12. rész

Reggel Kriszti izgatottan pakolt. 10 perc múlva jön érte Satoshi. A lány már alig várta, hogy vele menjen, mégis szomorú volt, hogy itt kell hagynia a barátait. De mától egy teljesen új országba csöppen, új emberekkel ismerkedik meg. Izgatott volt, de nagyon. Már az utolsó simításokat végezte a pakolászásban. Pár perc elteltével készen is volt.

-Segítsek kivinni? –kérdezte Dóri és Gustav, akik segédkeztek 1 kicsit a pakolásban.

-Aha. –Kriszti. A hármas kihurcolkodott az ajtó elé.

-Biztos hogy jönni fog ez a… Satoshi? –Petra

-Igen persze! –Kriszti végignézett a többieken. Mindenkin látszott, hogy bizony nem örülnek, hogy Kriszti odébbáll, de elfogadják a döntését. Ekkor megjelent 1 autó. Satoshi szállt ki belőle.

-Sziasztok! Kriszti! Jöttem érted! –mosolygott Satoshi.

-Szia! –mondta Kriszti, majd megölelte a fiút.

-Bepakolom a bőröndjeidet! –mondta Satoshi, majd fel is kapta az egyiket, és a csomagtartó felé vette az irányt. Kriszti vett 1 nagy levegőt, és a többiekhez fordult.

-Hát lányok! Köszönöm a veletek töltött sok-sok évet, és fiúk ezeket a gyönyörű heteket! –Kriszti. Juli már alig bírta visszatartani a sírást, Heni szeme már megtelt könnyel, Dóri már sírt és Petra sem volt messze tőle.

-Mi köszönjük, hogy velünk voltál! –Heni

-Úgy van! –többiek

-Kriszti! Annyira fogsz hiányozni! –fakadt ki Juli, és sírva ölelte át Krisztit. Már mindegyik lány sírt, és Billék is elérzékenyültek kicsit.

-Jaj ti is nekem! –mondta Kriszti. A lány szépen sorban megölelt mindenkit, és jó időre az emlékezetébe véste mindenki arcát, hangját, illatát, mosolyát és minden tulajdonságát, amelyre mindig emlékezni akar.

-Nehéz lesz nélküled! –Heni

-Igen. Rossz lesz! –Dóri

-Ne szomorkodjatok! Majd tartjuk a kapcsolatot az interneten keresztül! –Kriszti

-Ez a minimum! –Petra

-Kriszti! Indulhatunk! –mondta Satoshi, miután befejezte a bőröndök elrakását.

-Sosem felejtelek el benneteket! Hiányozni fogtok! Sziasztok! –Kriszti. Még 1 utolsó ölelést adott mindenkinek, majd Satoshival együtt beszállt a kocsiba. Az autó, pedig elindult benne a boldog párral, egy új és talán még jobb hely felé…

A házban, ahol eleinte 6-an laktak, most 8 ember volt, mégis 2 fővel volt kisebb a létszám. Alig 1 hónappal ezelőtt még Kriszti és az anyja Móni lakott a békés kis házban, majd Heni, Juli, Dóri és Petra is csatlakozott. Aztán Móni elhunyt, és jöttek a Th-s fiúk, Bill, Tom, Georg és Gustav. Igaz, hogy a fiúk csak a nappalokat töltötték a házban, mégis minden egyes reggel, amikor átlépték a küszöböt, úgy érezték, mintha hazatértek volna. Ekkor hirtelen 9-en lettek. Aztán a mai napon Kriszti külföldre ment, talán örökre, vagy csak hosszú évek múltán tér majd újra vissza 1 kis időre. A ház lakóinak létszáma tehát 8 lett.

-Rohadt meleg van! Gyertek be! –mondta Tom, mert a rasztás már nehezen viselte a gyászos hangulatot. Petra szó nélkül megfordult, és bement, őt követte Georg, Gustav, Dóri, Heni és Bill. Csak Juli nézett még reményekkel teli tekintettel az útra, ahol pár perccel ezelőtt a kocsi elhaladt.

-Juli! Gyere be! Hallod? –mondta Tom, majd óvón átölelte a lányt.

