1. rész

A 4 barátnő épp hazafelé tartott a boltból, amikor megláttak 1 plakátot, ami szerint Tokio Hotel koncert lesz a Stadionban.

-Ez… ez tök jó! –Szilvi

-Bazz el se hiszem! –Laura

-Ez mikor is lesz? –kereste a dátumot Lilla

-Holnap! –Réka

-Állj, állj, állj! Itt ír még valamit! –mondta Szilvi, miközben a plakát alját böngészte.

-Mit? Hol? –Laura

-Azt írja, hogy a jegyek elfogytak… -Szilvi

-Na ne! –Lilla

-Sajnos de… pedig olyan régen volt a pesti konci. És most itt is lenne egy, erre lemaradunk róla. –Laura

-Jaj csajok! Nézzetek körül! Németországban vagyunk! Itt sokszor lépnek fel a fiúk! Ha egy konciról lemaradunk, így jártunk, majd elmegyünk a következőre. –Réka

-Mondjuk ez igaz. –Szilvi

-Majd legközelebb nagyobb szerencsénk lesz. –Laura.

-Na akkor menjünk haza, mert már sötét van! –Lilla. A lányok tehát hazafelé tartottak.

Pár száz méterrel arrébb…

-A kurva életbe! –káromkodott Bill, majd belerúgott a kocsi ajtajába. Georg és Tom a motorháztetőn ült, Gustav pedig telefonálni próbált, de lemerült a mobilja. És csak ő hozott mobilt.

-Ennek a szarnak is most kell kilyukadnia! –átkozódott tovább Bill, miközben fel-alá járkált a kocsi körül. Ugyanis a bal hátsó kocsikerék megadta magát, a gumi cafatokban lógott, a fiúk, pedig ott álltak a semmi közepén 1 használhatatlan autóval, ráadásul mobil nélkül, és este.

-Ennél nagyobb bajba már nem is kerülhetnénk! –Georg

-Dehogynem! Ha itt maradunk a hidegben éjszakára, na az már nagy baj lesz! –Tom

-Ja tényleg. –Georg

-Francba! Lemerült a mobilom! –Gustav. A fiú oda ült a Georg és Tom mellé a motorháztetőre.

-Most akkor mit fogunk csinálni? Itt vagyunk valahol a semmi környékén, amióta lerobbantunk, alig ment itt el autó, azok is magasról tojtak ránk, és hogyha nem áll meg nekünk valaki…

-… akkor bizony itt fogunk éjszakázni. –fejezte be Bill mondatát Gustav.

-Nem Gusti, nem éjszakázhatunk itt a szabad ég alatt! –Bill

-Nincs más választásunk. Ha nem jön senki és semmi, akkor itt kell maradnunk reggelig. –Gustav

-De a stábtagok? David? –Georg

-Georg este van! Mindenki alszik, meg magával van elfoglalva. Ugyan ilyenkor ki figyelne ránk? Anyuék is azt hiszik, hogy hotelben vagyunk. Tényleg oda csak reggel 7-kor engednek be embereket. A rohadt élet… –Tom

-Ja basszus ez a legrosszabb. És pont itt ezen a kihalt környéken kell ennek a kurva kocsinak lerobbanni. –Bill

-Mostmár ígyis-úgyis itt kell maradnunk. -Gustav

-Jaja. Tökmindegy. –Georg. Bill nagyot sóhajtva leült a többiek mellé a motorháztetőre.

-Hehh ez jó. Négyen ülünk itt egymás mellett, mint a tyúkok. –vigyorgott Tom.

-Örülök neki. –Georg

-Mégis mi mást csinálhatnánk? Toljuk a verdát a hotelig? –Bill

-Nem. Csak mondtam. Hogy ne legyen olyan gyászos hangulat. –Tom.

-Ja… -Bill

-Hideg van. –Gustav

-Jaja. –Tom

-Miért pont itt lyukad ki a kerékgumi? Miért nem lehetne valahol a belvárosban? Ott rögtön ott terem az autómentő, rendőrség, tűzoltó, polgárőrség, bombaszakértő, katasztrófavédelmi… erre lerobbanunk 1 olyan helyen, ahol még a falusi tejeskocsi se jár. –nyafogott Georg

-Tökéletesen egyetértek. -Bill

-Jöjjön már valaki! –Tom. De az úttest kongott az ürességtől. Ám ekkor jött 1 kocsi, de mire Billék felugrottak volna, addigra már messze járt.

