5. rész

-18 éves, a neve Bill Kaulitz, hirtelen elkezdett szédülni, majd összeesett az utcán. Magas láza van. –mondogatta a tüneteket a mentőorvos a társának. A rohamkocsi szirénája süvítve szólt az éjszakában, a jármű, pedig villámgyorsan tört utat az arra járó autók között.

-Ugye meg fog gyógyulni? –kérdezte aggódva, könnyeivel küszködve Laura, miközben Bill kezét fogta. A fiú teste egyre jobban égett a láztól, percről-percre romlott az állapota.

-Reméljük. Az ivóvíz miatt rengetegen fertőződtek meg. Ő a héten a 47. kilencen ebbe már belehaltak, mert nem kaptak időben orvosi kezelést. –orvos

-Adok neki antibiotikumot, a többit meg majd a kórházban megcsinálják. –mentős

-De… de mégis mi ez? –Laura

-Mondták tegnap a híradóban, hogy 1 vegyészeti gyárban baleset történt, és a vegyszerek az ivóvízbe is belejutottak. Szerencsére csak kevés, és már sikerült újra visszaállítani a rendes vizet, de így is rengetegen betegedtek meg, és a szám csak emelkedni fog. Ez azért veszélyes, mert a beteg sokáig tünet nélkül marad, miközben már ott van a szervezetében a vírus. Aztán hirtelen előtörnek a tünetek, és hát igazából ebbe halnak sokan bele, mert nem kapnak hamar orvosi segítséget. Meg hát ez attól is függ, hogy mennyi szennyezett víz jutott az ember szervezetébe. Van, amikor csak gyengék a tünetek, de az esetek 90% -ban ugyanilyen látványt nyújt a beteg, mint most a barátja. –orvos

-De Bill nem szokott csapvizet inni! –Laura

-Igen, de csapvízzel főznek, fürdenek… a vegyszer simán beszívódik a bőrbe, és az ételbe egyaránt! Ezért számíthatunk rengeteg betegre. –orvos

-És meggyógyul? –Laura

-Úgy látszik igen. 1-2 nap múlva kiürül a vegyszer a szervezetéből. –orvos. Ekkor odaértek a kórházba. Billt azonnal bevitték 1 hordágyon, Laura meg szaladt utána. De a műtőbe persze már nem engedték be.

Amíg Bill bent volt, addig Laura hívta Tomot. Fél óra múlva már Tom is ott volt, mellette Georg és Gustav. A lány mindent elmondott a fiúknak. Még 10 perc múlva kijött az orvos.

-Sikerült rendbe hozni a beteget. Az állapota stabil. Ha akarnak, bemehetnek hozzá. –orvos. A banda többi tagja, és Laura persze azonnal bementek a kórterembe. Bill még mindig sápadt volt, de a láza már lejjebb ment. Nem volt ébren, a halk szuszogása jelezte, hogy alszik.

-Szegény… -mondta Laura, miközben megfogta Bill kezét.

-Tudtam, hogy nem kellett volna ennie abból a sütiből… miért engedtem meg neki? –bosszanodott Tom.

-Jaj nem tudhattad. Meg mostmár úgyis mindegy. –Georg

-Az a fő, hogy majd meg fog gyógyulni. –Gusti

-Na igen. És mégis mikor? –Tom

-Hát 1-2 napot mondtak. –Laura

-Ahogy elnézem Billt, szerintem bele fog telni bő 1 hétbe, míg rendbejön! –Gustav

-Most jobb lenne, ha kimennének! Hagy pihenjen! –mondta a nővér, aki épp akkor érkezett a kórterembe.

-Jó, már itt se vagyunk. –Tom. A 3 fiú és Laura kimentek, és leültek a váróba.

-Akkor most jön az, hogy várunk reggelig… -Georg

-Nem, muszáj! Elég, ha csak én maradok! –Tom

-Én biztosan itt maradok! –Laura. Georg és Gustav töprengett.

-Akkor mi most menjünk, vagy maradjunk? –nézett Gusti Georgra.