-Olyan jó barátnőm volt! Örülök hogy boldog… de több országgal arrébb, egy teljesen idegen helyen. Biztos, hogy ez kellett neki? –mondta Juli könnyeit törölgetve.

-Ő dönti el, hogy hol akar élni és kivel. Ő is ugyanúgy szeret titeket, mint ti őt! És biztos hogy nem örökre ment el! –Tom

-Remélem! –mondta Juli, még mindig erőteljesen pásztázva az utat.

-De jó pár évig biztosan nem jön vissza! Szóval ha nem akarsz ideolvadni a járdára, akkor gyere be! –mondta Tom, majd megfogta Juli kezét, és próbálta behúzni a házba. Juli eleinte nem mozdult, de aztán sóhajtott 1 nagyot, és követte Tomot a házba. Bent a többiek a kanapén ültek. Döbbent csönd volt. Amikor Tom és Juli is leült, Georg felkiáltott.

-Hé emberek! Kurva jó ötletem van!

-Ne kímélj. –Bill

-Mi lenne, ha buliznánk 1 nagyot? –vigyorgott Georg

-Bulizni? –Dóri

-Hát persze! Mindenkinek a béka segge alatt van a hangulata, és valahogy fel kéne dobni magunkat! –magyarázta Georg

-Na ez jó ötlet! –Tom

-Fiúk, kövezzetek meg, de nekem semmi kedvem… -Petra

-Dettó. –Juli

-Csatlakozom. –Heni

-Én is. –Dóri. A fiúk értetlenül néztek végig a lányokon.

-Naaa miért nem? Hiszen ennek épp az lenne a lényege, hogy ne legyetek szomorúak! Az élet megy tovább, és ha már Kriszti boldog, akkor mi miért ne legyünk azok? –Georg

-Jól nyomod Georg! 1 buliban kiadhatjátok a feszültséget, és csak a jelenre koncentrálhattok! –Bill

-És jól érezhetitek magatokat! –Tom

-Figyeljetek, nem vagyok 1 nagy diszkókirály, de ez szerintem, most tényleg jól jönne! –Gustav

-Na és mégis hol? –Petra

-Hát itt! Hol máshol? Itt nem vagyunk idegen helyen, sokkal jobb a buli! –Tom

-És jöhetne Andreas is! –Bill

-Aha, meg így a jó haverok! –Georg

-És jöhetne a stáb is! Velük is jóban vagyunk! –Tom

-Akkor azt hívtok akit akartok! Csak kábé hány embert? –Petra

-Őőő 10. –Bill

-Oké. Akkor… végülis felőlem, lehet buli. –Petra

-Na jó. –Juli

-Benne vagyok. –Dóri

-Én is! -Heni

-Na akkor go a boltba, és vegyük meg a piát, a rágcsákat, meg minden! –Heni

-Jójó. Megyek veled! –Juli

-Én is! –Dóri és Petra egyszerre.

-Akkor ti fiúk addig meghívjátok a vendégeket ma este… 6-ra. Oké? –Dóri

-Rendben! –Georg

-Akkor mi mentünk is a boltba, fél óra és jövünk! –mondták a lányok, majd szépen sorban kimentek az ajtón. Addig a fiúk meghívták a vendégeket: Andreast, és még 9 embert a stábból.

-Húú már várom az estét! –Tom

-Én is! Tök jól elleszünk! –Georg

-Jajam! –Bill

-Na akkor amíg a lányok boltoznak, addig szedjük rendbe a kócerájt! –javasolta Gustav. A fiúk pedig kisangyal módjára nekikezdtek takarítani…

ESTE:

Elérkezett az este. A házban 18 ember volt. A stábtagok hamar bemutatkoztak a lányoknak, és mindenki mindenkivel szimpatizált, nem volt ellenségeskedés. Minden jel arra utalt, hogy a ma esti buli szuperjó lesz! Nem 1 stábtag alkoholt is hozott magával. A lányok eleinte nem akartak inni, de aztán úgy gondolták, 1 pohárba senki sem hal bele. Bill feltette a zenét, majd mindenki elkezdett táncolni.