-A forma-1-en érzed magad te paraszt? –kiáltotta el magát Tom, de szitkozódása nem jutott el a vezetőhöz.

-Remélem, jön valaki… méghozzá hamar, mert ha megfázok, akkor a hangomnak annyi. –Bill

-Nyugi jönni fog valaki… biztosan. –Gustav

-Legyen igazad Gusti. –Georg. A 4 fiú nem tehetett mást, csak reménykedni tudtak, hogy minél hamarabb elhagyhatják ezt a helyet…

A lányoknál a kocsiban:

-Lilla de jó hogy van kocsid! Én ott kint megfagynék! –Laura

-Hát persze, este mindig hideg van. Meg amúgy is messzire mentünk most, szóval kellett a kocsi. –Lilla. A lányok éppen 1 nem túl forgalmas szakaszon autóztak. Épp ott, ahol Billék lerobbantak.

-Hát itt is csak mi vagyunk egyedül. Ilyen kihalt útszakaszt! –mondta Szilvi, miközben kikémlelt az ablakon.

-Lilla vigyázz! –kiáltott fel Réka. Lilla gyorsan fékezett, épp idejében, ugyanis majdnem elütötte Georgot, aki a kocsi láttán felbuzdulva az úttestre szaladt.

-Ki a franc maga? Muszáj az úttesten rohangászni? –kérdezte magából kikelve Lilla, miközben kiszállt a kocsiból. Ám amikor meglátta, hogy kit ütött el majdnem, a lélegzete is elállt.

-Ge-Georg? –kérdezte ámultan.

-Igen Georg Listing. Lerobbant a kocsink. –mondta Georg, közben intett a többieknek, hogy jöjjenek. Amikor Lilla meglátta Gustavot, azt hitte, elájul. Ő volt a kedvence. És persze ott volt Bill és Tom. Lauráék kiszálltak a kocsiból, és amikor meglátták a fiúkat, ők is kis híján hanyattvágták magukat.

-Úristen… -Laura csak ennyit bírt kinyögni.

-Sziasztok! –köszönt Bill, Tom és Gustav.

-Szi-sziasztok. –Laura, Réka, Szilvi

-Kilyukadt a kocsink kereke. A hotelbe meg csak reggel 7-kor engednek be minket. Szóval nem tudtok 1 helyet, ahol meghúzhatnánk magunkat? –Bill

-Esetleg nálatok? –vigyorgott Tom. Bill gyorsan belerúgott Tom lábába, majd 1 „mostfejezdbe” tekintettel nézett ikertesójára.

-Vagy elvinnétek minket valameddig, vagy mittudomén, csak kérlek, vigyetek el innen, mert már szétfagytunk! –Georg

-Igen, igen! –Gustav

-Pillanat, megbeszélem a csajokkal. –mondta Réka, majd kicsit arrébbvonultak a lányokkal.

-Szerintem nyugodtan maradhatnának nálunk erre az éjszakára. –Szilvi

-Szilvi! Ne csináld! –Lilla

-Jaj nem úgy értettem, hogy megdöntöm valamelyiket. Pölö Tomot. J Hanem hogy alszanak a kanapén, vagy matracon, vagy valahol máshol, mi meg rendesen az ágyunkba. –Szilvi

-Vagy nem is alszunk, hanem kifaggatjuk őket! –Réka

-Na ez is jó ötlet! Szerintem maradhatnak nálunk, 1 éjszakába nem halunk bele! –Laura

-Dettó. És majd otthon kiderül, hogy lesz-e alvás, vagy inkább beszélgetés. –Lilla

-Oké. Akkor maradnak? –Réka

-Igen. –Szilvi. A lányok visszamentek a fiúkhoz.

-Fiúk! Döntöttünk, és arra jutottunk, hogy ezen az estén, maradhattok nálunk, és max alszotok a kanapén. Nem lakunk innen messze, negyed óra kocsival. –Réka.

