17. rész

A nagy gépmadár sebesen szelte az eget. Alig 10 perc volt a célig, Budapestig.

-Mindjárt odaérünk. –fogta meg Bill Heni kezét.

-Olvasunk? –kérdezte Heni, majd elővett 1 újságot.

-Aha. –Bill. Pár üléssel arrébb Tom és Juli jól elvoltak.

-Nem kő, olló, papír! Kő, papír, olló! És amúgy is én nyertem! –regélte Juli, miközben Tomot próbálta megtanítani kő, papír, ollózni.

-Dehogy nyertél! Félbeszakítottad az ollónál! –erősködött Tom.

-A papírnál nem az ollónál! –Juli. Még pár üléssel arrébb Dóri és Gustav törte a fejét.

-Időmérő eszköz lengő része, 7 betű, mi az? –kérdezte Gustav, miközben a keresztrejtvényt tartotta a kezében.

-Őőő órainga? –Dóri

-Aha. És az említettek mellett 9 betű? –Gustav

-Mittudomén. –Dóri

-Ez már 10. –Gustav

-Gyajj Gusti hagyjál máááár! –Dóri. Még hátrébb Georg és Petra a mobiljaikon játszottak.

-Die Siedler lol! –Georg

-Nekem már egy egész falum van! -büszkélkedett Petra

-Nekem meg egy egész városom! –Georg

-Kehedjél meg Georg! –Petra

-Hehehe! Húzzál bele, mert lenyomlak, mint a bélyeget! –Georg. Ekkor bemondták a hangosbemondóban, hogy a gép éppen leszállni készül.

-Hú már itt is vagyunk! –kiáltotta Tom az ablakhoz tapadva. Juli a szemét forgatta.

-Hé pakold össze a cd-idet! –Juli

-Jólvanna! –Tom. 5 perc múlva már mind a 8-can a gépen kívül voltak. Beültek 1 taxiba, és meg sem álltak Dóriék házáig.

-Csókolom! –köszöntek a fiúk, amikor betértek a házba.

-Sziasztok fiúk! –köszönt Dóri anyja kedvesen. A fiúk-lányok leültek a kanapéra.

-Még jó hogy leültetek, pont akartam valamit mondani. –Dóri anyu

-Mit? –többiek

-Erre az 1 hétre míg itt vagytok… nekem üzleti útra kell mennem Debrecenbe. Szóval amíg ti itt vagytok, biztos szeretnék lenni abban, hogy jó emberekre bízom a lakást. –Dóri anyu

-Jaj nyugodtan ránk hagyhatja! –Bill

-Oké. Először is szólnék Tomhoz. Fiam, hogyha megtudom, hogy mindenféle cicababát hozol ide, úgy kiváglak, hogy a lábad nem éri a földet! –Dóri anyu

-Én esküszöm az életemre, nem hozok ide senkit! –Tom

-Ajánlom is öregem! Bill! Heni anyukája üzeni, hogyha meg mered prütykülni a lányát, az akarata nélkül, és minden ronda dologba bele mered rángatni, levágja a farkad! –Dóri anyu. Georg elkezdett röhögni.

-Na drága Listing! Maga jön! Petra anyukája üzeni, hogy ha a lányával nem úgy bánik mint a hímes tojással, akkor  ő maga jön ide, és rendet rak! Keményen! –Dóri anyu

-Én vigyázok rá! –Georg

-Melegen ajánlom fiam! Gustav! Rád is vonatkozik minden! Ha a lányomnak 1 haja szála görbül…-Dóri anyu

-Semmije nem fog görbülni megígérem! –Gustav

-Helyes. Akkor én legközelebb 1 hét múlva jövök vissza. Szeretném a lakást ugyanebben az állapotban viszontlátni világos voltam?  –Dóri anyu

-Persze! –válaszolt mindenki.

-Na akkor érezzétek jól magatokat. Sziasztok! –mondta az anyuka, majd kiment a házból.

-Hallod Dóri! Jófej anyád van! Aztán Bill ha meg mered prütykülni… -vigyorgott Tom

-Kabbe. –Bill

-Na fiúk? Ki tart velem kajolni? –Georg.

