13. rész

Georg miután hazaért, szomorúan mesélte a többieknek a randin történteket.

-Húúú bazmeg… tudtam, hogy valami el fog kúródni, na de ennyire? –Tom

-Köszi Tom, kedves vagy. –Georg szomorúan

-Jó bocsi. De honnan ismerted, azt a Jen-t? –Tom

-Ez az. Meg honnan tudta, hogy ti ott vagytok? –Bill

-Jen-t még hónapokkal ezelőtt ismertem meg. Hát csaptunk egyszer 1 görbe estét. A csaj aztán nem hagyott békén, és a végén meg már mindenféle hazugságot mondott, csakhogy elhajtson mellőlem mindenkit. Aztán a szemébe mondtam, hogy szálljon le rólam. Hetekig nem történt semmi, sikerült is elfelejtenem, aztán ma este egyszercsak megjelent, és… -Georgnak ekkor elcsuklott a hangja.

-Jaj nyugi, majd megoldódik a gondotok! –Gusti

-Hát már az is kész csoda lesz, ha Réka rám mer nézni… -Georg

-Csak megbocsát! Nem haragudhat örökké! –Bill

-Azért óvatosan. Nem tudom, hogy mennyire haragtartó… -Georg

-Reméljük nem annyira. De meg kell majd vele beszélned a dolgot. –Tom

-Jaja, különben annyi. –Gusti

-És ha meg se akar hallgatni? –Georg

-Akkor addig kajtatsz utána, amíg meg nem enyhül. –Bill

-De jó lesz… -Georg

-Nyugi haver! Megoldjátok, Réka megbocsát, és peace and love lesz mindenhol! –mosolygott Tom

-Bárcsak úgy lenne, ahogy mondanád… -Georg

-Mert úgy is lesz! –Bill

-Remélem… -Georg

-Na én megyek alvadni… és mielőtt elkezdenétek: nem fogok horkolni. –Gusti

-A rigófarkat Gusti, mindig ezt mondod, aztán az éjszaka közepén, ha felébredek, azt hiszem, hogy medvebarlangban vagyok. –Tom. Georg és Bill röhögőgörcsöt kaptak.

-Amikor te énekelsz, akkor azt hiszem, hogy kefélnek a szomszédban a kanárik. –Gusti. Bill és Georg még jobban röhögtek.

-Kabbe. Nem is énekelek annyiszor… -Tom

-Áh persze! De most megyek alvadni, jó éjt!  –mondta Gusti majd bement a szobába.

-Kefélő kanárik? –kérdezte Tom

-Nem, prütykülő papagájok. –nevetett Bill

-Dugó denevérek. –Georg.

-Kurva jól szórakoztok, látom. –Tom durcásan

-Mi van Tom, hisztizünk, hisztizünk? –Bill

-Fogd be a szád tesó. Inkább alszok én is! –mondta Tom, majd sértődötten fölállt, és elment aludni, miközben folyamatosan Gustav szavai jártak a fejében. 

-Mindenki elmegy alvadni? –Georg

-Hát úgy látszik. –Bill

-Akkor megyek én is. –Georg

-Menjél. Én még tévézek 1 kicsit. –mondta Bill, miközben bekapcsolta a tévét.

-Oké, akkor jó éjt! –mondta Georg, majd bement a szobába az ágyához. Bill eközben elfeküdt a kanapén, tévézett még kb. fél órát, majd végül ő is aludni ment. 

-Hé csajok hasatokra süt a nap! –lökdöste Lilla Laurát, Szilvit és Rékát.

-Ajj Lilla, ilyenkor úgy szeretlek. –dünnyögte félkómában Szilvi, majd átfordult a másik oldalára.

-Ne csináljátok basszus, 10 óra van! –Lilla

-Mennyi? –Laura fölpattanva.

-Pontosabban fogalmazva 10 óra 4 perc. –Lilla

-Basszus, Bill mondta, hogy 9-kor hívni fog! A kurva életbe Lilla, miért nem keltettél fel előbb? –bosszankodott Laura, majd elkezdte keresni az asztalon uralkodó rumliban a mobilját.

-Mert 1 szóval se mondtad. –védekezett Lilla

-Nem lehetne halkabban veszekedni? –Réka 1 ásítás közepette.

-Laurának mondd. -Szilvi

-Jólvan már! Na, nézzük: 1 nem fogadott hívás: Bill. 1 beérkezett üzenet: Bill. –olvasta Laura

-Biztos azt írta, hogy miért nem veszed fel. –Szilvi

Szia Laura, jó reggelt! Szerintem elaludhattál, mivel az előbb nem vetted fel (ezért is írok). Szóval csak annyit kérdeznék, hogy átjöhetnék-e este 6-kor hozzátok? Légyszi igyekezz 12 előtt válaszolni, mert akkor indulunk a stúdióba interjúzni.

