvosok kikapcsolták a gépeket, a sípolás abbamaradt, és mostmár csak a sírást lehetett hallani.

-Gyere… menjünk haza! –Heni. Kriszti szó nélkül elindult…

-Most akkor mi lesz? –kérdezte Juli Henitől és Krisztitől otthon.

-Fogalmam sincs. –dünnyögte Kriszti.

-Majd lesz valahogy, nyugodj meg! –Heni. Ekkor megszólalt a telefon. Heni vette fel

H: Haló

Dóri: Szia Heni megismersz még?

H: Dóri?

D: Pontosan

H: Juj szia! De régen beszéltem veled!

D: Hallottam mi történt. Részvétem

H: Ilyen gyorsan mennek a hírek?

D: Hát igen. De tudod mit? Holnap elmegyek hozzátok, amúgy is rég láttalak titeket. Hozom Petrát is (Dóri unokahúga), és akkor majd mi szépen rendbe szedünk titeket!

H: Tényleg? Az tök jó! És hogyhogy elengedtek titeket?

D: Vállaltam az áldozatot, hogy kitakarítom az egész kecót. Anyu annyira odáig volt, hogy simán elengedett!

H: Hú már alig várom! És Juli mennyire fog örülni!

D: Ja igen, mondd meg Julinak, hogy majd hozom a vámpíros DVD-t!

H: Hűha mi lesz itt!

D: *nevet* Földobunk titeket, mint a menyasszonyi csokrot! Csak bírjátok ki holnapig! Délelőtt 10 fele érünk oda!

H: Oksa!

D: Na de most mentem, majd akkor beszélünk! Szia!

H: Szia! –Heni mosolyogva tette le a telefont

-Csajok! Holnap jön Dóri és Petra! –Heni. Julinak rögtön felcsillant a szeme.

-És nagy tervük, hogy feldobjanak minket! –mondta Heni, Krisztire nézve. Krisztin 1 halvány mosolyféle jelent meg.

-Szép tőlük, hogy jönnek megvigasztalni… így talán könnyebb. –Kriszti. Igen. Így majd biztos könnyebb lesz mindannyiuknak.

Másnap délelőtt 10-kor csöngetés ütötte meg a lányok fülét.

-Ezek ők lesznek! –kiáltott fel izgatottan Juli. Kriszti kinyitotta az ajtót…

-Sziasztok! –kiáltott fel Petra, majd Kriszti nyakába ugrott.

-Csákó! Vártatok minket mi? –vigyorgott Dóri

-Jaja! –Heni

-Mint a messiást! –Petra

-Jó hogy eljöttetek! –Kriszti

-Sok jó ember kis helyen is elfér! –Juli

-Na lányok akkor, pakoljatok le… és szépen mondjátok el, hogy kivel mi-volt! –Heni

A hotelben hiába volt 10 óra, Billék még akkor se keltek volna föl, ha rájuk omlik a ház. Mivel tegnap hajnali 3-ig ment a DVD-zés, a fiúk nem igazán tervezték azt, hogy a délelőtt folyamán fölkelnek. Kivéve persze Gustit, aki pár óra alvás után úgy éledezett, mint hajnalban a zöld mező J. 

-Hé! Valaki ébren? –kiáltotta el magát. Georg 1 hangos horkantással válaszolt, Bill oldalra fordult és szuszogott tovább, Tom pedig semmiféle reakciót nem mutatott, csak aludt tovább.

-Jellemző… -mormogta Gustav. Sóhajtva nézte meg mobilján az időt. 10 óra 12 perc volt.

-Hé valaki, keljetek már föl! Mindjárt dél lesz!  Át akarjátok dögleni a napot? –Gustav. Bill ásított 1 hatalmasat, majd kómásan kinyögte:

-Bazz Gustav a vekker is szolidabb nálad.

-De nekem nincs olyan csengőizém a fejemen. –vigyorgott Gustav

-Ja csak 1 glória. –Bill

-Nem 2 ördögszarv! –vihogott Gustav

-Fárasztó vagy… -Bill

-Nem én ébresztő vagyok! J –Gustav

-Jaaaaj… ez fájt. –Bill nevetve

-Na most akkor mivel 10:20 föl kéne valahogy varázsolni a többieket az ágyból. –Gustav

-Abrakadabra. –Bill

-Heh ahogy látom a többiek magasról szarnak rá… menj a Roxfortba Bill Potter! –Gustav

-Kapd be. Gusticica! XD-Bill

-Kuddoljál kakastaréj! –Gusti

-Milyen kakastaréj? –Bill

-Kukurikú! –Gustav

-Malacfarok! –vigyorgott Bill

-Anyád. –Gustav

-Tied. –Bill

-Mi ez a dumálás itt? Nem tudok aludni –Tom

-Talán azért mert fel kéne kelned. És Georgnak sem ártana…-Gustav

-De még olyan gyengék a felkelő nap sugarai… -kezdte líraian kimagyarázni magát Georg.

