8. rész

-Háromig számolok: 1… 2… 3! –kiáltotta David Jost, majd a stúdióban elkezdődött a zene. Georg és Tom a húrok közé csaptak, Gustav a dobot ütötte, Bill pedig belekezdett a legújabb dalukba. 1 lassú szám volt, de a hangulata mindenkit magával ragadt, aki a teremben volt. Amikor végeztek, meghallgatták a kész anyagot, és még fél óráig a legapróbb hibákat is korrigálták. Délutánra, pedig minden aznapi munkával végeztek.

-Na ha beérünk a hotelbe, bevágódok az ágyba… -Gusti

-És akkorát horkolsz, hogy megreped a fal. –vigyorgott Tom

-Anyád! Mindig ezzel jössz! –Gusti

-Ne veszekedjetek már! –Bill

-Ja. Gusti akkor is fog horkolni, amikor nem emlegeted Tom. –Georg

-Mostmeg kinek a pártján állsz? –Tom

-A sajátomon. Mint általában. –felelte Georg büszkén.

Tom: -.-’’

-Akkor most go a hotelbe? –Bill

-Jaja. –Georg

-Én ma már nem is megyek máshová. –Georg

-Én se. –Gusti

-Detto. –Tom. A négyes tehát elment a hotelbe, és ki se mozdultak onnan. Tök nyugi volt, egészen addig, amíg nem csörgött Bill mobilja. A fiú nagy meglepetésére Andreas hangját hallotta meg:

A: Szevasz Bill, itt Andreas!

B. Szia Andreas! De rég beszéltünk! Hogy vagy?

A: Én köszi jól, de a helyzetem már nem annyira. Tudod, van a húgom, az Angela, és pont Berlinbe megy 1 hétre hogy résztvegyen valami versenyen.

B: Milyen versenyen?

A: Tököm tudja, anyám nem mondta. Csak annyi a bibi, hogy nincs hova rakni a kölyköt arra az 1 hétre, és sürgősen kéne valami kecmec Berlinben, ahol meghúzza magát.

B: Ó értem! Tudok én kecót, 4 lány lakik benne, nagyon jó fejek, és biztos szívesen látnák!

A: Tuti?

B: Tuti! J

A: Akkor holnap hova menjen?

B: A Stern Hotelbe, ott vagyunk mi, és akkor majd elfurikázunk vele a kecóig, onnan meg a lányok szórakoznak vele.

A: Jólvan, köszi haver, megmentettél, anyám kiherélt volna, ha ezt nem intézem el!

B: Hehe nincs mit!

A: Akkor majd holnap hívlak, amikor elindulunk! Szia

B: Szia! –letették.

-Halljátok fiúk, holnap jön ide Angela! –Bill

-Az meg ki az isten? –Georg

-Ő nem az isten, hanem Andreas húga. –Tom

-Jaaaaa! –Georg

-Az a szőke csajszi? –Gusti

-Aaaaz! Szép emlékek Gusti, mi? –vigyorgott Tom

-Kuss. –Gusti

-Jaj tényleg! Gusti szerelmes volt Angie –be! –röhögött Bill

-Az kiskorunkban volt te pöcs! –Gusti

-Ki tudja, hátha… -Georg

-Angivel ezt már másodikos sráckoromban lerendeztük. Jártunk 3 hétig azt kész. Azóta nem 1x találkoztunk, és semmi különös nem volt. Már csak haverok vagyunk, annyi az egész. –Gusti

-Ja… jó. –Tom

-Inkább Lilla mi? –Georg

-Ja. –Gusti

-De most hozzánk jön, vagy mi? –Georg

-Először igen, és innen visszük a lányokhoz. –Bill

-És tesókám, erről ők tudnak? –Tom

-Hááát… -Bill

-Hááát… -Tom

-Hááát… -Georg

-Hááát… -Gusti

-Nem. –Bill

-Akkor most hívd föl a csajokat, hogy holnap vendégük lesz. –Tom

-Nem csak holnap. –Bill

-Hát? –Gusti

-1 hétre jön. –Bill.

