10. rész

Angie még utoljára eltervezett mindent, majd a fegyvert visszatette a dobozába, és az ágy alá rejtette. Ezután lement kajálni a csajokhoz.

-Na itt is vagyok! –mondta Angie, majd leült a lányokhoz.

-Oksa. Te Angie… hogyhogy ilyen… normális vagy? –kérdezte Réka, ugyanis amióta Angiet kioktatták, azóta, mint a kisangyal olyan.

-Csak álmos vagyok. –mondta Angie.

-Jahm jó. Mit szólnátok, ha holnap elmennénk egyet bulizni? –Szilvi

-Na az tök jó! –Laura

-Igen! Na és hova? –Lilla

-Mondjuk a Red Rose-ba? –Angie

-Júj én ott voltam! Az nagyon jó! –Szilvi

-Akkor jó lesz ott? –Laura

-Igen. -mindenki.

-Oké! Ezt megbeszéltük! -Szilvi.

-Már várom! –mosolygott Angie. Persze mindez csak műmosoly volt. Csak a terv járt a fejében. Végignézett a lányokon, akik mit sem sejtettek Angie tervéről. A lány tudta, hogy a holnapi napon a pisztolyból lövés fog dördülni… és ha minden a terv szerint alakul, akkor azt is tudta kik ellen fogja használni…

Másnap:

A nap folyamán minden simán ment. A lányok készülődtek az estére.

-Csajok elmehetnék sétálni? –kérdezte Angie, mert ő hamarabb készen volt.

-Persze, menj csak! –Laura. A lányoknak kissé fura volt, hogy Angie az első napon lázad, a másodikon viszont kisangyal módjára viselkedik, de hát volt  jobb dolguk is, minthogy ezzel foglalkozzanak. Angie közben észrevétlenül betört Olivér házába. Tudta hogy a fiú nincs itthon, tehát volt bő fél órája kutatómunkára a fiú házában. Éppen a fiókban kotorászott, amikor megtalált 1 véres kést, mellette 1 millió forintnak megfelelő készpénzzel. Rögtön előkapta a mobilját.

A: Szia Lucas, itt Angie! El sem fogod hinni, mennyi bizonyítékot találtam! 1 véres kés, rengeteg pénz!

L: Á szia Angie! Ügyes vagy! Este akkor bevetés?

A: Még nincs itthon, nem tudtam vele beszélni

L: Akkor még a mai nap folyamán beszéljetek!

A: Rendben! Nem fogsz bennem csalódni!

L: Tudom! Nem hiába dolgozunk veled!

A: Hát igen!  -ekkor Angie a bejárati ajtó felől hangokat hallott. Mármint a zárban a kulcsot.

A: Basszus hazaért! Majd hívlak! Szia!

L: Szia és ügyes légy! –Angie ekkor letette, kivette a fiókból a pénzt, zacskóba tette a kést, és gyorsan bebújt az ágy alá. Olivér bejött a bejárati ajtón. Ledobta a kulcsot az asztalra, a táskáját az ágyra, majd kiment a konyhába. „menj már wc-re vagy valami!” gondolta Angie, ugyanis nem volt kellemes az ágy alatt lenni. Olivér kiment a postáért, Angie pedig csak erre a pillanatra várt. Amint a fiú mögött becsukódott a bejárati ajtó, a lány kimászott az ágy alól, és az ablakot kinyitva távozott. De persze csak átmászott a kerítésen, hogy újra az utcán találja magát.

Amikor Olivér visszament a házba, nem értette, hogy az előbb zárt ablak hogyan nyílt ki magától. Kinézett az ablakon, de nem látott senkit. Megvonta a vállát, majd becsukta az ablakot. Ekkor csöngettek. Olivér meglepődött, amikor Angiet látta meg a kapuban. Azt hitte, hogy a tegnapi csak egyszeri alkalom volt.

