2. rész

De mielőtt Billék bementek volna…

10 perccel ezelőtt:

-Itt is vagyunk! –mondta Lilla, majd beterelte a 2G-t és Rékát a házba.

-Hú de jó! Végre meleg! –Georg

-Na emberek én mentem a többiekért! –szólt Lilla, majd a következő percben már a kocsiban ült.

-Fiúk kértek teát? –Réka

-Aha jó lenne, köszi szépen! –Georg

-Igen köszönöm. –Gustav. Réka kiment a konyhába.

-Réka! Hol van itt a mosdó? –Gustav

-Balra. –hangzott a konyhából a válasz. Gusti tehát elment, Georg pedig csak erre a pillanatra várt. 1 ördögi vigyor kíséretében megkereste az egyik táskában a cd-ket. És kicserélte őket. A Metallicát Pussycat Dollsra,  50 cent-re a Green Dayt, a Placebot Rolling Stones-ra, és a Nenát Nellyre. Miután végzett, elégedetten dőlt hátra a kanapén. „lesz itt fesztivál!” –gondolta. Ekkor jött Réka a teákkal.

-Georg epres jó lesz? Most csak olyan van otthon. –mondta Réka, miközben az asztalra tette a 2 bögrét.

-Nekem tökéletes! –Georg

-Gustav? –Réka

-Itt vagyok! –mondta Gusti, miközben kijött a mosdóból.

-Oké. Gusti neked is itt a teád, epres. –Réka

-Rendben köszi! –Gustav. Ekkor toppantak be a többiek.

-Szevasztok! –kiáltotta el magát Tom az ajtóban

-Csákó. –Georg, Gustav, Réka.

-Fiúk csináltam nektek is teát! –Réka

-Köszi! –ikrek. Bill és Tom leült Georg és Gusti mellé a kanapéra.

-Beteszünk 1 filmet? –Szilvi

-Aha. De milyet? –Tom

-Hmm… Evan a minden6ó? (ez jutott most eszembe… XD) –Laura

-Ó azt még nem is láttam! –Tom és Georg

-Én se. –Bill

-Dettó. –Gusti

-Akkor lesz ez. –mondta Réka, majd berakta a DVD-t a lejátszóba. A társaság megnézte a filmet, utána beszélgettek még fél órát, végül éjfélre mindenki aludni tért. A lányok fönt a szobájukban, a fiúk lent a nappaliban. A kanapét ki lehetett húzni ággyá, az ikrek ezen aludtak, Georg és Gustav pedig matracon. Bill persze mindig mocorog alvás közben, ezért Tom nem egyszer kapott 1 pofonfélét az arcára.

-Basszus Bill nem férsz el? –kérdezte egy idő után Tom. Bill persze vígan aludt tovább, Tom pedig 1 legyintéssel lezárta a vitát. 5 perc múlva Bill belerúgott Tomba, persze az igazak álmát aludva közbe.

-Aú! Bill lelökjelek? –kérdezte Tom egyre mérgesebben.

-Kuss legyen már! –mondta Georg álmos hangon lent az egyik matracon.

-Akkor gyere ide te! –Tom mérgesen

-Istenem már Tom ne nyavalyogj örökké! –Georg

-Én nem nyavalygok! –Tom sértődötten

-Lószart. –Georg

-Na jólvan jó éjt! –mondta Tom, majd az oldalára fordult.  Bill is megfordult, a karja pedig Tom arcára került. Tomban elszakadt az a bizonyos cérna, és jól belelökött Billbe.

-Mivan? –kérdezte Bill hótkómában.

-Az bazmeg, hogy feküdj már nyugton! –dühöngött Tom.

-Menj a francba… –mondta Bill, majd becsukta a szemét, és aludt tovább.

-Áh… elég volt! –mondta Tom, majd dühösen leköltözött a földre, és pár perc múlva végre nyugton tudott aludni.

