7. rész

Julinak leállt a szíve.

-Nincs pulzus! –mentős. Ekkor a mentő odaért a kórházhoz.

-Súlyos fejsérülés, sok vért vesztett és az előbb leállt a szíve. Újra kell éleszteni! –mondta a mentős a történteket az orvosoknak, akik már vitték is Julit a műtőbe. Ekkor odaértek Heniék is.

-Hol van Kertész Júlia? Azt mondták ebbe a kórházba vitték. –kérdezte Kriszti az információnál.

-A 7. műtőben van. Alig 2 perce vitték be. Addig üljenek le! –válaszolt az alkalmazott. A lányok kénytelen voltak a műtő előtt várni. Egy óra múlva kijött az orvos…

-Mi történt Julival? Ugye jól van? –Dóri

-A lánynak nagy szerencséje volt, hogy még időben kórházba került. A szíve leállt ugyan, de sikerült újraélesztenünk, és az állapotát is stabilizáltuk. –orvos

-Hál’ istennek! –lányok

-De van 1 kis baj… -orvos

-Mi? –lányok

-A fejsérülése elég súlyos volt, emiatt biztos, hogy valamilyen károsodást szenvedett. Amíg magához nem tér, addig nem fogjuk tudni, hogy mi is ez a komplikáció, de csak annyi biztos még, hogy ez nem lesz maradandó. –orvos

-De hát milyen károsodás lehet? –Heni

-Színvakság, emlékezetvesztés, túlzott feledékenység, látászavar, ingerlékenység, agresszivitás, és még rengeteg minden amit képtelenség pár perc alatt felsorolni. –orvos

-Úristen… ezeket még hallani is rossz! –Kriszti

-És valószínűleg mikor tér magához? –Heni

-Ez idő kérdése. Lehet hogy reggelre már ébren lesz, de az is lehet, hogy csak holnapután. –orvos

-És… bemehetünk hozzá? –Dóri

-Azt sajnos még nem lehet. Intenzív osztályon tartott betegeket tilos látogatni! Reggelig megfigyelés alatt tartjuk, és ha nem romlik az állapota, akkor átvisszük 1 kórterembe. –orvos

-Rendben köszönjük! –lányok

-Nincs mit! –mondta az orvos, majd elment egy másik műtőbe.

-Hajjaj szegény Juli! –mondta Heni, miközben a lányok leültek a váróba.

-Jajam. Én már most félek, hogy milyen károsodás érte… -Kriszti

-Júj én is! Remélem utána hamar rendbejön! –Dóri

-De hogy gurult le a lépcsőn? –Petra

-Hát úgy hogy sírt és akkor… tényleg basszus! –Dóri

-Miaz? –többiek

-Na ki miatt került az intenzívre Juli? Na ki miatt? –Dóri

-Tom… -Kriszti

-Föl kell hívnunk! Vállalja föl amit csinált! –Heni

-Úgy van, pontosan! –Kriszti

-Miatta van ez az egész! –Petra. Dóri már elő is vette a mobilját.

-Kihangosítom oké? –Dóri

-Oksa. –többiek. Dóri már meg is nyomta a hívásindító gombot, Tom pedig kis idő múlva föl is vette.

T: Halló

D: Szia Tom, itt Dóri.

T: Szia Dóri, őőő most nem alkalmas…

D: Miért mit csinálsz?

T: Más dolgom van…

D: Na akkor beszámolok a kőkemény tényekről: Juli most miattad az intenzív osztályon fekszik!

T: Micsoda? Mi történt vele?

D: Látott, amint te épp a macáddal lógtál, és annyira sírt, hogy legurult 1 lépcsőn! Súlyos fejsérülése van, rengeteg vért vesztett és kb. 2 órán keresztül élet-halál között volt!

T: Úristen! Azonnal ott vagyok, melyik kórház?

D: Óh csak nem érdekelni kezdett az hogy mi van vele?

T: Mindig is érdekelt hogy mi van vele!

D: Persze akkor miért nem vele foglalkozol ahelyett, hogy mindenféle lotyóval kavarsz?

T: Én… én sajnálom!

D: Sajnálhatod is! Ha Juli kijön innen én nem lennék a helyedben! Nem tudnék még 1x a szemébe nézni ezek után!

T: Én tényleg nem akartam, hogy ez legyen a vége! Én szeretem Julit! De nem hittem volna, hogy ő is engem! Azt hittem, hogy csak átlagos pasinak tart…

D: Basszus ő is szeret téged! Jobban mint te őt!

T: Tényleg?

D: Na jólvan Tom, most akkor szereted vagy nem? –Dóri

T: Szeretem! És mégis melyik kórházban van?

D: Berlini Baleseti…

T: Kösz! Pár perc és ott is vagyok, szia! –Tom már hadarta az utolsó mondatot, és miután elmondta, le is tette a mobilt.

-Istenem ez olyan… áh. Hagyjuk. –nevetett Heni

-Érted! Juli úgy bele van esve, mint a szappan a kádba, és ezt nem veszi észre? –Kriszti

-Mondjuk Juli se vette észre, hogy Tom szereti… -Dóri

-Hát igen… de mostmár lerántottuk a fátylat! –Petra

-Le le! –Heni

-Kíváncsi vagyok, hogy Tom mit fog szólni, ha meglátja Julit! –Heni

-Huhh hát én is! –Dóri

-Ha legurulsz 1 lépcsőről, nem csak a fejed sérül meg! –Heni

-Na ja, hanem még vagy 50 darab kékfoltod lesz… -Petra

-Vagy még annál is több. –Kriszti. A lányok a baleset mértékét latolgatták, amikor megjelent a rémült Tom.