-Milkalila fingom sincs. –Georg

-Szerintem menjetek haza, és ha bármi van, hívunk titeket. –Tom

-Igen így jó lesz! –Laura

-Oké. Akkor itt lesz a telefon, ha bármi van, csörögjetek! –Georg

-Rendben! Sziasztok! –Tom és Laura

-Sziasztok! –mondta a 2 G, majd kimentek a kórházból.

-A szüleitek tudják? –Laura

-Nem… még nem hívtam fel őket. –Tom

-Nem is fogod? –Laura

-Nem tudom… ha hallgatok, és esetleg majd később kiderül, akkor az lesz a baj. Ha elmondom, akkor meg halálra fogják magukat aggódni, és persze én leszek a hibás, amiért nem vigyáztam Billre… és igazuk is lesz… -mondta Tom szomorúan.

-Dehogyis! Beszélsz hülyeségeket… ez baleset volt! Nem tudhattad, hogy mi van abban a vízben! Pontosabban sütiben! –Laura

-De akkoris bűntudatom van! A saját ikertesóm szenved ott a betegágyon, méghozzá azért, mert a másik fele nem volt képes odafigyelni rá! –Tom

-Ez nem igaz! Nem tehetsz semmiről, fogd már fel! Elhiszem hogy rossz, de mostmár nem tudsz rajta változtatni! És ne rágd magad ezen, főleg hogy nem te vagy miatta a hibás! –Laura

-De akkoris… -Tom

-Tom! Hagyd abba! Ha rosszul érzed magad, az kihat Billre is, nem? –Laura

-De. –Tom

-Akkor már ezért is fel a fejjel, mert így sosem fog meggyógyulni, ha te rossz bőrben vagy! –Laura

-Oké… igazad van. –Tom

-Na látod! –mosolygott Laura

-A lányok tudják? –Tom

-Küldtem nekik sms-t. Jobbulást kívánnak Billnek. –Laura

-Oké. Üzenem nekik Bill nevében is, hogy köszi! –Tom

-Majd átadom nekik. -Laura

-Rendben. –Tom. Ekkor csörgött Laura mobilja.

L: Hallo

O: Szia itt Olivér!

L: Szia Oli!

O: Hallottam lányoktól, hogy mi történt Billel! Jobbulást!

L: Köszi, átadom neki.

O: Biztos? Állítólag nem nőttem a szívéhez…

L: Hát… nem tudom.

O: Na de akkor holnap tudsz jönni?

L: Áh lehetetlen! Itt leszek addig, amíg Billt ki nem engedik!

O: És utána?

L: Nem tudom Oli, kérlek ne most!

O: Jó bocsi. Majd hívlak szia!

L: Szia. –Laura letette.

-Csak nem az a híres-nevezetes Olivér gyerek volt? –Tom

-De, az a híres-nevezetes Olivér gyerek volt. –Laura

-Jézusom… -Tom

-Csak jobbulást kívánt Billnek… meg megkérdezte, mikor érek rá várost nézni. –Laura

-Agyfasz… -Tom

-Jaj Tom! Miért álltok olyan negatívan hozzá? –Laura

-Mert rád akar mászni. –Tom

-Nem mászik rám! És ha az ellenkezője történik, akkor miért lesz baj? –Laura. „Talán, mert Bill téged szeret! „-mondta ki a mondatot Tom, de persze csak gondolatban, hiszen megígérte ikertesójának, hogy ez a vallomás köztük marad 1 darabig.

-Hagyjuk… -válaszolt Tom.

-Hát jó. –Laura. Az éjszaka további részében a páros újságot olvasott, és persze beszélgettek, míg végre el nem jött a reggel. Az orvos mosolyogva ment oda Tomhoz és Laurához.

-A fiú magához tért! És lement a láza. Ma még bent tartjuk megfigyelésre, és ha nem lép fel semmi komplikáció, akkor holnap már haza is mehet! –orvos

-De jó! És bemehetünk hozzá? –Tom

-Persze! –orvos. Tom és Laura bementek a kórterembe, és boldogan látták, hogy Bill tényleg jól van.

-Sziasztok! –mosolygott Bill

-Tesókám! –mondta Tom, majd megölelte Billt.

