Laura arra kelt fel reggel 7-kor, hogy csörög a mobilja.

-Ki a franc ez ilyenkor? –nyöszörögte félkómában. Bill volt…

L: Hallo

B: Szia Laura! Őőő hogy vagy?

L: Eltekintve attól, hogy ebben a pillanatban keltettél fel, fantasztikusan… -kissé mérgesen.

B: Juj bocsi nem direkt volt! Ugye nem volt még nálatok az a barom?

L: Bill! Nézz az órádra! Reggel 7 van! Nem volt itt Olivér.

B: Jólvanna! Ne legyél ilyen harapós!

L: Korán reggel mindig harapós vagyok, szóval most hívtál ebben az időpontban utoljára, igazam van Bill?

B: Őőő aha. De… de jól vagy meg minden, ugye?

L: Persze. És te?

B: Én is köszi, most megyünk a stúdióba.

L: Akkor ügyesek legyetek!

B: Mi mindig azok vagyunk! J

L: Hát azt gondoltam!

B: Na Laura, most le kell tennem! Szia!

L: Szia –letette.

-Ki volt az? –Réka félálomban.

-Bill. –Laura

-Ó. Az tök jó. –mondta Réka 1 nagy ásítás közepette.

-Többiek? –kérdezte Laura, miután észrevette, hogy Lilla és Szilvi nincsenek a szobában.

-Lilla gondolom a konyhában, Szilvi meg… nem tudom hol… -Réka

-Na majd utánajárok. –tápászkodott fel Laura az ágyából.

-Ma jön azaz izé… Olivér? –Réka

-Aha. Ma jobban megismerhetjük! –Laura

-Kíváncsi vagyok milyen! Helyes? –Réka

-Hát… igen! –mosolygott Laura

-Wííí az tök jó! De Georg mellett csak a 2. lehet! –Réka. Laurának ekkor jutott eszébe Bill, és csak annyit tudott kinyögni:

-Dettó.

-Igazam van? –Réka

-Persze! –Laura. A lány egyre jobban összezavarodott, hiszen Billt szereti, viszont Olivér is említésre méltó. Egyszerre két pasit pedig nem lehet szeretni. De hát akkor kit válasszon? Ha Bill mellett dönt, akkor előbb-utóbb úgyis szétszedi őket a média, ha pedig Olivért választja, akkor Bill lesz miatta szomorú, aki mellesleg sztár és milliók bálványa. Laura nem tudta mit tegyen, de azt se, hogy elmondja-e valakinek ezt a problémát. Nem… inkább megtartja magának. Legalábbis 1 jó ideig. Közben Rékával leértek a konyhába. Szilvi és Lilla már reggeliztek, közben 1 újságot bújtak.

-Jó reggelt álomszuszékok! –Szilvi

-Milyen álomszuszékok? Te is ilyenkor kelsz! –Réka

-Most nem! –felelte büszkén Szilvi.

-Na tessék! –Laura. A lányok megreggeliztek, és később 10-kor csöngettek.

-Ez Olivér lesz! –Szilvi. A 4 lány ajtót nyitott, és csakugyan Olivér állt az ajtóban 4 szál vörös rózsával.

-Sziasztok lányok! Virágot a virágoknak! –mondta Olivér, majd mind a 4 lány kapott 1 szálat.

-Köszönjük szépen! –Lilla

-Igen ez kedves tőled! –Réka

-Születési hiba! –mosolygott Olivér.

-Gyere beljebb! –mondta Szilvi, majd beterelte Olit, aki a kanapéra ült.

-Na és mióta laktok itt? –Olivér

-Holnap lesz egy hete. –Laura

-Ó az nem is olyan sok! Én itt születtem! –Olivér

-Az tök jó! –Lilla.

-Keresek vázát! –mondta Szilvi, majd kiment.

-Ott van a polcon! –kiáltott utána Lilla, majd követte Szilvit.

-Az enyémet is rakjátok bele! –szaladt a lányok után Réka.

-Az enyémet is… -állt föl Laura, de Olivér megragadta a kezét.