-Én! –mindenki

-Na és hol a hűtő? –Tom. Dóri körbevezette a többieket a házban. Miután a fiúk nagyjából behatárolták, hogy mi-hol van és kajáltak is, ki kellett találniuk, hogy ma menjenek-e valahova, és ha igen hova.

-Holnap menjünk a Duna partra! –Heni

-Juj tényleg az jó ötlet! –Petra

-Akkor holnap Duna part és ma menjünk valahova? –Juli

-Sétálhatnánk a környéken. Pölö. –Tom

-Detto. Legalább holnap nem tévedünk el. –Bill

-És ha ma tévedünk el? –Georg

-Az szívás. –Bill

-De mi ismerjük ezt a helyet! –Dóri

-Ja… tényleg. Asszem inkább menjünk holnap. Én hulla vagyok emberek. –Tom

-Én is. –Bill

-Na még csak este 6 van. Legalább DVD-zünk! –Georg

-Csak egy legény van talpon a vidéken igaz Georgbéjb? –vigyorgott Gustav.

-Na jólvan Gusti most kuddoljál, mert olyat bemosok, hogy megszédülsz! Malacka…–vigyorgott Georg

-Nyakon öntselek b+? –Gustav

-Fejezzétek be! –Dóri

-Jólvanna. Akkor ki jön DVD-zni? –Georg

-Én inkább aludni megyek. –Bill

-Detto. –Tom

-Heni jössz? –Bill

-Őőő igen. –mondta Heni, és átmentek Billel az egyik szobába, amit még délután kiválasztottak.

-Juli lécci gyere te is! –Tom

-Ne már… -Juli. Tom elővette a „légyszinemakarokegyedülaludni” nézést.

-Jólvan megyek már! –Juli. Tom elégedett mosollyal nyugtázta, hogy ma is sikerült valamit elérnie.

-Heh. Pont a legaktívabbak vonultak el aludni. –Gustav

-Jaja. –Georg. A maradék 4 ember még DVD-zett, de aztán mivel ők is fáradtak voltak, 10-kor elmentek aludni.

Reggel:

Gustav kiosont a konyhába, de nem reggelit csinálni.

-Gusti. Te meg mi az istent csinálsz? –Dóri

-7 óra van, hasunkra süt a nap. –ekkor elővett 1 Metallica cd-t –Csak felkeltem a népet. Úgy, mint régen.

-Na neee… -nevetett Dóri. Gustav 1 sátáni kacaj kíséretében betette a cd-t a lejátszóba… és max hangerőn dübörögni kezdett a Metallica.

-Ááááááááááááááááááááááááááááááá! –ez volt Bill első reakciója ezen a fantasztikus reggelen. A fiú úgy ugrott fel, mint aki parázson fekszik. Emiatt Heninek sikerült a földre esnie.

-Gustaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaav! –ez már Tom volt, aki szintén majdnem szívrohamot kapott a hangzavartól, Juli pedig úgy megijedt, hogy elsikoltotta magát.

-Wáááá! Elegem van hogy Gustav minden reggel táncdalfesztivált rendez a lakásban! –üvöltötte Georg. A 3 szoba ajtaja egyszerre csapódott ki, és 3 felháborodott fiú csörtetett ki rajta.

-Szép jó reggelt fiúk, hogy ityeg, a fityeg? – kezdte kisangyal módjára Gusti. Dóri eközben inkább beosont a szobába, jobbnak látta kimaradni Gusti „megjutalmazásából”. 3 perc múlva, pedig a dobos csurom vizesen battyogott be a szobába.

-Gustav! Ezt most muszáj volt? –Dóri

-Tudod Dóri… magam sem tudom hogy van ez. Tisztában vagyok vele, hogy 1 pohár vízzel biztos nyakon öntenek, de ezt az ébresztős dolgot egyszerűen nem lehet kihagyni! –mosolygott Gustav

-Te javíthatatlan vagy! –nevetett Dóri. fél óra múlva már mindenki menetkészen állt a bejáratnál.

-Tehát: Duna part, Lánchíd, és fagyi! Ebben a sorrendben! –Bill

-Úgy van! –Juli. A társaság tehát körbejárta az egész Lánchíd környékét. Persze rengeteg rajongó is kiszúrta őket, de a lányok nem voltak féltékenyek. Estére ugyancsak, mint tegnap, a fiúk-lányok hullafáradtan értek haza.