-Ez tök keserű! –mondta Petra, élete első vodkaivása után.

-Jajam! Nem is értem, hogyan bírják a finnek! –Dóri

-Aha. –Juli

-Nekünk túl gyenge ehhez a szervezetünk! –Heni

-Képzeljétek, ha elmennénk Finnországba, tuti hogy az első kocsmában simán az asztal alá innának minket! –nevetett Petra

-Jaja, körberöhögnének minket az északiak! –Juli. Eközben előkerült Georg.

-Csajok! Mindenki jól érzi magát?

-Aha! –lányok

-Jólvanakkor! –mondta Georg, majd elvegyült a tömegben

-Én itt maradok, én nem táncolok! –Dóri

-Nekem sincs sok kedvem! –mondta Heni. Ekkor megjelent Bill, és mire a lány bármit is mondott volna, a fiú behúzta a tömegbe.

-Én megkeresem Georgot! –mondta Petra, majd ő is elvegyült az emberrengetegben.

-Én meg keresek valami kaját! –mondta Juli, majd elvonult chipsre vadászni.

-Én még maradok. –mondta Dóri, majd ivott még 1 kicsit. Lassacskán már fél órája tartott a buli, és a hangulat ugyanolyan jó volt, mint eddig. Ám most leginkább attól, hogy szinte mindenki az alkohollal ismerkedett közelebbről. Dóri épp pár stábtaggal folytatott eszmecserét.

-Felmegyek átöltözni, mindjárt jövök! –kiabált Dóri, mert hát a hangos zene miatt úgyse értették volna meg a többiek. A többiek bólintottak, majd Dóri felsietett a lépcsőn hogy átvegye a felsőjét. Becsukta az ajtót, kiválasztotta a pólót, és már pont átcserélte volna, amikor hangot hallott.

-Nem láttad a mobilom? –kérdezte Tom az ágyra ülve. Látszott rajta, hogy nem 1 pohárnyi csúszott le a torkán. De Dóriról is el lehetett mondani ugyanezt.

-Nem láttam. Amúgy 1 szál gatyában és melltartóban vagyok, szóval nem zavarna, ha elfordulnál! –Dóri

-Méééért? –kérdezte Tom, miközben tekintetével majd felfalta a lányt.

-Tom te részeg vagy! Húzzál innen kifelé! –Dóri

-Miért te nem vagy az? –Tom széles mosollyal elkezdett közeledni az ágy másik vége mellett álló Dórihoz.

-De én nem annyira, mint te! –Dóri. Tom már nagyon közel volt, Dóri pedig nem tudott tovább hátrálni, lehuppant az ágyra.

-Mi lenne, ha lazítanál 1 kicsit? –kérdezte Tom, miközben kivette Dóri kezéből a pólót, és a háta mögé hajította.

-Én… -Dóri csak dadogni tudott. Világos volt neki, mit akar Tom, de nem volt energiája ahhoz, hogy ellenkezzen. Egyáltalán nem gondolt Julira, és az esetleges következményekre.

-Tom… ne… -kezdte Juli, de Tom gyorsan megcsókolta, és már nem állt meg.

-Miért ne? –Tom

-Hát Juli miatt! –Dóri

-Nincs itt! És nem is lesz! –Tom gyorsan fölkelt, és kulcsra zárta az ajtót, majd visszamászott Dóri mellé.

-Nem tehetjük ezt vele! –Dóri

-Miért nem? Ki az a Juli? –kérdezte Tom, majd folytatta, amit elkezdett. Dóri már nem tudott, de nem is akart ellenkezni. Pár perc elteltével már mind a ketten a ruháiktól messze voltak, és megtörtént a dolog. (dejó hogy ugyanígy írtam le az előzőben is…-.-’’ –szerk.)

És ezzel a kalanddal együtt elveszett Dóri szüzessége, méghozzá 1 olyan emberrel, akihez a barátságon kívül semmi sem köti. De hát melyikük gondolt most erre? Az akció után Dóri és Tom egymáshoz bújva aludt el… és nem gondoltak a következményekre. A nagyon… nagyon súlyos következményekre…