-Kurva élet… -Gusti

-Miért nem örülsz? –Georg

-Éppen ez az, hogy mindenki tudja, hogy kavartunk, és ezzel fognak cseszegetni. Főleg ha ő se hagy békén… -Gusti

-Ajjistenem Gustav! Ne parázz! Békén hagyunk az ügyben! És nyugi, Angie sem fog kavarni! –Tom

-Hát nagyon remélem. –Gusti

-Ha pedig igen… -Bill

-Akkor meghúzzuk azt a hosszú hajciját. –fejezte be Tom.

-Vagy bezárjuk a wc-be. –Georg

-Az is jó. –Tom

-Na, hagyjátok békén. Még ide se jött, és máris szívatnátok! –Gusti

-Emlékszel Bill, mindig ezt csináltuk vele! Szívattuk, mert mindenki közül ő volt a legfiatalabb! Persze nem egyszer mi is visszakaptuk, de mindig a miénk volt az utolsó szó! –nevetett Tom

-Jaja. Az volt a legjobb, amikor aludt, és Andreas hozott 1 befőttesüvegnyi lekvárt… -kezdte ördögi vigyorral Bill

-… És azt rákentünk Angie hajára… XD –Tom

-…És reggelre kurvára összeragadt neki. –Bill

-És sírva, kínok közt, vagy 2 órán keresztül mosott hajat utána. –nevetett Tom

-Na ti még kiskorotokban is ugyanolyan vadbarmok voltatok, mint most. –röhögött Georg

-Ja. A helyzet csak romlott. –vigyorgott Gusti

-Na de felhívom Laurát, hogy megbeszéljük. –állt fel Bill a mobiljával.

-Addig én fürdök. –Tom

-Kaja, kaja, kajaaa! –Georg a konyhába menet

-Ki jön NCIS-t nézni? –kiáltotta el magát Gusti

-Én mindjárt! –kiáltotta Georg, félig a hűtőben.

-Meg majd én is! –szólt Bill az ablakból. A TH legénysége tehát lazított a fárasztó nap után, és szükségük is volt az energiagyűjtésre, hogy holnap újult erővel fogadják, a régen látott Angelát…

A tűzpiros autó korán reggel gördült a hotel elé. Amikor megállt, 1 szőke kislány szállt ki belőle. Kislány??? Kész nő! Angela a néhai kisiskolás játszótárs, most 1 igazi gimis vagány csajjá nőtt.

-Wí de jó! Még sosem jártam hotelben! –kiáltott fel a lány az épületet nézve, majd nem törődve a méretes biztonságiakkal, halál lazán besétált a hotelbe. Illetve sétált volna, ha a bejáratnál nem állítják meg az őrök.

-Maga meg kihez jött? –őr

-A Tokio Hoteles fiúkhoz! –válaszolta Angie, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az őröknek persze fogalmuk sem volt arról, hogy a fiúk vendéget várnak, így természetes volt, hogy nem engedik be az illetőt.

-Hehh. Én meg Bruce Willishez. –röhögött a biztonsági.

-Tényleg hozzájuk jöttem dagadék! –Angie szemtelenül

-Mivan? Na idefigyelj te kis szarcsimbók, te velem így nem beszélsz, mert úgy… -dühöngött a biztonsági, de David Jost (aki hirtelen ott termett) a szavába vágott:

-Ó Angie! Gyere beljebb! –David. Angie gúnyos tekintet és 1 nyelvnyújtás kíséretében elköszönt a biztonságiaktól:

-Bye dagadékok! –vigyorgott a 2 őrre, miközben követte Davidet az emeletre.

-Anyád… -őrök egyszerre. David meg sem állt a 3. emelet hármas szobáig, amelyben a fiúk tartózkodtak.

-Szia Angie! –köszöntötték a fiúk a lányt.

-Sziasztok! De rég láttalak titeket! –Angie

-Jaja. Kurva sokat nőttél bazz! –Tom

-Hát ti is! –Angie

-De te jobban! –Bill

-Ma és hol fogok lakni? –Angie

-Hát nem itt, az biztos! Első nap kivágnánk innen, mint a macskát szarni! –vihorászott Tom

-Pofa be rasztafejű! –vigyorgott Angie

-Hisztis szőke! –Georg

-Georgbééééééjb! –Angie

-Hééé ez Tom szövege! –ekkor Georg Tomra nézett –Kabbe!