-Na emberek… holnap hova? –Tom

-Mondjuk bulizni. –Georg

-Nem kéne szerintem. –Dóri. Még mindig tisztán emlékezett a legutóbbi bulira.

-Jaja. –Tom

-Dettó. Kedvem nuku. –Bill

-Társulok. –Heni

-Én is. -Petra

-Meg én. –Juli

-Meg én. –Gusti

-Ajj már! –Georg

-Georg mi van veled? Jó látni, ahogy pörögsz… de álljál le! –Bill

-Csak ha jókedvem van mindig pörgök! –Georg

-Ne csak akkor pörögj ha jókedved van! –Tom

-Na akkor holnap hova? –Dóri

-Mozi? –Bill

-Az jó! –Heni

-Akkor mozi. –Gustav

-Na jólvan emberek, én elteszem magam holnapra. –indult meg Bill (közben kézenfogta Henit, és húzta magával) de aztán megtorpant és hátrafordult. –Gustav! Csöndes reggelt akarok!

-Én is! –Georg

-Meg én! –Tom

-Na jó holnap megkíméllek titeket! De még ott a holnapután… -vigyorgott Gustav

-Rohadj meg… -Tom. Fél óra múlva már mindenki aludt.

A többi nap (azaz a következő 5 napban)

Billék szinte egész Budapestet bejárták. Voltak 3 múzeumban is, 1 McDonald’s-ban (jó az nem nevezetesség, de hát egyre megy –a szerk.), Margit-szigeten, Gellérthegyen, vidámparkban, állatkertben, Hősök terén, bejárták a városligetet, szóval nagyon jól érezték magukat. De aztán eljött az utolsó nap is, letelt az egy hét, a társaságnak indulnia kellett vissza Berlinbe. Az indulás előtt Dóri anyja büszkén látta, hogy a fiatalok nem fordították a feje tetejére a házat. Ám azt elfelejtette megkérdezni, hogy vajon betartották-e, amit még az első nap megígértek… J

A csapat tehát elindult vissza Berlinbe. Tom végre megtanult Kő, papír, ollózni, bár a jeleket még mindig keveri. Gustav már profi a Sudoku-ban is, Petrának, pedig sikerült fölépítenie egy város a Siedlerben, Georg közbe meg már hatalmas metropoliszokat alkot, és vigyorog Petra próbálkozásain.

-Úgyse fogsz nagyobb várost építeni! –Georg

-Na majd meglátjuk! –Petra. Bill már műveltebb a celebvilágban, és végre nem keveri össze Paris Hiltont Nicole Ritchie-vel. Ez persze pár tinimagazinnak és Heninek köszönhette.

Szóval a 8 személy ismét elvolt a repülőn, és pár óra múlva már újra a berlini házikóban találták magukat, ahol annak idején Móni és Kriszti lakott. A házat most a Tokio Hotel, Heni, Dóri, Juli és Petra vették hatalomba.

-Mindenhol jó, de a legjobb… mostmár nyugodtan mondhatom, hogy: otthon! –Bill

-Úgy van tesókám, jól nyomod a vakert! –Tom

-Jaja. Tökre megszerettem ezt a kecajt, el sem akarok már innen menni! –Georg

-Úgy van, szerintem is! –Gustav. A lányoknak is a szívükhöz nőtt a ház. Pár nap múlva a fiúk döntöttek. Elég volt a hotelekből, a szülői házból: Ők bizony itt akarnak élni, a lányokkal, akiket szeretnek. És mivel Bill és Tom mindig is úgy tervezte, hogy közel laknak egymáshoz, és a 2G-vel is nagyon jó viszonyban voltak, ezért el sem tudtak volna képzelni ennél jobb megoldást. A lányok öröme persze leírhatatlan volt. Pár hónapja még álmodni sem mertek volna arról, hogy találkoznak a Th-s fiúkkal, mostmeg mind a 4-en szerelmesek, és összeköltöznek, hogy együtt vágjanak neki az önálló életnek. Bár ez nem is igazán önálló, hiszen ott vannak egymásnak nyolcan a legnagyobb összetartásban. A 8 ember közt lévő kapcsolatnál már csak a szerelmesek közti kapocs az erősebb (na meg az ikreket se hagyjuk ki! ;)), ami bármit kibír, és a kötelék sohasem oldódik el…

10 év múlva…

Csöngettek.