Köszi!

Szeretlek & puszi

Bill

-Igazad van. Át akar jönni este 6-kor. –Laura

-Jöjjön, felőlem. De Georgot nehogy magával hozza! –Réka

-Nem fogja, csak ő jön. Legalábbis egyes szám első személyben beszélt. –Laura

-Huhh akkor jó. Már megijedtem, hogy ez a görény is jön. –Réka

-Jaj Réka! Nem tehet róla Georg, hogy ilyen a múltja! –Lilla

-Ne ejtsd ki előttem a nevét! Légyszi… 1 jó darabig ne!  –Réka

-Oké, oké. –sóhajtotta Lilla

-Rossz látni, hogy rosszba vagy vele. –Szilvi

-Ez az. Béküljetek már ki! –Laura

-Na az lehetetlen! Nem fogunk! –Réka

-Majd változik a véleményed! Most még friss a dühöd, azért vagy ilyen! –Lilla. Laura és Szilvi bólogattak.

-Hát lehet, hogy igazatok van… de jelen pillanatban még azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy ránézzek. –Réka

-Most… ha majd enyhül a dühöd, tuti kibékültök! –mosolygott Laura

-Na az kizárt. Jöttök reggelizni? –tápászkodott fel az ágyból Réka.

-Aha. –többiek. A lányok tehát lementek kajálni. A nap további része nyugisan telt. Aztán eljött az este 6.

-Na Laura, amíg te Billel szórakozol, addig mi a szobában tévézünk, oké? –Szilvi

-Nekem mindegy, nem zavartok! Azt sem tudom, mit akar Bill, csak 1 üzenetet írt… -Laura

-Majd kiderül úgyis! –Lilla

-Jaja! –Réka

-Na akkor mi mentünk is föl, mert Bill mindjárt itt lesz! –mondta Lilla, majd Rékával és Szilvivel együtt fölmentek az emeleten lévő szobába.

-Jó szórakozást! –kiáltotta Szilvi, mielőtt becsukták az ajtót.

-Köszi! –Laura. A lány amíg várt, a kanapén ülve olvasgatott. Eléggé izgult, hiszen Bill nem említette, milyen okból jön át, csak annyit, hogy este 6-ra idejön. Talán többet is megtudhatott volna, ha fölkel 9 körül, de hát nem így lett. Mostmeg nyugtalankodhat, hogy mégis mit akar Bill. Lehet, hogy csak beugrik, odaad neki valamit, aztán megy tovább. Vagy beszélgetnek és tévéznek. Vagy sebtében elmennek valahová… csak akkor nehogy az legyen a vége, mint a Georg-Réka randinak. De mégis mit akar Bill? Ha legalább ezt tudná Laura, akkor talán nem lenne olyan idegeskedős a várakozás. Ekkor csöngettek. „jaj, ez ő lesz!” gondolta Laura, majd 1 nagy levegővétel kíséretében kinyitotta az ajtót.

-Szia Laura! –köszönt Bill. Fekete – piros kabátban volt (most hűvös is volt kint, szal nem csak megszokás miatt), kezében 1 szál vörös rózsával. Látszott rajta, hogy fázik.

-Szia! –Laura adott 1 puszit Bill arcára, miután átvette a rózsát –Gyere be, nehogy megfázz itt nekem!

-Oké, köszi! –Bill bement, a kabátját felakasztotta, majd leült a kanapéra.

-Bocsi hogy nem vettem föl reggel a mobilt, csak elaludtunk. Lilla keltett fel minket 10-kor. Komolyan, ha nem kelt fel, akkor tuti hogy délig alvadtunk volna! –nevetett Laura

-Nálunk ez Gusti reszortja. Sokszor még reggelit is ő csinál. -Bill

-Mi közösen szoktuk, már ha van otthon kaja. –mondta Laura, majd a hűtő felé nézett, de ekkor gyorsan a szája elé kapta a kezét.

-Mi a baj? –kérdezte Bill, látva Laura rémült arcát

-Basszus, ilyen nincs, hogy lehetek ennyire hülye? –mondta Laura

-Dehogy vagy hülye! De mégis mi történt? –kérdezte Bill

-A boltoscsaj, mármint az eladó az egyik barátnőm. És kölcsönadtam neki az mp3-amat. Tudtam, hogy kevés van rajta, és le fog merülni, ezért a töltőt is vinni akartam, és csak most vettem észre, hogy az itt maradt. És holnap nem lesznek nyitva, a bolt pedig kb. negyed óra múlva zár! –Laura idegesen

-Akkor gyerünk, még időben eljuthatunk oda! –Bill

-De maradhatsz itt addig nyugodtan! –Laura

-Nem, megyek én is! –Bill

-Oké. Akkor öltözzünk fel, kint hideg van! –mondta Laura. A páros 2 perc alatt felöltözött, ám Laura észrevette, hogy Billről hiányzik valami.

