15. rész

A lányoknál Bill és Tom elképedve olvasták anyjuk naplóját, a 2 G pedig folyamatosan röhögött az ikrek 1-2 múltbéli akcióján.

-Bill már akkor se értett a kajához… -Georg

-Kabbe. Te ma sem értesz hozzá! –Bill. Georg csak morgott rá valamit.

-Réka hol van? –kérdezte. Réka ugyanis nem volt a házban… naná, hogy Georg miatt.

-Elment valahová, majd jön. –Laura. Georg válaszul bólogatott, de látszott rajta, hogy elszomorodott, amiért a lány nincs mellette.

-Tök jó gitárszólót kitaláltam! –dicsekedett Tom.

-Wííí! Mutasd meg! –kérlelte Szilvi

-Oké! –mondta Tom, majd elkezdett gitározni. Szilvi meg ült mellette csillogó szemekkel.

-Én inkább a konyhában leszek, fáj a fejem. –mondta Lilla, majd kiment. Gusti rövid idő után követte.

-Adjak rá valami gyógyszert? –kérdezte a dobos, majd leült Lilla mellé

-Már vettem be, köszi. Remélem, elmúlik. –Lilla

-Hát biztosan, ne aggódj! –mosolygott Gusti

-Milyen kedves ma valaki! –mosolygott Lilla

-Veled mindig Lilla! –Gusti. Lilla elpirult.

-Köszi! –Lilla

-Nincs mit! Szerintem pihenj le, úgy talán hamarabb elmúlik a fejfájásod. –Gusti

-Oké. De kelts fel fél óra múlva! –mondta Lilla. Azután kimentek a kanapéhoz, Tom és Szilvi föl lettek zavarva az emeletre. A páros leült, majd Lilla majd Gusti vállára hajtotta a fejét. Amíg aludt, a dobos addig olvasgatott, és 1 percre sem mozdult el szerelme mellől.

A konyhában Bill és Laura valami ehetőt keresett.

-Vanília vagy karamell? –kérdezte Laura 2 különböző pudingot tartva a kezében.

-Hmmm… karamell. –Bill

-Akkor az enyém lesz a vanília. –Laura

-Egyik sem olyan édes, mint te! –mosolygott Bill, majd 1 puszit adott Laurának.

-Jaj köszönöm! De ez rád is igaz! –Laura

-Na annak meg külön örülök! –Bill

-Szegény Georg… mindenki tök szerelmes, ő pedig pont össze van veszve Rékával… -mondta Laura, miközben az ablakban ülő Georgot nézte. A basszer az ablakon kémlelt ki, talán Rékát kereste, és remélte, hogy hamarosan kibékülnek.

-Hát ja. De ki fognak békülni, én mondom neked! –mosolygott Bill

-Hát neked hiszek! –Laura

-Higgy is! –nevetett Bill

-Keressünk még valami kaját? –Laura.

-Nekem kösz nem kell, tele vagyok. –Bill

-Oké. Akkor… mit csináljunk? –Laura

-Őőő mondjuk… üljünk ki a padra. –Bill

-Oké, akkor menjünk! –mondta Laura, majd a páros kiült a padra.

Fent a szobában Tom nagyban gitározott. Amikor befejezte, büszkén nézett a gitárjára, és Szilvire.

-Na? Hogy tetszik? –kérdezte Tom.

-Fantasztikus! Nagyon szép! Annyira tetszik! –mondta Szilvi, majd Tommal megölelték egymást.

-Akkor már szép jövője lesz, ha tetszik! –Tom

-Tényleg tetszik! Bárcsak én is tudnék gitározni. –Szilvi

-Megtanítsalak? Igaz, hogy nem lehet az ilyet napok alatt megtanulni, de hátha sikerül! Gyere közelebb! –mondta Tom. Szilvi odaült az ágy szélére kezében a gitárral, Tom mögé (nein rosszra gondolni XD).

-Szóval a bal kezeddel megfogod itt, és a jobbal pedig itt. –mutatta a gitáros.

-Aha… megvagyok. –Szilvi

-És most próbáld meg pengetni. –Tom. Szilvi nem habozott: bizonytalanul ugyan, de megpróbálta pengetni a húrokat, és meglepődött, amikor sikerült hangokat kicsikarnia a gitárból.

-Sikerült! –kiáltotta Szilvi boldogan

-Ezaz! Büszke vagyok rád! Játszani, ha sokat gyakorolsz, akkor tökéletesen fogsz rajta! –Tom

-Nem hinném, hogy valami rengeteget fogok rajta bűvészkedni, de annak örülök, hogy életemben először sikerült 1 gitárt megszólaltatnom! –Szilvi

-Én meg annak, hogy sikerült téged megtanítanom! –Tom

Aztán a nappaliban:

-Hé Lilla kelj fel! –keltegette a lányt Gusti. Lilla álmosan, de fölkelt.

