9. rész

Az időjárás most a napfénykedvelők kegyeiben járt, ugyanis hétágra sütött a nap, és egy felhő sem volt látható. A hotelszobában Gustav már rég fent volt, Georg, Bill és Tom pedig most kezdett ébredezni.

-Jaj már megint milyen dög meleg van! –kezdte Georg félkómásan.

-Jaja, pedig még csak reggel van! –Bill

-Már bele se merek gondolni, mi lesz délután! –Gustav

-Vagy inkább délben. –Tom. Billnek rögtön eszébe jutott a déli interjú Susannal. Egyből elfogta az aggodalom.

-Nem akarok erre az interjúra menni! –fakadt ki Bill keserűen.

-De hát miért nem? Ez csak 1 interjú! Olyan mint a többi! –Gustav

-Igen, olyan mint a többi, kivéve ha Susan Härz a műsorvezető… -Bill

-Juj tényleg! Az a nőci, aki rád van indulva! –Tom

-Azaz. És ez élő adás lesz. –Bill

-Hoppá! Az szívás, mert… -Gustav

-… mert látják a lányok! –fejezte be a mondatot Georg.

-Jaj nekem. –Bill

-Ugyanmár! Ne parázz tesókám! Ha az a nőci közeledni próbál hozzád… -Tom

-… akkor majd megmutatjuk neki, hogy kivel kezdjen! –vágott közbe Georg

-Jól mondod Georgbéjb! –vigyorgott Tom.

-Kuddoljál! Elkaplak bazd meg, széthasítalak! –fenyegetőzött Georg.

-Jézus Mária de betojtam! –nevetett Tom

-Nem fejeznétek be a hülyeségeiteket? –Gustav

-Jaj Gusti, most mééééér? –Tom

-Idegesítetek… -Gustav

-Dehogyis! –Georg

-Dehogynem. Úgy érzem magam, mintha 2 túlméretezett óvodással lennék 1 fedél alatt. –regélte Gustav. Bill felnevetett.

-Hehehe Gusti most igazad van! Emlékszem amikor Tom…

-Nana ez családi titok! –Tom

-Emlékszem arra a piros –sárga fürdőgatyádra! –vigyorgott Bill

-Rohadj meg! –mondta durcásan Tom, a bosszún törve a fejét.  Georg és Gusti eközben fetrengtek a röhögéstől.

-Hé Tom ez igaz? –nevetett Gustav.

-Hát persze, csak nem meri felvállalni! –Bill

-Na és te emlékszel a pókemberes párnádra, Bill? –Tom. Bill arcára ráfagyott a mosoly, ellenben Gusti és Georg még jobban röhögött, mint eddig.

-Na jólvan, te nyertél… de a sárkányos gatya, még mindig cikibb, mint a pókemberes párna! –védekezett Bill.

-Dettó. –Gustav

-Na jó, elég a hülyülésből, reggel 9 van, rendbe kéne szedni magunkat! –Georg

-Na ja. –Bill

-Akkor én el is vándorlok a sapkáimhoz! –Tom

-Én meg gyorsan kajolok egyet… -Gusti

-Várjál én is! –Georg. Tehát a fiúk elkezdték a felkészülést, a délben levő interjúra.

Az interjún:

A Tokio Hotel legénysége már az RTL stúdiójában volt. Szerencsére még nem találkoztak össze Susannal, de hát ami késik…

-Ó sziasztok drágáim! Szia kicsi Bill! –mondta Susan, aki most ért a stúdióba. Erős és feltűnő volt a sminkje, a ruhája meg… 1 falatnyi rövidnadrág volt rajta, egy kb. 10 centis magas sarkú, a felsője, pedig olyan kivágott volt, hogy már csak a szentlélek tartotta a ruhában a melleit. Még a sokat látott Georg és Tom is fintorogva fejezte ki nemtetszését, Gustav jobbnak látta, ha elfordul, Bill pedig legszívesebben köddé vált volna. A percekből órák lettek, a fiúknak, pedig már nagyon mehetnékjük volt, pedig még el sem kezdődött a műsor.

-Nah fiúkák, ide csüccs  le szépen, Bill te pedig ide ülsz mellém! –utasította mézes-mázos hangon Susan, majd belekapott Bill gatyájába, és a fotelre lökte.

-Ügyes fiú! –mondta Susan, majd megsimogatta Bill arcát.

-Uram segíts… -suttogta Bill rémülten. Georg 1 „nyugi haver, túléled” pillantást küldött Bill felé.

-Suzie gyere 1 kicsit! –mondta a hangmérnök.

-1 pillanat! –nyávogta Susan. Amint elment a fiúk rögtön összesúgtak.