-Szia Angie! Hát te? –Olivér

-Hát én! Eljönnél este 7-re a Red Rose elé? Hozd a haverjaidat is! –mosolygott Angie

-Őőő hát persze! –Olivér

-Akkor jó ezt megbeszéltük! Akkor este 7-kor várlak titeket a Red Rose előtt! Ne késsetek! –Angie

-Nem szokásunk. –Olivér

-Számítottam erre a válaszra! Akkor hát szia, este találkozunk! –mosolygott Angie, majd elindult hazafelé.

-Szia. –nézett utána Olivér. „Mit tervel ez?” gondolta a fiú. Estig van ideje gondolkodni, akkor ugyanis ki fog derülni mit tervel a lány.

Este:

Háromnegyed 7 volt. Olivér és haverjai éppen a Red Rose felé mentek. 3-an voltak összesen. Amikor a buli színhelye elé értek, a lányok már ott voltak.

-Mit keres itt Olivér? És kik azok az alakok? –kérdezte Laura Angietől.

-Ó csak a haverjai. De menjetek be csak nyugodtan, én elintézem. –mosolygott Angie

-Angie mi az istent tervezel már megint? –Szilvi

-Nemes cél. –Angie

-Én maradok. Ha veled valami történik, minket terhel a felelősség. –Lilla

-Maradok én is. –Réka

-Mindannyian maradunk. –Szilvi

-Úgy van. –Laura

-Hát hogyha akartok. –Angie. Eközben a fiúk odaértek a lányokhoz.

-Sziasztok csajok! –fiúk

-Sziasztok! Én Ian vagyok. –Ian

-Én pedig Derek. –Derek

-Engem meg ismertek. –Olivér

-Igen. Nagyon is. Figyeljetek! Nem ülünk le 1 padra? –kérdezte Angie

-De leülhetünk. –mondták a fiúk, majd elindultak 1 pad felé. A lányok értetlenül néztek Angie-re.

-Ne aggódjatok. Tudom mit csinálok! –mondta Angie, majd ő is a pad felé tartott. A lányok bizonytalanul, de utána. A fiúk és Angie kivételével a lányok leültek 1 padra. A pad mögött fás rész volt. Angie elővette a táskáját, és megállt a fiúk előtt.

-Kedves Olivér, Ian és Derek! Van számotokra egy meglepetésem! –kezdte Angie. Közben megcsörgetett 1 számot a mobilján, persze úgy, hogy a többiek ne lássák.

-Ó szeretjük a meglepetéseket! –Ian

-Hát még én! –mondta Angie, majd elővette a táskájából a véres kést. A körülötte lévők elsápadtak a látványtól.

-Angie… mi ez? –lányok

-Ezt a fiúktól kéne megkérdezni…-Angie

-Add azt ide te kis ribanc! –állt fel Derek, majd 1 pisztolyt rántott elő a kabátzsebéből. Persze Angie sem volt rest. Ő is elővette a pisztolyt.

-Nem kapjátok meg! Először mondjátok meg, hány embert öltetek meg és raboltatok ki! –Angie

-Sokat kislány, sokat! Ti lesztek a következők! –mondta Ian, majd 1 kést rántott elő, mellyel sakkban tartotta Laurát, Szilvit, Lillát és Rékát, akik halálra voltak rémülve. Olivér csak ült megszeppenve bűntársait nézve.

-Mióta gyilkoltok és raboltok, he? –mondta Angie közben folyamatosan hol egyik, hol a másik, hol a harmadik fiú felé tartva a fegyvert.

-4 hónapja kábé. Kellett a zsé. Arról meg nem tehetünk, hogy páran az utunkba álltak. Meg kellett őket ölnünk, nem volt más választásunk. –Ian

-Angie tedd le azt a pisztolyt! –Olivér

-Pofa be! –mondta Angie, majd a levegőbe lőtt, hogy ráijesszen a fiúkra. De azok nem rettentek meg…

-Jólvan! Háromig számolok! Ha addig nem teszed le a fegyvert, lelövünk! –vigyorgott Ian

-És a barátnőid is meghalnak! –mondta Derek, majd a kést a lányok felé szegezte. Lauráék segélykérően néztek Angie-re. Ő volt az egyetlen esélyük, hogy túlélik az estét.

