11. rész

Reggel Angie már korán ébren volt. A cuccait pakolta. Csak mostmár nem volt rejtegetnivalója. Nem volt már fegyver. A küldetést, amiért idejött, sikeresen elvégezte. Mostmár mehet haza. Elvileg holnap ment volna, de legkorábban ma megy repülő Loitschébe.

-Akkor… ma mész? –hallotta Szilvi hangját a háta mögül.

-Igen. –válaszolt Angie.

-Mikorra kell kimenned? –Szilvi

-1-re. –Angie. Szilvi ránézett az órájára. Reggel 8 volt.

-Egyél valamit. –Szilvi

-Nem vagyok éhes. Köszi. –Angie

-És ha rosszul leszel? –Szilvi

-Nem leszek rosszul, nyugi. –Angie. A lány sóhajtott egyet, lezárta a bőröndjét, majd leült az asztalhoz. Szilvi mellé ült.

-Még mindig a tegnapi, igaz? –Szilvi

-Igen. Megöltem 1 embert. –Angie

-Nem a te hibád volt. Jogosan tetted. –Szilvi

-A pisztoly csak arra volt, hogy a levegőbe lőjek, nem pedig arra, hogy megöljek valakit. –Angie

-Jaj Angie… nem tehettél mást. –Szilvi

-Igen, tudom. De mégis bánt, hogy meghalt. Ha a lábára, a vállára vagy a kezére lövök, akkor talán még mindig élne. Ehelyett én hasba lőttem. A golyó, pedig keresztül a létfontosságú szervein át. Esélye sem volt hogy túlélje. –Angie

-Angie. Megmentetted az életünket. És a sajátodat is. Ha te nem lősz, akkor téged öl meg. Azt pedig mi nem bocsátottuk volna meg magunknak. –Szilvi

-Igazad van. –Angie

-Nekem mindig! –mosolygott Szilvi. Ekkor 1 hangos ásítást hallottak a lépcső környékén.

-Szép jó reggelt csajszik! –tápászkodott le Lilla a konyhába.

-Hé várj már meg! –szaladt utána Laura

-Bazz Laura legalább ne sodord le az újságomat az asztalról! –kiabált utána Réka

-Na… reggel van. –mosolygott Szilvi. Ekkor Angival együtt elnevették magukat.

-Akkor ki társul egy éhhalál szélén levő csajszihoz? –Angie

-Én! –Laura, Réka, Lilla.

-Nem azt mondtad, hogy nem vagy éhes? –Szilvi

-Azt hittem én is, de a gyomrom 1 korgással rácáfolt. –mosolygott Angie

-Na akkor csajok, kajálni! –Szilvi

2 óra múlva Billéknél:

-Micsoda? –kérdezte Tom meglepődve, telefonálva, miközben Szilvi mesélte neki a tegnap történteket.

-Mi az? –kérdezte Bill sonkás zsömlével teli szájjal

-Majd mindjárt mondom. –szólt oda Billnek Tom.

-Dejó. -.-’’ –Bill

-Hallod Szilvi, kimegyek a folyosóra, és szépen mondj el mindent, oké? –mondta Tom, majd kiment a szobából. Ekkor jött be Gusti és Georg.

-Mondtam bazd meg, hogy Al Ondó kicsúszik! –vigyorgott Georg

-Az Alonso te pöcs! –Gusti

-Nekem Al Ondó! És a Kimi megérdemli, hogy győzött! A mi 2. Gustink! –Georg

-Georg! Még egyszer cseszegetsz a Forma 1-el, hozzád vágom a gitárod, és csillagokat fogsz látni, tűzpiros Ferrarik helyett! –kiabált Gusti

-Jólvanna! –Georg

-Mivan, nyert Gusti 2? –kérdezte Bill vigyorogva

-Naná! Úgy berepesztett a célvonalba, hogy a többiek csak lestek! –Georg

-Nem Gusti 2, hanem Kimi Räikkönen!!!!!!!!!! Ennyi erővel a Brad Pittet is a hasonmásomnak tekinthetitek! –Gusti

-Brad Pittnek tejfölösszája van! –Bill

-És nyálas! –Georg

-De a mi Gustink egy igazi Jégembeeeeer! –nevetett Bill

-Na jólvan, kapjátok már be mindannyian! –duzzogott Gusti

-Gusti 2! –baromkodott Georg. Ekkor Gusti hozzávágott 1 csokit.