-És Gusti? –kereste Angie a dobost.

-Itt vagyok! –mondta Gusti, majd előlépett a többiek mögül.

-Hát… te se változtál sokat! –mosolygott Angie.

-Te se… csak magasabb vagy. –Gusti

-Te pedig nem vagy már annyira kövér! De nem iszok előre a medve bőrére Gustávió! –nevetett Angie, majd ledobta táskáit az ágyra.

-Hol a mosdó? –Angie

-Jobbra. –Georg

-Köszi! –mondta Angie, majd bement a mosdóba. Gustav még mindig csak megkövülten állt a szoba közepén.

-A kurva anyját, 10 kilót fogytam! –Gusti

-Jaj ne vedd a szívedre! Inkább örülj, hogy nem mi vigyázunk rá, és hogy semmit sem változott: ugyanolyan hülye, szőke, és elkényeztetett, mint volt! De hát ezért szeretjük nemigaz? –Tom

-Hát de… -Gusti. Ekkor jött ki a mosdóból Angie.

-Na srácok, mikor megyünk a csajokhoz? –kérdezte izgatottan

-Most. Szedd össze a szarjaidat! –Bill

-Ezek nem szarok, hanem eredeti márkás bőröndök, és ne várjátok el, hogy én cipeljem őket! –állt Angie a 2 jókora bőröndje mögött.

-Zárom az ajtót doktor szöszi! –kiáltott Bill.

-Nem zárod! Valaki vigye a bőröndjeimet! –nyafogott Angie. De ezzel csak annyit ért el, hogy a fiúk elindultak lefelé, otthagyva őt a többkilós pakkal.

-Száradjon le a kezetek, idióta pöcsök! –morogta a lány, majd nagy nehezen elkezdte a lemenetelt, két súlyos „útitársával”. Amikor leért, beültek a kisbuszba, és meg sem álltak a lányok házáig.

-Juj de jó! Micsoda csajbulikat fogunk itt rendezni! –tervezgette Angie, pedig még át sem lépte a küszöböt. Ekkor jöttek elő a lányok.

-Á szia, te vagy Angela igaz? –kérdezte Laura.

-Igen, de szólítsatok Angie-nek! –mosolygott Angie.

-Rendben! Akkor én Laura vagyok!

-Én pedig Lilla!

-Én Szilvi!

-És én vagyok Réka!

-Hú de sok nevetek van, mire megjegyezlek titeket! –Angie

-Meg fogod tanulni hamar! –Réka

-Remélem! Megmutatjátok a kérót? –Angie

-Persze, gyere beljebb! –Szilvi

-Rendben! –szólt Angie, majd elindult befelé, a bőröndöket persze az út közepén hagyva.

-Hé Angie a csomagod! –Lilla

-Majd a fiúk szépen behozzák! –szólt ki Angie, majd fölment Szilvivel, Laurával és Rékával az emeletre.

-Na csajok, őszinte részvétem, és jó szórakozást! –mondta Tom, miközben bevitte az egyik bőröndöt.

-Ez a csaj ki fog titeket készíteni! –Georg a másik bőrönd cipelése közben

-1 hét túlélőpróba. Sok szerencsét! –Bill

-Ne ijesztgessetek! Nem lehet ez a csaj akkora… -kezdte Lilla, de félbeszakította Angie kiáltása az emeletről:

-Basszameg otthon hagytam a kedvenc bugyimat!

-… katasztrófa. –fejezte be Lilla, némi átéléssel a szó jelentését.

-Indul a banzáj! –veregette meg Lilla vállát Gusti.

-Mi mentünk is vissza, még ezer dolgunk van! –Bill

-Igen. Csákó! És… éljétek túl! –mosolygott Tom. A fiúk elbúcsúztak, majd a kisbusz elhajtott velük a messzeségbe. Lilla vett 1 nagy levegőt, majd elsuttogta:

-Megpróbáljuk. –mondta, majd bement a házba.