6. rész

-Végre! –kiáltott fel boldogan Bill, miközben kilépett a kórház ajtaján. Tom, Georg, Gustav, Lilla, Szilvi, Laura és Réka ott voltak mellette. A nyolcas beszállt a kisbuszba, és meg sem álltak a lányok házáig. Ott aztán nagyban ment az édesség-evés, tévézés, meg minden. Egészen addig, amíg be nem állított Olivér.

-Csöngettek! –kiáltott fel Lilla

-Megyek! –szólt Réka, majd az ajtó felé ment.

-Sziasztok! –kiáltott fel Oli.

-Szia Oli! –lányok vidáman.

-Szia Oli… -fiúk unottan.

-A picsába… Mit keres ez itt? –súgta oda Bill a többieknek.

-Dettó. Ez a pasas mostmár nekem is szúrja a szemem… Ott teszi magát Szilvi körül! -Tom

-Egyetértek! Még egy lépést tesz Réka felé, odamegyek, és eltöröm a lábát! –Georg

-Én meg a szemét szúrom ki! Ahogy nézi Lillát… kis görény! -Gusti

-Na ráértek várost nézni? –vigyorgott Oli.

-Hát… persze! De mi legyen a fiúkkal? –Szilvi

-Hát jövünk mi is! –állt fel Bill. Olivérnek ráfagyott az arcára a mosoly, míg Bill gúnyos kacarászásba kezdett.

-Őőő oké, jöhettek ti is! –Olivér

-De jó lesz majd! –Lilla

-Igen… fantasztikus lesz! –mondta Bill gonosz vigyorral.

-Akkor, ha mindenki kész, mehetünk is! –Olivér

-Úgy látom, mindenki elkészült, szal indulhatunk! –Szilvi. Mindenki bólogatott.

-Akkor gyerünk! –kiáltott fel Olivér, majd kiterelte az utcára a népet.

-Na és kedves idegenvezető, hova megyünk először? –heccelte Bill Olivért.

-Az Alexanderplatz-hoz megyünk. –Olivér

-Ó én ott már voltam! –Georg

-Örülünk neki, de lehet hogy a többiek nem. –vigyorgott gúnyosan Olivér

-Nekem csak ne feleselj, te kis tejfölösszájú! –sziszegte Georg, de persze az érintett nem hallotta meg.

-Én még nem láttam. –Laura

-Én se, de biztos szép. –Réka

-Az hát! –Olivér

-1 kurvanagy lila folt lesz szép a szeme alatt! –súgta oda Bill Tomnak.

-És a német kajákat még nem is ismeritek! –Olivér

-Én adok neki patkánymérget aranytálcán! –súgta oda Tom a többi fiúnak.

-Hát ezt a gigantikus patkányt még az se üti ki! –Gusti

-Én szeretem a német csokikat! –Szilvi

-Én pedig a német embereket. –Lilla. Gusti elégedetten vigyorgott.

-Na és kit? –Olivér

-Azt a helyes pasit abból a német sorozatból. –áradozott Lilla. Gusti: -.-’’

-Hát… majdnem. –Gusti

-Fagyizhatunk is! –Szilvi

-Igen a német fagyik is jók! –Olivér

-Aha! –Laura

-És a német zene! –Réka.

-Úgyvan! –lányok

-Köszönjük! –TH-s fiúk

-Nincs mit! –lányok

-Halljátok, baj hogyha bemegyünk a boltba feltöltő-kártyáért? –szólalt meg Tom, amikor a csapat 1 bolthoz ért.

-Persze menjetek csak! –Laura. Bill, Tom, Georg és Gusti betértek a boltba, a lányok és Oli pedig kint vártak.

-Hiiiiiii basszus! –kiáltott fel hirtelen Laura.

-Mi a baj? –többiek

-A mobilomat a szobámban hagytam, és fontos sms-t várok a barátnőmtől! –Laura

-Este nem ér rá? –Réka

-Nem… figyeljetek, majd hívlak titeket hol vagytok, de nekem most rohannom kell haza, minél gyorsabban! –szólt Laura, majd elkezdett szaladni hazafelé.