Hajnalban:

Gustav kelt föl legelsőnek. Mint mindig. Gondolta reggelit csinál a többieknek, beleértve a lányokat is köszönetképpen, amiért befogadták őket. Meg is lett a reggeli, reggel 6-ra, már minden menetkész volt. Már csak föl kellett kelni a többieknek. De Gustav ezt is meg tudja oldani. Elővette a Metallica cd-t és betette a lejátszóba, majd bevitte a fiúkhoz, letette az asztalra, és bekapcsolta. Éppen kiment volna 1 gonosz vigyor kíséretében, amikor megszólalt a zene… ami nem Metallica volt…hanem A Pussycat Dolls Buttons című száma. Gustavban megfagyott a vér a döbbenettől. Csak állt elkerekedett szemekkel a bejáratnál.

-Mi a szar ez? –kérdezte Bill ébredezve.

-Ez… ez nem Metallica! Mivan Gusti? Stílust váltottál? –röhögött Tom

-Kurvára vicces, komolyan mondom! Valamelyik baromarcú kicserélte a cd-met! –őrjöngött Gustav

-Ki cserélte volna ki? –Georg

-Honnét tudjam? -Gustav

-Ez az! Ki cserélte volna ki? –Bill

-A lányok? –Gusti

-Áh kizárt! Nem voltak itt lent, láttam volna őket, ugyanis Bill miatt nem tudtam aludni. –vetett 1 gyilkos pillantást ikertesójára Bill.

-Akkor valaki közülünk tette! –nézett végig a fiúkon Gustav.

-Nem én voltam! –Tom

-Én se! –Bill

-Én se! –Georg

-Hát én meg végképp nem! –Gustav

-Jó reggelt fiúk, mi ez a susmus? –mondta Réka az ajtóban.

-Áh igazán semmi különös, csak Tomnak megint elszakadt az egyik gitárhúrja. Sosem vigyáz a dolgaira! –magyarázkodott Bill. Tom 1 „ezértmégmegfizetsztemocsok” pillantással díjazta Bill mondatát.

-Akkor jó. Mármint nem jó, szegény Tom, de biztosan megoldjátok! Én addig fölkeltem a lányokat! –mosolygott Réka, majd fölment.

-Jólvan valamit ki kellett találni! –mentegetőzött Bill

-De bazz, most tök hülyének néznek! –Tom

-Tom ne nyavalyogj! –Georg

-Nem nyavalygok! –Tom

-Am csináltam reggelit, mielőtt mennék! –Gusti

-Ó tényleg! Tök otthonosan érzem itt magam, csak most fogtam fel, hogy délben megyünk! –Tom

-Jaja dettó. –Bill. Leértek a lányok is.

-Juj ki csinált reggelit? –kérdezték elámulva.

-Hát én! –Gusti

-Köszönjük Gusti! –Lilla. A csapat megreggelizett, azután már menniük kellett a stúdióba.

-Köszönjük szépen, hogy nálatok lehettünk ezen az éjszakán! Remélem, még találkozunk! –mosolygott Bill. A fiúk az összes lány arcára adtak 1 puszit, majd kimentek a ház elé, beszálltak a kisbuszba, és elhajtottak.

-De kár hogy elmentek! –Szilvi

-Aha. –Laura. A lány szomorú volt, hogy Bill elment. De mégis örült, hogy találkozhatott vele. Ám ezzel az érzéssel nem volt egyedül. A kisbuszban Bill is ugyanerre gondolt, miközben kikémlelt az ablakon. Hiányzott neki Laura. Kedves volt mind a 4 lány, de Laura 1 kicsit más volt. Legalábbis Bill számára. Valamiért hiányzott a fiúnak, maga sem tudta miért. Fájt a szíve, amiért otthagyta a lányt. Nem tudta, miért érzi ezt, hiszen alig beszélt vele. De még a számát sem kérte el. Bill szomorúan sóhajtott.

-Mi van tesókám? –kérdezte mellette Tom, a cd-i közt kotorászva.

-Semmi. –mondta Bill még mindig az ablakon kinézve.

-Biztos? –Tom

-Aha. –Bill. „biztos elfelejtem, csak idő kérdése” –gondolta a fiú. Tom eközben éppen a cd-jét hallgatta, amikor mérgesen kiáltott fel:

-Bill! Hogy a francba kerül ide a Green Day cd-d? Nem volt elég az esti, mármeg most is szívózol? –dühöngött Tom.

