14. r�sz

Kora d�lel�tt, de reggel ut�n a hotelszoba konyh�s r�sz�ben…

-Tudtam… �reztem! –mondta Tom, mik�zben farkasszemet n�zett az �ssze�gett, f�st�lg� pizzaszelettel. Bill megveregette a tes�ja v�ll�t.

-Majd belej�ssz! –Bill

-De h�t mibe? M�g sosem �gettem oda a pizz�t! Ha nem esek el kor�n reggel Georg git�rtokj�ban, akkor nem �gettem volna oda a pizz�t! –Tom

-Jaj Tom, fogd arra a szerencs�tlen tokra! –forgatta a szem�t Georg, mik�zben ablakot nyitott, hogy ki�ramoljon a f�st.

-Egy git�ros nem eshet el 1 git�rtokban! –Tom

-Pedig olyan gy�ny�r�en tany�lt�l, hogy �r�m volt n�zni! –Gustav

-Kabbe! El�sz�r elesek 1 git�rtokban. Azt�n f�lveszem Bill gaty�j�t. Azt�n oda�getem a pizz�t… mi az isten fog m�g j�nni? –Tom

-Isten tuti nem… -nevetett Bill

-Jobb, ha ma itt maradsz, �s nem l�psz ki az utc�ra… -Gusti

-K�l�nben r�dszarik 1 galamb. –Georg

-Vagy fejbev�g 1 t�gla. –Bill

-Nananana! Ne is folytass�tok, m�g a v�g�n val�ra v�lik! De az tuti, hogy a mai nap nem teszem ki a l�bamat a hotelszob�b�l! –Tom

-�s ha kigyullad valami? –Gustav

-Gusti a kurva �let, mondom, hogy ne mondd ki, mert a v�g�n m�g val�ra v�lik! Amilyen elk�rt a mai napom, b�rmi megt�rt�nhet! –Tom

-Hm… Ez Murphy vagy babona? –Georg

-Egyikse. Ez a Tom be van tojva effektus. –Bill

-� azt nem lehet orvosolni! –Gusti

-Kuss. –Tom. Bill�k csak nevettek.

-Majd elm�lik! –Georg

-Biztos. Miut�n megr�zott az �ram! –Gusti.

-El�g legyen! Ink�bb megyek t�v�zni, minthogy a vadbaromkod�saitokat hallgassam! –mondta Tom, majd bement a szob�ba.

-J� sz�rakoz�st! –vigyorogtak a t�bbiek.

-Majd elromlik a tv! –Gusti

-J�lvanm�r el�g volt! Dobjunk �ssze valami ehet�t! –Bill. a fi�k (Tom kiv�tel�vel persze, aki a balszerencs�s nap c�msz� alatt semmihez se mert ny�lni) elkezdtek f�z�csk�zni.

Ek�zben a l�nyokn�l:

-Mindj�rt el�rem… mindj�rt… megvan! –ki�ltott f�l Szilvi, mik�zben 1 sz�ken �llva a szekr�ny tetej�n lev� dobozt pr�b�lta levenni.

-F� ez tiszta por! –mondta Laura, amikor Szilvi lef�jta �s let�r�lte a doboz tetej�n lev� porr�teget.

-Az a l�nyeg, hogy mi lehet benne. Ezt m�g az el�z� lakos hagyhatta itt. A n�v�red gondolom. –mondta Lilla R�k�ra n�zve, ugyanis a l�ny n�v�r�t�l �r�k�lt�k a h�zat meg a b�torokat.

-H�t biztos. M�g j� hogy �szrevett�k, hogy van itt 1 doboz! –R�ka

-De mi lehet benne? –mondta Szilvi, mik�zben a 4 l�ny a doboz f�l� hajolt.

-Most megtudjuk… -mondta Lilla, majd levette a doboz fedel�t. A dobozban 1 f�zet volt. Laura belelapozott.

-Simone napl�ja: 1992 –olvasta Laura a f�zet c�m�t

-H� j� r�gi! Akkor voltam 2 �ves! –Lilla

-De mit keres itt 1 napl�? �s ki ez a Simone? A n�v�rem 1 sz�t sem eml�tett err�l! –R�ka

-Szerintetek beleolvassunk? –Szilvi

-H�t… m�sk�pp nem tudjuk meg, hogy ki ez a l�ny, �s mi�rt van itt ez a napl�. –Laura

-Akkor j�. Olvasom. –mondta Lilla, majd kinyitotta a napl�t az els� bejegyz�sn�l.

1992. november 27.

Simone vagyok, de gondolom, akivel kapcsolatban �llok, az ismer. Magdeburgban �lek. Van 1 f�rjem, �s 2 ikerfiam, Bill �s Tom.

-Na ne! Ez… ez… ez a napl�… az anyjuk�? Billnek �s Tomnak? –Laura

-Bazd meg! Igen! –Lilla elkerekedett szemmel.

-Na akkor olvasd m�r tov�bb! –t�bbiek izgatottan.