-Á kösz, pont most akartam enni egyet! –Georg

-Legalább addig is befogod azt a kikúrt szád! –Gusti

-A számat ne bántsd! Az az anyámé! –mosolygott Georg

-De a szemed a postásé… -vigyorgott Bill

-Az is mindig minden csaj seggét stíröli! –Gusti. Bill és Gusti röhögőgörcsöt kaptak, Georg meg legszívesebben lenyomott volna egy körbepörgőt.

-Menjetek a halálfaszára mindannyian! –Georg

-Ezt visszakaptad Georgbéjb! –Gusti

-Egy tökönrúgást fogsz mindjárt kapni! Apám amúgyse postás… -Georg

-Elnézést kérünk a mi isteni, egyetlen és utánozhatatlan Georgbéjbünktől, mert félünk hogy úgy tökönrúg minket, hogy soha többé nem tudjuk a farkunkat használni! –Bill

-Ezt még én se fogalmazhattam volna meg szebben! –Georg vigyorogva

-Édes istenem ki vagy a mennyekben, Georg gyilkos rúgásától védj meg uram minket! –Gusti. Fiúk: röhögnek. Ekkor bejön Tom:

-Emberek! Ma lesz egy utunk a csajokhoz! –Tom

-Miért mi történt? –Gusti. Ekkor Tom elmondott mindent a tegnapról (hagy ne írjam le még egyszer…). Billék döbbenten hallgatták.

-Akkor tényleg menjünk a lányokhoz! –Bill. fél percen belül már mind a 4 fiú Georg kocsijában ült, és meg sem álltak a lányok kecajáig.

A lányoknál:

-Sziasztok! –kiáltották a fiúk, miközben sorban bementek a házba.

-Sziasztok! –lányok. Angie bőröndjei már tele voltak, és indulásra készen álltak az ajtó mellett. Indulásra készen… kivéve a gazdájuk. Angi próbált mosolyogni, de az megjátszott volt. Igazából inkább szomorú volt, hogy itt kell hagynia a többieket. Billéket is csak fél órára ha látta, miközben gyerekkorukban majd minden napot együtt töltöttek. De most megint látja őket, szóval 1 kicsit jobb a kedve.

-Nem maradsz Angie? –Bill

-Nem, mennem kell haza. –Angie

-Hát… nem sokat beszélgettünk… De legalább nem kellett hallanom a nyávogásod! –viccelődött Tom.

-Hahaha… -Angie unottan. Szilvi ekkor belerúgott Tomba.

-Aúúú. –Tom

-Még 1 ilyen bunkó megjegyzés, és esküszöm levágom a farkad! –sziszegte Szilvi

-Jólvanna. –Tom

-Akkor megyünk a reptérre? –Georg

-Igen… fiúk! Várnak titeket a bőröndjeim! –vigyorgott Angie. Visszajött ám a jókedve. Nem úgy mint a fiúknak.

-Anyád… -mondta mind a 4 fiú egyszerre. De hát nem tehettek mást: fogták a súlyos bőröndöket, és kicipelték a kocsiba.

-Mi nem férünk ide bele. Szóval itt köszönünk el. –biccentett a kocsi felé Réka.

-Oké. Hát… hiányozni fogtok! –Angie

-Te is nekünk! –Laura

-Mikor jössz legközelebb? –Lilla

-Hú… fogalmam sincs! –Angie

-De majd jössz, ugye? –Szilvi

-Persze! És talán majd valamikor hozom Andreast is, hadd örüljenek a kanok. –nézett a fiúkra Angie. A srácok épp 1 bőrönddel töketlenkedtek. A csomag sehogysem akart beleférni a csomagtartóba, ha 3x berakták, negyedszerre is kiesett. Amikor megint a földön landolt a bőrönd, Tom akarva-akaratlanul is elkáromkodta magát.

-A kurva élet basszon már meg, hova a francba rakjuk ezt a szart? –dühöngött a rasztás.

-Talán a hátsó ülésre… -Gusti

-Akkor meg mi nem férünk el! –Tom

-Akkor majd valakinek az ölében lesz. –Gusti

-Én vezetek, enyém a kocsi! –Georg

-Én meg Georg mellett ülök! Mindig rosszul vagyok, ha hátul kell ülnöm! –Bill. persze csak hazudott. Gusti Tomra nézett.