-Micsoda? Én nem… -Bill meglepődve

-Aha persze! Nem elég hogy este forgolódsz, és nem bírok tőled aludni, mostmeg kicseréled a cd-met? Mi a bajod bassza meg? Álljál már le, mert már kurvára idegesítesz! –Tom mérgesen

-A Metallica cd-met is te cserélted ki? Miért? –Gustav

-Nem én voltam! –Bill. Georg nem tudta mit mondjon. Kétségbeesetten látta, hogy a szívatása miatt Billen csattan az ostor. Eközben odaértek a stúdióhoz, és éppen kiszálltak a kocsiból, de Tom nem hagyta abba a veszekedést.

-Aha persze! Nem tudom mi a szar van veled, hogy mostanában ilyen hülye vagy! –Tom

-Hányszor mondjam, hogy NEM ÉN VOLTAM! –Bill egyre szomorúbban

-Persze, el is higgyük? Úgy látszik, még mindig nem nőtted ki ezt a „kicseszekmindenkivel” kort…- Tom.

-Bill ez tényleg már… nem értem minek kellett ez? –Gusti

-A kurva életbe, nem én voltam! Ennyire nehéz elhinni? Főleg neked Tom? Akkor jólvan megyek a francba, addig se szapul senki! –üvöltötte Bill, majd elviharzott, és bezárkózott az egyik szobába. Leült 1 székre, a kezébe temette arcát, és csak sírt. Nem elég, hogy Laura hiányzik neki, Gustav és a saját ikertestvére Tom durván nekiesnek, egy olyan tett miatt, amit nem is ő követett el. Össze volt zavarodva, és semmit nem értett. Eközben kint Tom nem nyugodott le.

-Mostmeg elmegy hisztizni, mint az oviban! Komolyan mondom ez már kész röhej! Ő keveri a szart, és még ő sértődik meg! –Tom

-NEM! Nem ő volt! Én… én voltam. Én cseréltem ki a cd-ket még tegnap este. –vallotta be bűnét Georg.

-Micsoda? –Gusti

-Azért mert… csak 1 kis szívatás akart lenni… rosszul sült el. Sajnálom. –Georg

-Hát… hát jó. De Tom! Beszélned kéne Billel. –Gusti

-Igazad van. Durva voltam én is. –mondta Tom, majd elment megkeresni Billt. Bekopogott a szobaajtón.

-Ki az? –kérdezte bent Bill, miközben letörölte a szemfestéktől fekete könnyeit.

-Tom. –válaszolt a rasztás.

-Mit akarsz? –Bill

-Bocsánatot kérni, és tisztázni a dolgokat. –Tom. Billen megjelent valami mosolyféle, és kinyitotta az ajtót.

-Na szóval, bocsi amiért bunkó voltam veled, csak úgy látszik mostanában eléggé hülye vagyok. Nem akartam neked ugrani, egyszerűen elborult az agyam. Meg tudsz nekem bocsátani, tesókám? –Tom

-Hát persze! –Bill.

-Köszi! Hallod… beszélnünk kéne. –Tom

-Akkor gyere be. –mondta Bill, majd bevezette Tomot. A rasztás leült 1 székre, Bill pedig egy mellette levőre.

-Tehát, mi a gond? –Bill

-Szerintem ez az idióta viselkedésem Szilvi miatt van. –vallotta be szégyellősen Tom.

-Csak nem megtetszett? –mosolygott Bill

-Milkalila fingom sincs. –Tom

-Szerintem igen. –Bill

-Majd kiderül. Ha továbbra is hülye vagyok, és nem ittam, akkor biztos Szilvi miatt van. –nevetett Tom

-Hát igen. –Bill

-Egyébként te is furcsa voltál. –Tom

-Igen. Nálam ugyanez a helyzet, csak Laurával. –Bill

-Na! Tesókám! Akkor felkötni a gatyát, mert…

-Nem kell itt semmit felkötni Tom! Azt se tudom, még mit érzek iránta! Csak… csak hiányzik. –vágott bele ikre szavába Bill.

-Akkor majd ez is kiderül. Idővel. –Tom

-Akkor mostmár elkezdhetnénk dolgozni is. –biccentett fejével Bill a gitárra.

-Rendben, akkor go a 2 G-hez! –Tom. Az ikrek újra a legnagyobb egyetértésben elmentek a többiekhez, hogy a Tokio Hotel ismét azon munkálkodjon, amit mindig is csinált: zenélni.