-Mehetünk! –Bill

-Várj! Sapka? –kérdezte Laura. Bill meglepődött. Utoljára kisiskolás korában volt rajta sapka (rendes téli sapkát értek, nem baseball sapit).

-Őőő hát nekem olyan nincs. De nem is kell, nem fázok! –mondta Bill.

-Jobban kéne hazudnod! Még mindig piros a füled és az arcod! Ha megfázol, ki fog énekelni a koncerteken, hm? –mondta Laura, majd elkezdett kotorászni a szekrényben, sapka után.

-De Laura, mondom, hogy nem kell, nem fázok én meg! –mondogatta Bill. Laura ekkor talált 1 sötétkék sapkát, új volt még, senki se hordta.

-Tessék, ez most megfelel! –nyújtotta Laura a sapkát Billnek. A fiú fölvette, majd megnézte 1 tükörben az eredményt. Végülis Laurának igaza volt: nem is baj, hogyha van sapkája. Igazság szerint nem is állt rajta olyan rosszul. Én bónuszként még meg se fázik.

-Köszi! –mondta Bill, miközben igazgatta a sapkát.

-Nincs mit! Nagyon aranyosan festesz benne! –mosolygott Laura

-Köszi! Te is a tiédben! –mosolygott Bill

-Na de menjünk mostmár, mert elkésünk! –mondta Laura. Miközben a lány összeszedte az mp3 tartozékait, addig Bill felszólt az emeletre a lányoknak, hogy elmennek, majd jönnek. 5 perc múlva, pedig már mind a ketten az utcán voltak, a bolt felé haladva. Pont zárás előtt értek oda, Laura barátnője már várta őket. Pár perc csevely után Bill és Laura hazaindult.

-Fázok… -mondta Laura dideregve. Bill ekkor fogta magát, és átölelte.

-Na, fázol még? –mosolygott az énekes

-Nem, már nem. Köszi! –mosolygott Laura.

-Nincs mit! –Bill. A páros kibontakozott az ölelésből, és kézen fogva mentek tovább.

-Hm… jó lenne, ha esne a hó…- mondta Laura az eget kémlelve. Annyi kiderült, hogy hófelhők takarják el a csillagokat, az viszont rejtély volt, hogy mégis mikor akar havazni.

-Lehet, hogy még ma havazni fog. Sétáljunk 1 kicsit a környéken, hátha közben esni fog? –mondta Bill, szintén az eget kémlelve.

-Aha, jó ötlet! Csak nehogy megfagyjunk! –nevetett Laura

-Jaj, nem fogunk! Nem hagyom, hogy megfázz! –mondta Bill, majd megint megölelte Laurát. De ez az ölelés más volt mint az előző. Bill mélyen belenézett a lány szemébe, majd megcsókolta. Ez volt az első csókjuk. Laura a fellegek közt érezte magát. Nem volt képes elhinni, ami történik. Aztán amikor az ajkaik eltávolodtak egymástól, Bill 1 szerelmes tekintet kíséretében, közölte:

-Esik a hó! –mosolygott Bill. Laura ekkor körülnézett, és csakugyan kövér hópelyhek szállingóztak.

-Bill… te kis bűvész! –mosolygott Laura. A pár összebújva nézte, ahogy szép lassan fehérbe öltözik az utca. Olyan szép, olyan romantikus volt minden, mintha csak egy álom lenne az egész. Pedig valóság volt.

-Na mostmár ideje hazamennünk, mert tényleg meg fogunk fázni! –mondta Laura.

-Rendben! Hazakísérlek! –mosolygott Bill. nem kellett sokat menniük, 5 perc múlva már az ajtó előtt álltak.

-A sapka maradhat nálad! A tiéd lehet! –Laura

-Köszi! Akkor… én mentem is. Holnap majd hívlak valamikor. De nyugi, nem reggel! –nevetett Bill

-Oké. Akkor, szia és jó éjt! –Laura

-Neked is jó éjt! –Bill. 1 búcsúcsók után, mind a ketten hazaindultak. Bill a hotelbe, Laura pedig a házba. Talán ez volt életük legszebb estéje…

Tudom, hogy a hóesés cuccal elbasztam az egészet, de kellett oda valami szép dolog is… ^^”