Az�rt kezdtem napl�t �rni, mert a kollegan�m szerint ez levezeti a fesz�lts�get, ami a gyerekek miatt felhalmoz�dik… h�t, amit Bill �s Tom produk�l n�ha az idegeimmel, na azt sehogysem lehet levezetni. Most is Tom addig r�gta a labd�t, am�g azaz ablakig nem rep�lt, �s �gy kit�rte az �veget, mint annak rendje. Kapott is pofont ut�na. Bill ek�zben bent evett, �s h�t nem gy�z�k a gyerekre mosni, b�rmit eszik az a ruh�j�n k�t ki. Azt�n meg belevigyorog a k�pembe, ha megszidom. Este meg majd f�rd�s, majd pancsolnak mint a kiskacs�k, f�l doboznyi kisaut� t�rsas�g�val a k�dban. J Azt�n majd holnap hajmos�s, majd �v�ltve fognak s�rni, mint mindig. �n meg ezredszerre is megfogadom, hogy olyankorra k�ne vennem f�ldug�t… Na megyek, mert oda�g a t�szta!

1992. november 28. –�jszaka 11 �ra

A mai nap nyugisan telt, a gyerekek j�tszottak, meg t�v�ztek, a f�rjem ugye dolgozott. De Bill m�r reggel k�h�g�tt, de azt hittem, majd elm�lik. H�t nem. Most este 11 �ra van, Billnek 39 fokos l�za, jobban k�h�g mint reggel, f�j a torka �s s�rdog�l m�r k�s� d�lut�n �ta. Most az apja van soron a virraszt�sban. Ha a karj�ba veszi �s s�t�lgat vele, akkor Bill valamennyire megnyugszik, de m�g �gy is mondogatja hogy: F�j, f�j. Adtunk neki kanalas gy�gyszert, alig akarta bevenni, de siker�lt beleer�ltetni. Ha 3 nap m�lva nem m�lik el a n�th�ja, akkor ir�ny az orvos. Szeg�nyk�mnek nagyon �rz�keny torka van, minden t�len bedurran neki, �s akkor van egyp�r �lmatlan �jszak�nk a s�r�sa miatt. Megyek, foglalkozok vele �n is, rem�lem rendbej�n.

1992. november 29.

Bill m�r jobban van, igaz hogy taknyol jobbra-balra, meg k�h�g is, de a l�za m�r lement szerencs�re, sz�val meg�sztuk a dokit. Igaz, hogy Tomnak er�sebb az immunrendszere, mint Billnek, de mondtam neki, hogy ne �lelgesse, �s ne puszilja �ssze-vissza a tes�j�t, am�g meg nem gy�gyul, mert ha elkapja a n�th�j�t, kikap. De lemerem r� tenni a nagyesk�t, hogy p�r napon bel�l Tom is n�th�s lesz…

Tomhoz az el�bb kukkantottam be: j�tszik a szob�j�ban t�bb tucat kisaut� t�rsas�g�ban. Sorba rakja mindet, majd a kedvenc kocsij�val el�ti �ket. Amikor fel�ll �s l�tja, hogy minden szertesz�t, 1 hangos „aztaaaaa” felki�lt�ssal tapsolni kezd, majd megint kezd mindent el�lr�l.

Azt�n eljutottam Billhez is: �l a konyhaasztalon, a j�isten tudja, hogy ker�lt fel oda. El�tte 1 t�ny�r, rajta 1 keny�r, a kez�ben a melegszendvicskr�mes tubus, mellette meg 1 t�mbnyi sajt. Gondoltam: na m�r a h�t�t is megj�rta a gyerek. Bill ek�zben szerintem melegszendvicset akart csin�lni 3 �ves fejjel. �r�l�k, ha a tejet meg a vajat megk�l�nb�zteti. Bill fogta a melegszendvicskr�met, az eg�sz tubusnyit s�t�ni kacajjal r�nyomta a keny�rre, term�szetesen h�t maszatos volt a gyerek, na meg a konyha is. Amikor a tubusb�l kifogyott a kr�m, Bill lehaj�totta a f�ldre. Na hozhatom majd a felmos�rongyot is. Ekkor a gyerek fogta a sajtt�mb�t, �s mivel nem volt reszel�, 2 percnyi gondolkod�s ut�n elkezdte a sajttal p�f�lni a kenyeret, ami ahhoz vezetett, hogy m�g jobban kaj�s lett minden. Billnek ekkor esz�be jutott, hogy mivan, ha a sajttal van a baj? Fogta mag�t, beleharapott a sajtt�mbbe, majd elfordult oldalra, �s kik�pte. Azt�n elkezdi:

-Anya a szajtba lemer�lt a elem! –ki�ltja a gyerek. Bej�v�k, mondom neki:

-De h�t a sajtba nincs is elem! �s am�gy is mit csin�lt�l? –k�rdezem t�le.

-Vacoj�t! Bele akartam jeszelni a szajtot a… a… a… a ebbe! –mutat a melegszendvicskr�mre.