-Hol van Juli? –szólt a lányokhoz

-Neked is szép jó estét Tom! –Dóri

-Jólvan, sziasztok! – Tom.

-Reggelig bent tartják az intenzíven megfigyelésre. Addig nem lehet hozzá bemenni. –Petra

-Kurva életbe! –mondta Tom, majd leült.

-Remélem büszke vagy magadra… -Kriszti

-Szégyellem magam emiatt… nem akartam hogy ez történjen. –Tom

-De ha szereted, akkor miért más csajjal lófrálsz? –Heni

-Na igen, ez itt a kérdés! –Dóri

-Őt még a Schrei turnén ismertem meg. És hát pont összetalálkoztunk… és… tudjátok… -Tom

-Gyönyörű… -Petra

-De esküszöm, többé nem fordul elő ilyesmi! Főleg most, hogy bebizonyosodtam arról, hogy Juli szeret! –Tom

-Nanana, álljon meg a menet! Még ne nagyon bízd el magad Tom! Én azon se csodálkoznék, ha Juli 1 életre megutálna! –Heni

-Hát igen, ez benne van a pakliban! –Dóri

-Hiszen gondold már el, mit történt vele, Tom! –Petra

-Jaj nekem… -Tom a kezébe temette arcát.

-Bizony jaj… -Dóri

-Na jólvan elég ebből! Nem Tomot akarom védeni, de mostmár ne marjátok egymást lécci! A legjobb barátnőnk fekszik az intenzíven, legalább miatta fogjátok már vissza magatokat! Már úgyse lehet mit szépíteni a dolgon, minek kell még hótra offolni a másikat? Legalább 1 rohadt kórházban viselkedjünk már normális emberek módjára! –Kriszti dühösen.

-Jól van, jól van, abbahagyom! –Dóri

-Ezaz, Krisztinek igaza van. –Heni

-Oké. –Tom

-Társulok! –Petra. A társaság tehát reggelig várt, végre nyugiban…

Reggel:

Az orvos kilépett az ajtón.

-Jó reggelt! A hölgy még nem tért magához, de az állapota szerencsére nem romlott tovább, így átvisszük 1 kórterembe. De mielőtt átvinnénk, 5 percre bemehetnek hozzá!

-Rendben! –lányok és Tom. A társaság belépett a műtőbe. Juli fején 1 hatalmas kötés volt. Az állán 1 nagy zúzódás, a kezén kékfoltok, és horzsolások. Juli holtsápadt volt, de szerencsére élt. Tom eleresztett 1 halk „atyaúristen” –t, a lányok, pedig nem találtak szavakat a látványra.

-De… ugye tényleg rendbejön? –Heni

-Persze. Csak a károsodás miatt kell aggódnunk. Amúgy nyugodjanak meg, minden renden lesz! –orvos. Ekkor Juli keze megmozdult.

-A keze… a keze megmozdult! –Tom. Minden szem Julira szegeződött. A lány lassan felnyitotta szemét… majd amikor meglátta a többieket, csak ennyit mondott:

-Ti meg kik vagytok? És hol vagyok? –Juli

-Kórházban vagy! –Tom

-Oh… az nem jó! –Juli

-Nem hát! De rendbe jössz! –Heni

-Ja igen! Hol is vagyok? –Juli. Az orvos odasúgta a többieknek:

-Emlékezet-kiesése van. 1-2 nap és mindenre emlékezni fog!

-Óh… vagy úgy! –mondta Tom. Ekkor Juli Tomot végigmérte.

-Maga kicsoda? –kérdezte Tomtól

-Tom Kaulitz vagyok!

-Maga 1 giggolo! –kiáltott fel Juli.

-Hehh? –Tom köpni-nyelni nem tudott. Sokmindent mondtak rá, na de azt hogy giggolo még senki se közölte. A lányok alig bírták visszafojtani a nevetést.

-Én nem vagyok giggolo! Rock zenész vagyok! –Tom

-Maga akkoris 1 giggolo! –Juli

-Őőő inkább tegeződjünk! –Tom

-A maga képén nagyon vastag a bőr! Ha bemer nézni a szoknyám alá, esküszöm hogy tökönrúgom! –Juli

-De hát… -Tom

-Maga 1 olasz giggolo! –Juli. Heniék már nem bírták tovább és elnevették magukat. Bizony az orvos is mosolygott.

-Azt hiszem, mostmár ideje lesz elaltatni, és átvinni 1 másik kórterembe. –orvos

-Kit? Engem? –Juli

-Magát. –mondta az orvos, és már be is adta Julinak az altatót. Juli pislogott még párat, aztán elaludt. Tom még mindig értetlenül meredt maga elé.

-Nyugodjanak meg, amikor fölkel, már több mindenre fog emlékezni, és fokozatosan tér vissza az emlékezete. 2 nap múlva már minden rendben lesz a fejében. –majd ekkor az orvos vigyorogva Tomra nézett. -És megnyugodhat fiatalember, nem fogja többet legiggolózni!

-Köszönöm. –dünnyögte Tom. A lányok alig bírtak állni a lábukon a röhögéstől. Julit átvitték 1 másik kórterembe. A többiek természetesen oda is követték. Amikor már Juli a helyén volt, és a többiek is körülötte, Tom sértődötten kifakadt:

-Legiggolózott! – kiáltotta a rasztás.

-Megérdemelted! De úgyse gondolta komolyan! –Heni

-Tudom, de hát mégis az ő szájából hangzott el! –Tom

-Rendbe fog jönni! –Dóri

-Nagyon remélem! –Tom. A társaság tehát letáborozott Juli ágya mellett, Tom pedig imádkozott, hogy Juli ne mondja még egyszer rá, hogy giggolo…J