-Egy… -kezdte Ian. Angie félt. „mikor érnek már ide?” gondolta.

-Kettő… -folytatta Ian. Már csak a 3 volt hátra. Angie tudta hogy a fiú képes lelőni, ezért nem tehetett mást…

-Három! –ebben a pillanatban Angie meghúzta a ravaszt, és Iant eltalálta. Derek sem volt rest. A legszélén ülő Lillát elkapta, és meglendítette kését, ám a fiút is eltalálta 1 golyó… de nem Angie pisztolyából…

-Rendőrség! –kiáltott fel egy rendőr, majd több tucat társával a helyszínen teremtek.

-Lucas! Végre! –kiáltott fel boldogan Angie. Olivér eközben menekülni próbált, de a rend őrei az útját állták. Az ügy megoldódott. Az Olivér, Ian és Derek által létrejött bűnbanda többé nem fog embert ölni és lopni. Mindezt a rendőrség csak egy embernek köszönhette: Angienek! A lány közben odafutott Lauráékhoz, akik még mindig nagyon meg voltak ijedve.

-Jól vagytok? –kérdezte Angi.

-Igen de… de mi volt ez az egész? –Szilvi. Eközben odajött Lucas, a Berlini Rendőrfőkapitányság egyik jeles nyomozója.

-Ügyes voltál Angie! Ha nem segítesz, sose kerül kézre a bűnbanda. –Lucas

-Bűnbanda? –Laura

-Pontosan! Olivér, Ian és Derek hónapok óta tartja rettegésben a berlini polgárokat. Eddig 4 embert öltek meg, 7-et megsebesítettek. Rengeteg pénzt loptak el, és sajnos eddig bottal üthettük a nyomukat. –Lucas

-És hogy kerül ebbe bele Angie? –Réka

-Az egyik sebesült a barátnőm volt. Akkor döntöttem el, hogy segítek a rendőrségnek elkapni ezeket a szemeteket. Tudtam mind a 3-ról, de csak a nevüket. Kivéve Olivért. Amikor találkoztam Olivérrel, egy fantomképről ismertem fel, hogy ő az egyik tettes. És azért volt köztünk az a gabalyodás, hogy közben kifaggassam. –Angie

-Ez… ez komoly? –Szilvi

-Igen. –Angie

-De miért nem mondtad el nekünk? Nem vágtunk volna annyi mindent a fejedhez! –Laura

-Ez szigorúan bizalmas ügy. –Lucas

-Igen ezért nem beszéltem erről senkinek, csak a szüleimnek. –Angie

-Féltünk, hogy esetleg megtudják a tettesek, és akkor az egész nyomozás kárba veszett volna. –Lucas

-Értem. –Réka. Eközben a lányok Olivérre néztek. A fiú arca szomorú volt. Beültették az autóba, és meg sem álltak vele az őrsig. Derek és Ian halott volt. A helyszínelők takarták le őket.

-Lucas… -kezdte Angie, Ianra nézve, ugyanis ő lőtte le a fiút.

-Nem kell magyarázkodnod. Akkor már ott voltunk a fák mögött, és láttunk mindent. Láttuk, hogy önvédelemből lőttél. Nem a te hibád, hogy meghalt. Ha nem lősz, akkor a te holttested lenne most ott, miközben azok a gyilkosok szabadlábon védekeznek. Nem volt más választásod… és egyáltalán nem tettél rossz dolgot. –Lucas

-És mi lesz Olivérrel? –Lilla

-Őt valószínűleg 20 év fegyházra bünteti a bíróság. Nem kell többé tőle félnetek. –Lucas