-Holnap megmutassam nektek a várost? -Olivér

-Már megtettük. –Laura.

-Ó Laura! Most jut eszembe! Mit keresett itt tegnap a Kaulitz gyerek? –Olivér

-Beszélgettünk! –Laura

-Na persze, higgyem is el! –Olivér

-Ez az igazság! Miért, mit gondoltál? –Laura

-Én? Semmit! Csak olyan gyanúsan duruzsoltatok tegnap, csak nincs köztetek valami? –mosolygott Olivér

-Csak barátok vagyunk! Amúgy sem értem, hogy ez téged miért érdekel! –Laura

-Csak mert kár lenne hagyni, egy ilyen szép lányt egyedül látni! –mosolygott Olivér. Laura köpni-nyelni nem tudott.

-Aranyos vagy Olivér, de jelen pillanatban jobban szeretnék a szinglik közé tartozni! –Laura

-Ó. Nem baj, megértelek! Lehet hogy egy kicsit rámenős is voltam, ne haragudj! Biztos megrémisztettelek! –nevetett Olivér, pár barna tincs eltakarta a kék szemét. Laura csak elpirult, azt se tudta, mit mondjon.

-Semmi baj. –bökte ki végül. Ekkor jöttek be a többiek.

-A akkor a virágok a helyükön! Megmutassuk a házat, Oli? –Szilvi

-Ó persze! –Olivér. Az ötös fölállt, és bejárták a házat. A lányok minden egyes helyiséghez tudtak hozzáfűzni valamilyen történetet. Amikor már mindent megnéztek, ismét leültek a kanapéra.

-Na jó helyen lakunk ugye? –Lilla

-Naná! De a várost gondolom még nem láttátok! –Olivér

-Már volt rá alkalmunk, csak éjszaka. –Réka

-Na akkor meg kell nézni nappal is! Laurától már kérdeztem, most jönnek a többiek: Holnap megmutassam nektek a várost? –Olivér

-Wííí de jó lenne! –Lilla

-Igen, igen! Menjünk! –Réka

-Akkor holnap városnézés? Mondjuk itt 10-re? –Olivér

-Igen! –kiáltott fel a 4 lány. Igen, 4 lány. Laura Olivér látogatása óta pár percre is, de nem gondolt Billre.

-Akkor holnap. –mondta végül.

-Lányok akkor holnap! Nekem most mennem kell, de holnap találkozunk! –kacsintott a lányokra Olivér.

-Rendben! Szia! –lányok

-Sziasztok! –Olivér. A fiú elment, a lányok pedig becsukták az ajtót.

-De cuki… -nézte Lilla csillogó szemekkel az elhaladó fiút.

-Aha! Tök ari! –Réka

-Rosszabbra számítottam! –Szilvi

-Hát… én is! –Laura

-Laura csörögsz! –kiáltotta Réka, és csakugyan csörgött Laura mobilja.

-Fogadok, hogy Bill lesz az. –Laura. Nem tévedett.

L: Haló

B: Szia Laura Bill vagyok! Na volt nálatok az az idióta?

L: Nem idióta! És igen volt, és képzeld, holnap megmutatja nekünk a várost!

B: MICSODA???  -Bill üvöltve

L: Hééé Bill megsüketülök! Most mégis mi bajod?

B: Mondtam, hogy rád fog mászni az a görény!

L: Nem mászik rám!

B: Ne menj el holnap vele! Ez 1 állat!

L: Nem Bill! Inkább te vagy az állat! Már ne is haragudj, de nehogymár te mondd el hogy mit csináljak, és hova menjek?

B: Bocsi, ne haragudj, csak…

L: Semmi csak! Hagyd ezt a féltékenységed abba! Légy szíves! És most megyek, szia!

B: Hé Laura! –Bill hiába kiabált a telefonba, a lány letette.

-Basszameg! –kiáltott fel Bill.

-Mivan? –Tom

-Letette! Érted? Letette!!! Meg se hallgatott! –Bill felháborodva.