-Felkelő napból mindjárt lemenő lesz! –Gusti

-Na azért az 1 icipicit túlzás. –Bill

-Miért mennyi? –Tom

-5000 euró! –Gustav

-Nem az ötöslottót kérdeztem. Az időt! –Tom vigyorogva

-Ja. Fél 11. –Gustav

-Akkor azt hiszem alszok még egyet…- Georg

-Én meg azt hiszem, hogy mindjárt dobolni fogok. –Gustav

-Én meg azt hiszem, Rasmust kéne hallgatni. –Bill

-Én meg azt hiszem, hogy meg kéne keresni a zoknim párját. –Tom

-Már megint elhagytad? –Bill nevetve

-Eltűnt. Nem szeret! –Tom

-Szegény Tom, sokkot kapott! –Georg

-Hm. Fel kéne hívnom Henit, hogy mi van vele. –Bill

-De hát tegnap hívtad. –Tom

-És? –Bill

-Ezaz. És? Tegnap óta ki tudja mik történhettek, lehet hogy talált magának 1 pasit. – Gustav vigyorogva.

-Ha ha ha. Nagyon vicces. –mérgelődött Bill

-Jólvanna. –Gustav

-Kjáááá! Csak nem ráindultál? Azért csillogott olyan perverzen a szemed te kis huncut! –nevetett Tom, majd később Georg is.

-Fogd be a szád tesókám! –mondta Bill,fülig pirulva, kissé zavarban és kiment a fürdőszobába.

-Cseszd meg, most kiüldözted szerencsétlent! –Gustav

-Ő olyan mint a zoknim. Menekül. –nevetett Tom. Ezen a többiek is röhögtek

-Csak nem büdös. És nem csíkos. –Tom. Ekkor Gustav és Georg elkerekedett szemmel nézett Tomra, majd röhögésben törtek ki.

-Ejha! Tom miért nem mondtad, hogy csíkos zoknit is hordasz? –nevetett Georg

-Csak a divat kedvéért mondtam! –mentegetőzött Tom

-Persze, hazudni tudni kell! –Gustav. Eközben Bill a fürdőszobában a mosógépen ült és a mobilját a kezében tartva tanakodott. „felhívjam vagy ne?” –ez a kérdés volt a fejében, miközben a mobilban levő névsort nézte, és megállt a Heni névnél. Ujját a hívásindító gombra tette, de megtorpant és végül nem nyomta meg. „lehet hogy igaza van Tomnak és ne hívjam? De mivan ha valami történt vele? „ –Bill képtelen volt dönteni. „felhívom. Nem halok bele” –Bill tehát vett 1 mély lélegzetet, és megnyomta a hívásindító gombot.

Heni: Haló

Bill: Szia Bill vagyok. Csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, nem történt-e semmi különös tegnap óta.

H: Köszi kedves vagy, hogy felhívtál. Az igazság az, hogy tegnap óta rengeteg dolog történt. Itt fog nálunk lakni a nővérem Juli.

B: Puszilom.

H: hehe. Átadom. A rossz pedig hogy Kriszti anyukája szívrohamot kapott és meghalt.

B: Jézusom… részvétem.

H: Oké ezt is átadom. És az előbb jött meg a 2 legjobb barátnőm, megvigasztalni Krisztit, és hát ugye őket is nagyon régen láttuk, szal 1 nagy traccsparti megy itt. Kriszti is már jobban van hál’ istennek.

B: Oh akkor jó. Őket is puszilom. Na és veled? Te jól vagy ugye?

H: Igen, velem nincs semmi különös. Veletek?

B: Velünk sincs most semmi.

H: Akkor oké. Ha nem baj, akkor most leteszem, majd hívlak!

B: Ne, hagyd csak, majd hívlak én!

H. Oké. Akkor puszilom a többieket is, vigyázz magadra, szia!

B: Te is magadra, szia! –Heni lerakta. Billnek nagyon nem tetszett valami. Még maga sem tudta hogy mi. Talán az, hogy Heni annyira lerázta. Vagy nem? Bill tisztára össze volt zavarodva. Lehet hogy pasi van az ügyben? Vagy csak tényleg a barátnőivel beszél? Nem tudta. De rossz előérzete volt… és nem is alaptalanul.