-Szia Bill! –Laura

-Szia Laura! Hogy kerültem ide? –Bill

-Hát éppen sétáltunk, amikor elkezdtél szédülni, és elájultál. Aztán lázas is lettél. Egy vírus kapott el, ami az ivóvízben volt. De mostmár szerencsére kiürült, szóval meg fogsz gyógyulni! –mosolygott Laura

-Pontosan! –Tom

-Hú már várom. Elég szar ágyhoz kötözve lenni… -Bill

-Nem baj az, első, hogy meggyógyulj! –Tom

-De már gyógyult vagyok! –Bill

-Örülünk neki, de akkoris itt kell még ma maradnod! –Laura. Bill sóhajtott.

-Juj Laura, emlékszem! –Bill

-Mire? –Laura

-Hát… hát hogy… izé… hogy pont együtt voltunk, amikor elájultam. –Bill

-Jah… nem baj. –Laura

-Bocsi hogy rossz vége lett… -Bill

-Nem te tehetsz róla! –Laura

-Majd bepótoljuk! –mosolygott Bill. ekkor jött meg Georg, Gusti, Lilla, Szilvi, és Réka.

-Csákó Bill! Jobban vagy? –mondták kórusban.

-Igen, mostmár sokkal jobban! –Bill

-Az tök jó! –Georg

-Aham! –Gusti

-Akkor hamarosan kiengednek? –Lilla

-Már holnap! –Tom

-Wow! –Réka

-Na akkor holnap újra teljes lesz a TH! –Szilvi

-Pontosan. –Georg. A társaság jól eldumált még úgy fél óráig, aztán a 2 G, Lilla, Szilvi és Réka hazamentek.

-Ti is hazamehettek. –mondta Bill Tomnak és Laurának, akik bentmaradtak a kórteremben.

-Nem, maradunk! Igaz? –nézett Tom Laurára.

-Igen, persze! –Laura

-Köszi szépen! –mosolygott Bill.

-A látogatásnak vége! –mondta a nővér.

-Nemár nővér! Csak 3 percet kérünk még! –Tom

-Jólvan, de csak 3 percet kapnak! –nővér

-Nyertem! –vigyorgott Tom büszkén. Bill és Laura csak a szemét forgatta.

-Na akkor good night tesókám! –Tom

-Neked is! –Bill

-Aludj jól! –Laura

-Te is! –Bill.

-Szia! –mondta Tom és Laura, és éppen mentek volna ki a kórteremből, amikor Bill elkezdte

-Hé Laura elfelejtettél valamit! –Bill.

-Kint megvárlak! –Tom. Laura tehát visszament Billhez.

-Na mit hagytam ki? –kérdezte mosolyogva Laura

-Hát a puszit! –Bill

-Ajj Bill! –nevetett Laura

-Mit ez az ajj? –Bill

-Semmi… -nevetett Laura, majd adott Bill arcára 1 puszit. Bill is viszonozta.

-Na akkor már tényleg jó éjt! –mosolygott Bill.

-Oké, neked is! Szia! –Bill.

-Szia! –Laura kiment a váróba, és leült Tom mellé.

-Hozattam ám Georgbéjbel unaloműzőt! –mondta Tom, majd vigyorogva előkapta a cd tokját tele mindenféle hip-hop fassággal.

-Jaj neeeee…- Laura.

-Most mi van? Nem szereted a jó zenét? –Tom

-Ízlések és pofonok… -Laura

-Jóvanmá… -mondta Tom, majd berakta a lejátszójába 50 cent legújabb számát, és csutka hangerőn elkezdte hallgatni. Laura elmosolyodott. Pár héttel ezelőtt még csak álom volt, hogy valaha is találkozik a Tokio Hotellel, mostmeg már szinte családtagnak számít náluk. Olyan lazán beszél velük, mintha már hosszú évek óta ismernék egymást, és már nem foglalkozik azzal, hogy ők mennyire híresek. Mennyire meg tud változni minden pár nap alatt, és milyen meglepetéseket tud okozni az élet! Ez bizony megdöbbentő volt a lány számára, mégis örült, hogy ilyen jól alakulnak a dolgok. Hát még mi minden fog történni ezután… J