-Istenem már! Szerinted, nem idegesíti, hogy állandóan féltékenykedsz? –kérdezte Tom

-Miért mégis hagyjam, hogy az a kretén pöcs rámászik? –Bill

-Miért érdekel ennyire, hm? –Tom

-Mert… mert… mert nem akarom, hogy átverje az a paraszt! –Bill. Tom nevetett.

-Bill! Legalább nekem ne hazudj! Tudom, hogy szereted! Szóval mivel most sikerült felhúznod, ezért fogj meg 1 csokor virágot, vagy csokit és húzzál innen! –mosolygott Tom.

-De… de én nem tudom! –Bill

-Mit nem tudsz? –Tom

-Ez még túl friss… -Bill. Tom a szemét forgatta.

-Most mit izélsz? –Tom

-Nem izélek, de… de… -Bill nem tudta mit mondjon.

-Bill! Fogjál meg valamit, és menj el hozzá, és vidd el valahova, vagy mittudomén, de ne nekem nyavalyogj! Mert ha nem sietsz, akkor az az Olivér gyerek úgy lecsapja a kezedről, hogy megszédülsz! –Tom. Bill gondolkodott 1 kicsit, majd elkezdte:

-Na jó! Akkor odamegyek hozzá! –mondta, majd felkapta kabátját, és már kint is volt.

-Wáh… kezdő löket! –mosolygott Tom

Bill izgatottan fogta a csokit és 1 szál vörös rózsát a kezében. Nyelt 1 nagyot, majd becsöngetett. Lilla nyitott neki ajtót.

-Ó szia Bill! –Lilla

-Szia Lilla! Laura itt van valahol? –Bill

-Igen, addig gyere be, hideg van kint! –mondta Lilla, majd bevezette a fázó Billt a házba.

-Köszi. –mondta Bill, majd nekidőlt a nappali falának.

A lányok fönt DVD-ztek, amikor bement Lilla.

-Laura vendéged van! –Lilla

-Megyek! –mondta Laura, majd lesietett a lépcsőn, de amikor meglátta Billt, megtorpant.

-Szia. Nem gondoltam hogy jössz. –Laura meglepődve

-Szia! Csak beszélni szeretnék veled! Meg még pár dolog. Lejössz hozzám? –kérdezte Bill, ugyanis Laura még mindig ott dekkolt a lépcsőn.

-Ja igen persze. –mondta Laura, majd lement Billhez. Lent 1 gyors puszit váltottak, majd Bill odaadta a csokit és a rózsát. Laura örült az ajándékoknak.

-Juj Bill ez a kedvenc csokim! Honnan tudtad? –Laura

-Megéreztem! –mosolygott Bill.

-És ez a rózsa milyen szép! Ráadásul ez ma a második! -Laura

-Második? –Bill

-Igen Olivértől is kaptam egyet! –mondta Laura, miközben berakta a rózsát a vázába, a másik mellé. Bill persze az Olivér név hallatán haragra gerjedt, és már nyílt is a szája, hogy 1 csípős megjegyzést tegyen, de aztán rájött, hogy ezzel nem megy semmire, szóval inkább vett 1 nagy levegőt, és nyugton maradt.

-Eljössz velem sétálni? –Bill

-Igen! –mondta Laura, majd felvették a kabátjukat, és kimentek. Fél óra alatt bejárták a környéket, és szent volt köztük a béke. A végén már kézen fogva járták az utat. Ám nem sokáig maradt ez így… Bill egy idő után nagyon csúnyán elkezdett szédülni. Egyre bizonytalanabb volt a járása.

-Úristen Bill jól vagy? –kérdezte Laura aggódva, majd leültette a falfehér Billt egy padra.

-Semmi baj… -suttogta Bill, ugyanis percek alatt annyira legyengült, hogy még a hangja se volt teljes. Egyre jobban szédült, és elkezdett homályosan látni. Aztán már nem bírta tovább, és eldőlt a padon…

-Bill! Bill! –kiáltozott rémülten Laura. Bill megszorította a lány karját (már amennyire tudta) és azt mondta neki:

-Laura… segíts! –miután Bill ezt kimondta, elvesztette az eszméletét…