-Jézusom ez a nő… hogy fogom én ezt kibírni? –Bill

-Ez valami luxusprosti, lemerem fogadni! –Georg

-Hát az a pletyka járja, hogy kavart a vezérigazgatóval. –Gustav

-Na látjátok! Megyek lottózni! –Georg

-Még szerencse, hogy csak fél órás a műsor! –Tom

-Igen fiúk, ha vége, elköszönünk, és spuri innen kifelé! –Bill

-Há még szép! Úgy öltözködik ez a nő, hogy komolyan mondom nem merek ránézni. –Gustav

-Gusti én sok nőt láttam már, de mindegyiknek jól állt a kivágott ruha. Na de ennek… -Tom

-Hoppá jön. -Bill

-Már itt is vagyok! Ugye jófiúk voltatok? –Susan

-Persze. –Bill

-Na akkor mindjárt kezdünk! 3-2-1… adás! –kamerás

-Köszöntjük kedves nézőinket, a Star című műsorban, az RTL –en! Mai vendégünk a Tokio Hotel, azaz Gustav Schäfer dobos, Georg Listing basszusgitáros, Tom Kaulitz a gitáros, és Németország legszexibb pasija, Bill Kaulitz az énekes! –köszöntötte a nézőket Susan.

-Sziasztok! –fiúk.

-Sziasztok fiúk! Már a boltokban van az új albumotok igaz? –Susan

-Igen. –a fiúk beszámoltak az új albumról. Minden egyes kérdésre válaszoltak. A srácok nagy megkönnyebbülésére, Susan egészen normális kérdéseket tett fel, bár folyamatosan Billen volt a szeme, nem traktálta őket mindenféle hülyeséggel. Már csak 5 perc volt a műsorból, amikor Susan kicsit elrugaszkodott a témától, és inkább magánéleti kérdésekkel bombázta Billéket.

-Van barátnőtök? –Susan

-Erre sajnos nem adhatok választ. Idősebbek vagyunk, mi is éljük az életünket, és ha van barátnőnk, ha nincs nem szeretnénk világgá kürtölni. –Bill

-Óh értem! És mi a nőideálod Bill? –Susan

-Felőlem nézhet ki bárhogy. Az a lényeg, hogy valami megfogjon benne. –Bill

-És… megfogott már valami valakiben? –Susan

-Igen. –Bill

-Óh tényleg? És mi? –mondta Susan, majd izgatottan igazgatni kezdte a haját.

-Az ami belül van. Nem szeretem az olyan nőket, akik alig vesznek ruhát magukra, kint van mindenük, nyomulnak, ráadásul nem érnek semmit. –Bill.

-Óh szegény összefutottál már ilyen nővel? –Susan

-Igen, de annyira taszított, hogy nem is törődtem vele. Én a különleges lányokat szeretem. –Bill. Susan azt hitte elájul. Pedig Bill korántsem róla beszélt.

-Igen, igen társulok! –Tom. Susan szúrós pillantást vetett Tomra. Gustav eközben odasúgta Susannak.

-Mindjárt vége a műsornak!

-A mai napon is sokmindent tudtunk meg a Tokio Hotel munkásságáról. Fiúk! Nagyon örülök, hogy én készíthettem veletek interjút! –Susan

-Mi is köszönjük! –fiúk

-Sziasztok! –köszönt a kamerába Susan.

-Adás vége! Ennyi! –szólt kamerás, majd lekapcsolta a kamerát.

-Hál’ istennek! Túléltem! –Bill. A fiú épp feállt volna, de Susan visszarántotta.

-Szerinted én különleges vagyok? –Susan

-Valakinek biztos. –Bill

-Na és neked? –Susan

-Nem akarlak megbántani, de én gyűlölöm az olyan lányokat mint te. Bocsi. De majd találsz valakit. –Bill. Susan csalódott arcot vágott.

-De akkor kiről áradoztál annyira?

-1 lányról. Akit szeretek. És ha most megbocsátasz, mi mennénk haza. További szép napot Susan Härz! –mosolygott Bill, majd követte a többieket, a kijáratnál. Susan pedig csak tátott szájjal, könnyes szemmel, és vérig sértődbe ült a fotelban…

A lányok tök boldogok voltak, amikor megnézték a műsort.

-Szerintetek rólam beszélt Bill? –Heni

-És Gusti? –Dóri

-És Tom? –Juli

-És Georg? –Petra

-Jaj csajok! Szerintetek kikről? –Kriszti. A lányok hót happyk voltak.

-Júj már alig várom hogy lássam őket! –Juli

-Aha. Már nem látszott Billen, hogy parázik valamiért. –Heni

-Tényleg tegnap mi volt a baj? –Dóri

-Bill olyan furcsa volt tegnap. Nagyon nyomasztotta valami… -Heni

-Mi? –Petra

-Fogalmam sincs, de remélem már jól van. –Heni

-Hát biztos! De csajok! Ez a nő… ez a Susan… -Juli

-Ő Németország elsőszámú celebje. Többször volt férfimagazinban, mint a híradó a CNN-en. –Kriszti

-Atyám. –Petra

-És ez csinált velük interjút? –Dóri

-Naná. Oda van Billért. Meg műsorvezető is csak azért lett, mert a vezérigazgatóval kavart. –Kriszti

-Bazmeg! Akkor ez volt a baja Billnek! Meg ha megnézitek: tökre nyomult szegényre! –Heni

-Folyamatosan Billen volt a szeme. –Juli

-A kis… -Heni

-Na nem kell felkapni a vizet! Lement az interjú, és a fiúknak többé közük nem lesz Susan Härzhoz! –Kriszti. Ám erről Susannak más volt a véleménye. Megszokta már, hogy a férfiak a lába előtt hevernek. És őt még senki se rúgta ki… és nem is fogja. Még a híres Bill Kaulitz sem…