-De… -Szilvi

-Remélem siet. –Olivér

-Jaja. –Réka

-Állj! –kiált fel Olivér, majd a zsebéhez nyúl, és kiveszi a lakáskulcsot.

-Bazz tényleg neked adtam a kulcsot, miután bezártam az ajtót! Laura most akkor nem fog tudni bejutni! –Szilvi

-Tényleg! Valaki fusson utána! –Lilla

-Majd én, én gyors vagyok! Ti legyetek a közelben, hamarosan visszatérünk! –mondta Olivér, majd a kulccsal a kezében ő is elkezdett futni hazafelé. Ekkor jött ki a boltból a TH gárdája.

-Na meg is vagyunk! –Georg

-Hol van Laura? –kérdezte Bill tekintetével a lányt keresve

-Otthon hagyta a mobilját, és hazaszaladt. –Szilvi

-De mivel a kulcs Olivérnél volt, ezért ő utánament. –Réka

-Micsoda? Olivér és Laura egyedül 1 lakásban? –Bill sokkot kapva.

-Igen. –Lilla

-Megbocsátotok 1 pillanatra? –kérdezte Bill

-Őőő… igen. –Réka. Bill ekkor rohant Laura és Oli után, olyan gyorsan, ahogy csak tudott. Alig 10 perc futás után elérkezett a házhoz. Berontott a házba. Olivér és Laura a lépcső tetején álltak, Laura a mobilján állított be valamit, Olivér pedig tájékoztatta, hogy még mi mindent fog nekik megmutatni Berlinből. Amikor Bill bejött mind a ketten egyszerre néztek rá.

-Szia Bill! Hát te? –Laura

-Hát én! Izé… csak meg akartam kérdezni Laurát, hogy nem maradt-e a szobájában Andreas tolla. –Bill

-Andreas tolla? –Laura

-Igen! A múltkor amikor a szobádban voltam, úgy emlékszem letettem valahová, és ottmaradt. –Bill

-Megnézem! –mondta Laura, majd bement a szobájába.

-Na idefigyelj te vadbarom, rohadtul nem komáznám, ha rámásznál Laurára! –mondta Bill fenyegetően Olivérnek.

-Ó de harcias lett a mi kis dalospacsírtánk! –gúnyolódott Olivér

-Tudod kit dalospacsírtázzál le te kis mocsok! –Bill

-Amúgy nem úgy volt, hogy nem jártok? –Olivér

-Nem mindegy neked? –Bill

-Nem, csak mondani akartam, hogy Laura említette nekem valamelyik nap, hogy kurvára elege van belőled. –mondta Olivér (persze csak hazudott, hogy Billt idegesítse)

-Hazudsz! –Bill

-Csak szeretnéd! Mondta, hogy nincs szüksége ilyen féltékeny, és nyafogós parasztra, mint te! –Olivér

-TE csak fogd be a szád, te köcsög kis baromarcú! –Bill

-Engem a köcsög kis baromarcút jobban bír Laura, mint téged! –Olivér

-Pofa be te kretén pöcs! Hazudozol össze-vissza, már omlik a plafon! –Bill

-A lószart omlik! Csak beképzeled zöldfülű! –Olivér

-Nem képzelek be semmit, de nagyon gyorsan fejezd ezt be te kis köcsög, mert rossz vége lesz! –Bill

-Nekem mindegy, de Laura téged úgyis utál! –Olivér

-Elég legyen! –mondta Bill, majd 1 jókorát lökött Olivéren. A riválisa se volt rest, rögtön lábon rúgta Billt, aki 1 jobb horoggal válaszolt. És csak tovább verekedtek, amíg álltak a lábukon. Ekkor jött ki Laura, és amikor megpillantotta mi történik, azonnal a szétválasztásukon próbálkozott.

-Álljatok le! Elég!!! –kiabálta Laura, majd megpróbálta arréblökdösni a fiúkat, de csak annyit ért el, hogy Olivér ellökte.