-Á tök jó! Köszönjük szépen! –Tom

-Igen köszi! Aztán holnap majd elvisszük a kocsit. –Georg

-Köszi hogy befogadtok minket! –Bill

-Igen. Nyugi el fogunk férni! –Gustav

-A kecajban igen, de a kocsiban nem. Csak 5 személyes, mi meg 8-an vagyunk. –Réka

-Na igen. Szerintem legyen úgy, hogy most viszek 3 embert, itt marad 4, és amint a hármat letettem a házhoz, jövök vissza a maradékért. Ez így jó lesz? –Lilla

-Igen, de ki marad? Mert én nem! –Georg

-Maradok én. –Bill

-Én is! –Tom

-Én is. –Laura

-Dettó. –Szilvi

-Akkor viszem Georgot, Gustit, és Rékát. –mondta Lilla, majd beterelte az érintetteket a kocsiba.

-Negyed óra múlva itt leszek! –mondta Lilla, majd beletaposott a gázba.

-Na akkor itt maradtunk. –Laura

-Nem sokáig! –Szilvi

-Nagyon remélem! –Bill

-Úgyis visszajönnek… ugye? –Tom

-Jaj hát persze! –Szilvi

-Akkor oké. –Tom

-Na meséljetek fiúk, hogy vagytok? –Laura

-Köszi jól. Fáradtan, de jól. –Bill

-Éppen 1 konciról mentünk volna haza. Aztán észrevettük, hogy cafatokban lóg az egyik keréken a gumi. Épphogy sikerült félreállnunk, de épp itt robbantunk le, ahol a madár se jár. Még szerencse, hogy jöttetek. –Tom

-Tanulság: hozni mobilt! –Bill

-Na ja ez a másik! Gustin kívül mindenkinek otthon van a mobilja, és persze neki is pont most merül le. –Tom

-Majd legközelebb nagyobb szerencsétek lesz. –Laura

-Remélem. Először is mindenki hoz magával mobilt, kocsikereket… -Bill

-És 1 nagy adag szerencsét, hogy forgalmas helyen robbanjunk le. –Tom

-Le se robbanjunk többet! –Bill

-Mostmár nem kell ezen rágódnotok! Mindjárt itt van Lilla. –Szilvi

-Jójó. Reggel 7-kor mi már mentünk is! Nem akarunk a nyakatokon lenni. Meg gondolom a szüleitek sem rajonganak értünk. –Bill

-A szüleink Pesten vannak. Egyedül lakunk 4-en 1 házban, amit Réka nővére hagyott ránk. És nyugi nem lesztek a nyakunkon. –Laura

-Tényleg egyedül laktok ott? –csillant fel Tom szeme

-Igen. –Szilvi.

-Bár még csak ma jöttünk… -Laura

-És tetszik nektek Berlin? –Bill

-Aha. –lányok

-Na majd 1x köszönetképpen végigviszünk titeket a városon. –Bill

-Jaj igazán nem szükséges. –Szilvi

-Dehogynem! Ha ti nem jöttök, itt fagyunk meg! –Tom

-Igen így van! –Bill

-Hát… majd megbeszéljük, ha hazaértünk! –Laura. Hamarosan ott is termett Lilla kocsija.

-Előbb is mondhattad volna, hátha hamarabb ideér! –nevetett Bill.

-Na fiúk-lányok beszállás, különben a többiek szétszedik a házat! –Lilla

-Hát, ha Georgon múlik, akkor hozhatjuk a seprűt-lapátot. –nevetett Tom

-Olyan kupis? –Lilla

-Hááát… igen. –Tom

-Majd megneveljük! –Szilvi

-Bízd Rékára! –Laura

-Ja tényleg. –Szilvi

-Hol laktok? –Bill

-Nincs messze még 5 perc. –Lilla

-Oké. –Bill. A fiú állandóan az ablakban lógott. Laura ott ült mellette. Még most sem hitte el, hogy a legnagyobb bálványa ül mellette.

-Na meg is érkeztünk! –kiáltott fel Lilla. Az ötös kiszállt a kocsiból, majd a ház felé vették az irányt.

De hogy ott mi történt, azt majd a következő részben tudjátok meg! ;)