-Majd én kinyitom! –ugrott fel Bill.

-Bill! Attól hogy nagy hasam van, még tudok ajtót nyitni! –magyarázta Heni. 7 hónapos terhes volt. Billel az első közös gyermeküket várták.

-Chris állj meg! –szaladt Juli a fia után, aki még csak 8 hónapos volt, ezért négykézláb közlekedett, de ezt viszont rekordgyorsasággal.

-Mary nem szabad! –állította le Gustav 3 éves kislányát, aki a zsírkrétákkal épp a falat próbálta dekorálni. Georg és Petra boldogan nézték a nyüzsgést. Petra 3 hónapos terhes volt. Már alig várták a babát. Heni közben ajtót nyitott

-Krisztiiiiiiiiiiiiii! Úristen te semmit nem változtál! –ölelte át boldogan barátnőjét Heni.

-Sziasztok! –jött be Satoshi és Kriszti. És végül egy 5 éves tündéri kislány.

-Ő itt a lányom Naoko. –mesélte Kriszti

-Szia! –állták körül a kislányt a többiek, ám az inkább az apja mögé bújt.

-Kicsit szégyenlős. –Satoshi

-Látom nálatok is zajlik az élet. Juli és Tom! Gyönyörű a kisfiatok! –Kriszti. Chris Tom kezében volt, és minden erejével azon dolgozott, hogy megfossza apját a sapkájától.

-Tiszta apja a gyerek. És nem csak kinézetben! Igazi rosszcsont! –mesélte Juli

-Cija! –hallatszott egy vékony hang Dóri körül.

-Juj Dorci a ti csemetétek is milyen aranyos! Hogy hívnak? –Kriszti

-Méji. –selypítette Mary. –a többiek felnevettek.

-Heni és Petra látom ketten fogtok szülni! –nevetett Kriszti

-Jajam. De én előbb! Már csak két hónapom van hátra! –Heni

-Nekem meg még 6, de már várom nagyon hogy lássam! –Petra

-És a nevekkel hogy álltok? –Kriszti

-Mi az Otílián gondolkodunk. Nekem rohadtul tetszik! És Henit is meg fogom győzni! És ha fiú, akkor… hát azt még nem tudom! –Bill

-Mi Georggal az Edinát fontolgatjuk! Ha pedig fiú, akkor Alex. –Petra.

-Majd megtanítom gitározni! –Georg

-Chris már most püföli a húrokat! –büszkélkedett Tom.

-A kis porontyok! Ennivalóak vagytok! De nekünk most mennünk kell! Csak pont erre jártunk, hát benéztünk hozzátok, és 10 év ide vagy oda, szinte semmit sem változtatok! –Kriszti

-Hát te sem! –Dóri

-Na de mostmár megyünk is! Sziasztok! –Kriszti, Satoshi, Naoko.

-Sziasztok! –többiek. A kis ház lakói mostmár végképp gyarapodtak. Ám Billéknek eszük ágában sem volt elhagyni a családi fészket. Hiszen 10 évvel ezelőtt amikor először átlépték a küszöböt, legbelül már akkor tudták, hogy ez lesz az a ház, ahol leélik életüket. Amikor a gyerkőcök nagyobbak lesznek, majd átépítik a házat, több szoba lesz benne, így kényelmesen el fognak férni. Billék még mindig sokat koncerteznek, de gyakran járnak haza. Tom se hitte volna, hogy 28 éves korára megszelídül. De mostmár neki is Juli és Chris a mindene. Ahogy Billnek Heni és a baba, Gustinak Mary és Dóri, Georgnak pedig Petra, és a baba.

A 4 fiú végleg megtalálta a boldogságot. Mostmár elmondhatják magukról, hogy nemcsak zenéjük, hanem a magánéletük is sikeres. Mind a négyen boldogok, sikeresek, és őrülten szerelmesek.

A jó élethez, pedig nem is kell ennél több…

VÉGE