-Menj innen Laura! Ez a mi dolgunk! –Bill

-Nem! Hagyjátok abba! –mondta Laura, majd Olivért próbálta ellökni, ám az pont 1 ütés elől próbált kitérni. Laura Olivér mögött állt, és előtte a fiú félreugrott Bill ökle elől. Aminek csak 1 következménye volt: Az ütés Laurát találta el, és mivel a bunyó színhelye a lépcső teteje volt, a lány legurult a lépcsőn. Laura tompa puffanással ért földet, tele volt zúzódásokkal, az arccsontján levő lila folt jelezte Bill ütését, a vérző száj pedig a lépcsőt. Bill és Olivér amint meglátták a földön fekvő Laurát, földbe gyökerezett a lábuk. Először egymásra néztek, majd rekordgyorsasággal viharzottak le a lépcsőn az eszméletlen lányhoz.

-Laura! Laura nézz rám! Térj már magadhoz légyszi! –könyörgött Bill a félelemtől és a szégyentől reszketve.

-Kurva ügyes vagy, nézd meg mit csináltál! -Olivér

-Véletlen volt, nem akartam! Amúgy is te ugrottál félre! –Bill

-Jajmár ne fényezd magad örökké! Nem az a lényeg, hogy kit akartál, hanem hogy TE ütötted meg! –Olivér

-De nem direkt! Soha nem ütném meg, akit szeretek! –Bill

-Hát azt látom! –Olivér

-Kuss legyen! –Bill. Ekkor hangokat hallottak a bejárati ajtó felől.

-Még jó hogy volt nálam pótkulcs! –hallatszott Réka hangja.

-Na ja, ki tudja hova tűntek ezek! –Szilvi

-Mindjárt megtudjuk, hogy a házban vannak-e. –Lilla. Bill és Olivér egymásra néztek.

-Bazd meg! –mondták egyszerre.

-Oké Bill! Fogd meg Laurát, és rohanj fele föl a szobába, zárd be az ajtót, és keltsd fel, olyan gyorsan, ahogy csak tudod! Én addig elterelem a figyelmüket! –Olivér

-Oké! –Bill. a fiú felkapta Laurát, majd gyorsan felvitte a szobába. Amint kulcsra zárta az ajtót, hallotta, hogy a bejárati nyílik. Az ajtón a 3 lány lépett be, a fiúk kint maradtak.

-Szia Olivér! Hol vannak a többiek? És… mi történt a szemöldököddel? –kérdezte Réka.

-A szemöldökömmel? –kérdezte Olivér, majd megtapogatta a szemöldökét, melyen 1 jókora nyílt seb volt.

-Igen azzal. –Lilla

-Ó hát igazán semmi, csak bevertem a polcba. –füllentette Oli.

-Aha… és Bill és Laura hova tűntek? -Szilvi

-Bill és Laura? Hát ők fönt vannak a szobában, és szerintem nem is fognak egyhamar lejönni… -Olivér

-Miért mit csinálnak? –Réka. Olivér ekkor úgy érezte, hogy csakis az övé lehet az utolsó szó, és még 1 utolsó szívatást tartott szükségesnek.

-Ó hát tudod mit! Ha 2 magányos lélek egymásra talál… -vigyorgott Olivér

-Mi? Azt akarod mondani, hogy ezek ott fent… -Lilla

-Naná! Mint a vadállatok! –röhögött Olivér.

Eközben fent…

Korántsem az volt a szitu, melyet Olivér előadott. Laura vérző szájjal feküdt az ágyon, Bill pedig valami csodaszert keresett a sebre. Talált 1 hideg kanalat, az ütés nyomára azt tette, a lány szájára pedig papírzsepit, mert más nem volt.

-Könyörgök Laura kelj fel! Ne csináld ezt velem! –kérlelte Bill. Alig fél perc múlva a helyzet javulni látszott, legalábbis Laura részéről. A lány ugyanis felnyitotta a szemét, de arca azonnal fájdalmasan eltorzult, amint megérintette az ütés helyét.

-Aúúúú az arcom! Nagyon fáj! Mi történt vele? –kérdezte Laura.

-Hát… elestél! –hazudta Bill, ugyanis nagyon szégyellte magát és nem merte a lánynak bevallani, hogy ő volt a tettes.