-K�sz�n�m, de majd ha nagy leszel, akkor csin�lj, j�? –�n

-J� de megeszed? –mondta Bill. ekkor mivel m�g mindig n�th�s volt, t�sszentett 1 hatalmasat, egyenesen a kr�mben �z� keny�rre.

-A sz�d el� a kezed, ha t�sszentesz, igaz? –�n

-Ok� anya, de megeszed? –Bill er�sk�dik.

-H�t fiam… majd megeszem, am�g f�rdesz, ok�? –mondtam neki, majd gyorsan megf�rdettem, k�zben kidobtam a t�kolm�ny�t.

1992. november 30.

Ma es�s volt a reggel. Tom persze r�gt�n od�ig volt, meg vissza, mert im�dta, ha esik az es�. Hi�ba mondtam neki, hogy maradjon a h�zban, magasr�l tojt r�m a gyerek, kisz�k�tt az ajt�n 1 sz�l p�l�ban, gaty�ban meg cip�ben, �s elkezdett szaladg�lni, de f�l perc m�lva akkor�t esett, hogy a s�r�s�ra j�ttem ki. Szipogva mutatta nekem a kez�n lev� horzsol�s�t.

-�gy j�r, aki az es�ben rohang�szik. –mondtam neki, erre � durc�san:

-Nem vagy a baj�tom! –mondta Tom, majd bement a h�zba. �n csak megvontam a v�ll�t: csak durcizik, semmi t�bb.

A nap h�tralev� r�sz�ben, minden sim�n ment, a gyerekek kiv�telesen j�k voltak. Este viszont j�t nevett�nk Tom egyik besz�l�s�n. N�zz�k este a f�rjemmel a h�rad�t, az ikrek f�nt j�tszanak a szob�jukban. Lej�n Tom, hogy igyon valamit. Mik�zben iszik, l�tja, hogy a h�rekben 1 balesetet mutatnak, m�ghozz� 1 �sszet�rt, fejre�lt kocsit. Tom miut�n kiitta a poharat r�szv�ttel teli tekintettel n�zett a t�v�re, majd elkezdi:

-Szeg�ny aut�, megd�gl�tt.

H�t mit ne mondjak, vis�tva r�h�gt�nk. XD De Tom persze ment vissza j�tszani, nem t�r�d�tt az  vel�nk. Ilyenkor �rzem a legjobban, hogy a gyerekek n�lk�l �res lenne az �letem…

1992. december 1.

Na m�r decembern�l tartunk. Bill �s Tom minden reggel k�veteli az adventi napt�rat. J Ha nem lenne csoki a vil�gon…

A fi�k t�kre be vannak zsongva, v�rj�k m�r nagyon a kar�csonyt. Csak �ppen fogalmam sincs, mit vegyek nekik. De addigra biztosan kital�lom, csak jobban sz�t kell n�znem a j�t�kboltokban. Most �ppen j�tsz�terezni vannak az apjukkal. �n addig kitakar�tottam a h�zat, �s 1 elk�sz�lt rend�raut�t is tal�ltam a wc m�g�tt. Hogy fognak ezek �vod�ba menni, ha mindenhova viszik a j�t�kaikat? Most m�g 3 �vesek, de j�v�re m�r ovi szeptembert�l. El�re f�lek, mit fognak produk�lni. De r��rek ezen gondolkodni akkor, amikor ott tartunk. Azt viszont m�r most tudom, hogy az �n k�t pici hulig�nom ki fogja k�sz�teni az �v�n�ket. Hiszen �n is alig b�rok vel�k…

-Ez volt az utols� bejegyz�s. –Lilla

-Csak 5 napot �rt bele? –Laura

-H�t igen… csak. –Lilla

-Lehet, hogy elhagyta k�zben vagy ilyesmi. De mit keres Simone napl�ja itt a h�zban? –R�ka

-Szerintem, elhagyta, vagy mittudom�n. De j� volt l�tni, milyenek voltak az ikrek, m�g ha csak 5 napig is! –Szilvi

-Igen! Micsoda rosszcsontok voltak, istenem! –mosolygott R�ka

-H�t a helyzet nem sokat javult! –nevetett Szilvi

-Hmm… szerintetek odaadjuk nekik? –Laura

-Ne. Addig ne, am�g nem tudjuk, hogy ker�lt ide. –Lilla

-Igen. Felh�vom a n�v�remet. –mondta R�ka, majd t�rcs�zta a n�v�re sz�m�t. 3 perc besz�lget�s ut�n mosolyogva mondta.

-Simone elhagyta azt a napl�f�les�get, �s a n�v�rem tal�lta meg a munkahely�n. Vissza akarta neki adni, de Simone azt mondta neki, hogy tartsa csak meg. –R�ka

-T�nyleg? –Laura

-Jaja. Megmutatjuk a fi�knak? –R�ka

-Miaz hogy! –mosolygott Lilla, majd a n�gy l�ny a telefon k�r� gy�lt, hogy �th�vj�k a fi�kat egy kis szembes�t�sre… J