-Álmodozzál Gustav! Én nem fogom hozni azt a szart! –Tom

-Dehogynem! –Gusti

-De nem! –Tom

-De igen! –Gusti. És ezt mondogatta a 2 fél. Bill és Georg eközben inkább a mobiljaikkal foglalkoztak. A lányok meg búcsúzkodtak.

-Hát… akkor szia! –Lilla

-Sziasztok! Majd még jövök! –Angie.

-Szia! –lányok. Angie sorban megölelt mindenkit, majd a még mindig csatázó Tom-Gusti páros mellett elhaladva beült a kocsiba.

-Hé fiúk, lekésem a gépet! -Angie

-Jólvan megyünk már! –Bill. Az énekes és a basszer elfoglalta elöl a helyet. Már csak Gusti és Tom volt hátra.

-Jólvan, akkor döntsük el kólásüveggel! Én lerakom a földre, és megpörgetem, és amelyikünkre mutat a teteje, az viszi a bőröndöt! –Gusti

-Oké, gyerünk! –Tom. Gusti a földre rakta az üveget, és megpörgette. A teteje pedig… Tom felé mutatott.

-Ó hogy rohadna le az a kikúrt kezed Gusti! Direkt csináltad, te pöcs? –Tom

-Nem csináltam semmit! De te viszed a bőröndöt! –vigyorgott Gusti, majd beült a kocsiba.

-Áh hogy kehednél meg… -mondta Tom, majd nagy nehezen beült a kocsiba, ölében a bőrönddel. Fél órányi út után megérkeztek a reptérre. Angie gépe 15 percen belül indul.

-Hát srácok akkor… sziasztok! –Angie

-Szia. Legközelebb hozd a bátyádat is! –Bill

-Majd fogom! –Angie

-És akkor majd csapatos szívatások lesznek! –csillogott Tom szeme

-Főleg ha te leszel az egyik áldozat! –nevetett Gusti

-A francokat! Majd te! –Tom

-Kuss legyen már! Na! Akkor szia! –Georg. Angie adott mind a 4 fiúnak egy búcsúpuszit, majd elvegyült a többi utas között, hogy negyed óra múlva már a felhők között legyen…

Eközben a fiúk mentek vissza a hotelbe.

-Unom már a hoteleket… ti nem? –Tom

-De. De hát mégis hol máshol húznánk meg magunkat? –mondta Bill 1 nagy ásítás közepette.

-Mondjuk a csajoknál. –Tom. Georg elkezdett röhögni.

-Ej Tom, azért ne siessél ennyire! Holnap mi jön? Házasság? Gyerek? –Georg

-Jaj nem úgy értem! Csak… mondjuk… kibérlünk 1 szobát, és akkor egyik szobában lesznek a lányok, a másikban meg mi. –Tom

-Hm… a végén még átmész lakberendezőbe. –Gusti

-De hát… még… ez nem lenne túl… korai? –Bill

-Mi ezen a korai? Nem halálkomoly összeköltözést értek, hogy életünk végéig ott maradunk, hanem csak pár hétig bérelünk náluk egy szobát, és ennyi. Amúgy is mindannyiunknak megvan onnan a kiszemeltje, te tesókám pedig elvileg jársz Laurával. –Tom

-Nem elvileg, hanem tényleg! –Bill

-Hát az Olivéres-bunyós ügy óta semmi nem történt köztetek! –Georg

-Hát ez igaz… -Gusti

-Hát… ja. Csinálnom kéne valamit… -Bill

-Ha már itt tartunk, nekem is Lillával. Szerintem még azt se tudja, hogy tetszik nekem…-Gusti

-Ugyanez velem meg Rékával. –Georg

-Akkor felkötni a gatyát, fiúk! –Tom

-Te mondod? –Bill

-Jólvanna… -Tom

-Én holnap elhívom valahová Rékát! –vállalkozott Georg

-Sok szerencsét haver! Én asszem még várok! –Tom

-Dettó! –Gusti

-Őőő én is még várok… pár napot. –Bill

-Na akkor holnap a mi napunk lesz! –csillogott Georg szeme. A holnap az ő napjuk lesz… persze, csak ha a randi zökkenőmentesen halad… elárulom: nem fog.