-És hogy? –Laura

-Hát a lépcső tetején álltál, és elcsúsztál, és legurultál. –Bill

Lent…

Olivér folytatta:

-Az egyik pillanatban még ott álltak a tollat meg a mobilt keresve. Bill megtalálta a mobilt, és lementem a konyhába, és amikor följöttem, akkor a duó már nem volt sehol.

-És honnan veszed hogy ők annyira elvoltak? –Szilvi

-Hát ő… a hangokból sejtettem. –Olivér vigyorogva

-Te hallgatóztál? –Réka

-Mi? Dehogyis! –Olivér

-Akkor mi miért nem halljuk? –Lilla

-Mert be van csukva az ajtó. –Olivér

-Miért akkor nem volt? –Szilvi

-Csak be volt hajtva. –Olivér

Fent…

-És hol vannak a többiek? –Laura

-Lent. –Bill

-Akkor le is mehetnénk! Am Bill… neked mi ez a lila folt a homlokodnál? –Laura

-Hát őőő… bevertem a polcba. –Bill

-Uhh szegény. Majd elmúlik! –Laura

-Biztosan. –Bill

-Akkor lemegyünk? –Laura

-Aha. –Bill nagyot nyelve. A páros lement a lépcsőn, és meghallották Olivér monológját.

-De komolyan mondom nektek, Bill és Laura úgy egymásnak estek, hogy a ház beleremegett! –vigyorgott gonoszan Olivér, és nem vette észre, hogy a feldühödött Bill és a kissé tájékozatlan Laura mögötte áll.

-Á sziasztok, végeztetek is? –Lilla

-Őőő asszem én most megyek! –mondta Olivér, majd gyorsan kisurrant, de Bill ment utána.

-Te köcsög, buzi kretén fasz! –üvöltötte, miközben rohant a szintén futva közlekedő Olivér után. A lányok értetlenül néztek a 2 dühös fiú után. Bill és Olivér kifutott az utcára. A TH többi tagja, akik eddig kint vártak szintén érdeklődve néztek a 2 dühös fiúra.

-Úgyse kapsz el te kis mocsok! –Olivér

-Kussoljál! –Bill. a többi fiú jobbnak látta, ha utánuk mennek, és megpróbálják megoldani az amúgy is zűrös helyzetet. Ígyhát Tom, Georg és Gustav is futásnak eredt.

-Te kis szaros görény! –Olivér

-Anyád az te pöcs! –Bill

-A tied! –Olivér

-Ájjál meg te baromarcú! Ennyire félsz tőlem bazz? –Bill

-A lószar fél tőled, csak tudod az ilyen parasztokra nem akarom fecsérelni a drága időmet! –Olivér

-Tudod hogy ki a paraszt te kis szarjankó! –Bill

-Elég volt már fiúk! –szólt Tom

-Ne avatkozzál bele rasztafejű! –Olivér

-A kurva anyád! –Tom

-Elég volt már! –Georg

-Úgy megverlek, hogy többé nem állsz lábra! –Bill

-Aha megcsikizel? –Olivér

-Kiheréllek! –Bill

-Lassítsatok már! –nyöszörgött Gusti 1 kicsit lemaradva.

-Letépem a búrád te kis pöcs! –Olivér

-Én meg kibelezlek! –Bill. Olivér ekkor a házukhoz ért, átmászott a kerítésen. Bill is mászott volna utána, de a többiek lerángatták.

-Haggyad a picsába. –Tom

-Ez az. Mert ha előkerül úgyis, megverjük! –mondta Georg, az utolsó mondatot kiabálva, hogy Olivér is jól hallja. Olivér bemutatott nekik, majd bement a házba.

-Igen… ha előkerül meg fogom ölni! Gyűlölöm ezt a kis férget! –mondta Bill feldühödve, majd 1 nagy üvöltés közepette belerúgott a kerítésbe, majd a lányok háza felé vette az irányt. 1 fontos dolga még volt: kimagyarázni a lányoknak a zűrzavart. Ami egyáltalán nem volt egyszerű feladat…