-De ártatlannak tűnt… -Réka

-Fejbelőtt egy bolti alkalmazottat, egy másikat pedig szíven. Ugyanolyan bűnös, mint a társai. –Lucas. Laura nem tudta hogy mit érezzen. Olivér, aki még régen tetszett is neki valamennyire, egy gyilkos! És ő ebből nem vett észre semmit! Sőt még Bill se. De őt valószínűleg csak a féltékenység vezérelte. Mégis hogyha rá hallgat, talán most nem szegezett volna kést a torkához a fiú bűntársa. Vagy ha nem hallgat rá, akkor talán Olivér ölte volna meg bosszúból. Laura azt hitte, hogy ilyen csak a filmekben történik meg, de nem. Ott ült a többiekkel 1 bűntett helyszínén, pár méterre 2 holttesttől. Borzalmas volt.

-Szerintem menjünk haza. –Angie

-Igen. –Lilla.

-Hazaviszünk titeket. –mondta Lucas, majd 2 járőrkocsiba (mivel 1-be nem fértek bele) terelte a lányokat. Fél órán belül mind az 5-en hazaértek.

-Erre már nincs szükségem. –mondta Angie, majd a fegyvert odaadta Lucasnak.

-Köszönöm. Köszönjük. Példásan helytálltál, és ez nagy tett volt. –Lucas

-Köszönöm. De mostmár bemegyünk. –Angie

-Menjetek is, pihenjétek ki magatokat! Há bármi kell, hívjatok nyugodtan! –fordult a lányokhoz Lucas.

-Rendben köszönjük. Viszlát! –lányok

-Viszlát! –mondta Lucas, majd elhajtott. A lányok bementek a házba, és leültek a kanapéra. Egyikük se szólt semmit. Mindannyiukban mély nyomot hagytak a történtek. Aztán Laura törte meg a csendet.

-Angie…

-Igen? –Angie

-Köszönjük. –Laura. A lányok bólogattak

-Mit? –Angie

-Hogy megállítottad őket. –Laura

-De én csak segítettem a zsaruknak. –Angie

-És közben megmentettél minket. –Réka

-Igen. Ha nem fekszel le Olival, és közben nem faggatod ki, ha nem lövöd le azt az állatot, akkor talán már mi se élnénk… -Szilvi

-Pontosan. –Lilla

-Ne nekem köszönjétek… szerencsém volt. De legalább hamarabb hazamehetek. –Angie

-Micsoda? –Szilvi

-Talán holnapután hazamegyek. Azért jöttem Berlinbe, hogy ezeket elkapjam ,semmi másért! –Angie

-Ilyen korán? –Lilla

-Igen. –Angie

-És biztos hogy nem maradsz? Legalább pár napot. –Laura

-Nem… megyek haza boldogítani Andreast! Hogy fog majd vigadni az én drága bátyusom ha meglát! –mosolygott Angie. Ezen a lányok is mosolyogtak.

-Kár hogy nem maradsz… -Réka. Szomorúak voltak… azt hitték Angieről, hogy egy lázadó idióta, és most kiderült, hogy tök rendes, aki hősiesen kiáll gyilkosok elé, hogy elégtételt vegyen a barátnőjét ért sérülés miatt. Kiderült, hogy Angi több mint aminek látszik… a szíve a helyén van, és példás a bátorsága. Képes áldozatokat hozni, hogy elérje a célját. A lányok már nem bírtak egy helyben ülni, sírva ölelték meg Angiet. Boldogok voltak, hogy a borzalomnak vége, és hogy új barátra tettek szert, de szomorúak voltak, hogy ez a barát már nem sokáig lesz velük.

-Hát… a bulizás elmaradt. –törölgette könnyeit Angie, hiszen ő is elérzékenyült.

-Majd bepótoljuk. Majd eljössz, még egyszer ide mondjuk nyaralni… -Laura

-Oké. –Angie

-Ez az este… -Szilvi

-Na ja… de inkább menjünk alvadni. –Lilla

-Jójó. –Angie. A lányok tehát eltették magukat holnapra, és igyekeztek elfelejteni a borzalmakat, amiket röpke fél óra alatt átéltek, és valószínűleg még nagyon sokáig emlékezni fognak rá.