-Mennyi az idő? –kérdezte.

-Fél 1. Na, elmúlt már a fejfájásod? –Gusti

-Aha… igen elmúlt. De most akkor este nem fogok aludni! –mosolygott Lilla

-De fogsz. Vagy tévézel. Vagy mittudomén. –Gusti

-Úgyis majd kitalálom! Amúgy köszi, hogy itt maradtál! –Lilla

-Nincs mit! Veled szívesen itt maradok! –Gusti

-Én is, ha fordítva történik ez! –Lilla. Gusti elmosolyodott.

-Tévézünk? –Gusti

-Aha. De mit nézzünk? –Lilla

-Hát csak találunk valamit! –mondta Gusti, majd miután odabújt mellé Lilla, együtt nézték a tv-t.

-Még 1 pár helyen át kell alakítanom, és készen is lesz! –mutatta Bill a legújabb dalszöveget Laurának.

-Ez nagyon jól hangzik, tuti sikere lesz! –Laura

-Remélem is! Pár napja írom, de csak most érzem, hogy kész. Aztán majd a stúdióban felénekeljük, és várjuk a fanok reakcióit. –magyarázta Bill.

-Aha, értem. –Laura

-Untatlak, mi? –mosolygott Bill.

-Dehogy untatsz! Szeretem, amikor így magyarázol! –mosolygott Laura

-Ó akkor jó. Ha holnapra végzek vele, akkor felénekeljük, és klip lesz belőle. –Bill

-Tényleg? És mi lesz benne? Meg hol fogjátok forgatni? –Laura

-A Spree folyónál valószínűleg, mert az van itt a legközelebb. Van ott 1 híd, ami nem annyira forgalmas. És hát azt a helyet néztük ki magunknak. Eljöhetnétek majd ti is! –Bill

-Lehet, hogy eljövünk… csak ha nem zavarunk. –Laura

-Jaj ugyan miért zavarnátok? –mosolygott Bill.

-Akkor… akkor megyünk! –Laura

-Reméltem is, hogy ez lesz a válaszod! –mondta Bill, majd adott 1 csókot Laurának.

-Számíthattok majd ránk! –Laura

-Ti is ránk! Köszönjük! –Bill

Aztán teltek a percek, és a fiúknak menniük kellett. Gusti és Lilla már annyira összemelegedett, hogy csókkal búcsúztak (meg Bill és Laura is).

-Akkor majd várunk titeket a Spree folyónál a klipforgatáson! Majd szólunk mikor lesz, és értetek jövünk! –Bill

-Úgy ám! És most megyünk, felénekeljük és kész is lesz! –Tom

-És reméljük tetszeni fog! –mondta Georg a gitárját pakolászva.

-Biztosan jó lesz! –Szilvi

-Igyekszünk! –Gusti

-Na akkor most megyünk is! –mondta Bill. a fiúk elbúcsúztak a lányoktól, majd beültek a kisbuszba, és elindultak a stúdió felé. Mindenkinek jó kedve volt, kivéve Georgot. Amíg a többiek bolondoztak, addig ő szomorúan nézett ki az ablakon.

-Jaj Georg, ne legyél ennyire negatív! Rendbe fognak jönni a dolgok, csak idő kérdése! –mondta Bill.

-De ott sem volt! El se jött. Amíg ti nagyban láwoztatok össze-vissza, addig én lestem ki az ablakon, hátha megpillantom, és hátha tisztázni tudjuk a dolgokat, de nem jött el. –mondta Georg szomorúan. Legszívesebben sírt volna, de férfiúi büszkesége miatt visszatartotta a könnyeit. De még így is majd megszakadt a szíve… L

-Próbáld meg felhívni! –javasolta Tom. Georg elővette a mobilját, majd Rékánál megnyomta a hívásindító gombot. Réka felvette.

-Georg hagyj békén, világos? –mondta a lány, majd letette, mielőtt Georg 1 szót is szólt volna. A fiú emiatt még elkeseredettebb lett.

-Soha nem fog nekem megbocsátani… -Georg

-Dehogynem! Amúgyis: soha ne mondd, hogy soha! –mosolygott Gusti

-Akkor küldök neki sms-t, hátha elolvassa. –Georg

Figyelj Réka!

Sajnálom, ami történt, és kérlek, bocsáss meg nekem!

Georg

-Na, ez jó lesz! –Tom

-Igen, küldd el neki! –Bill. Gusti bólogatott.

-Oké… remélem elolvassa, és megbocsát. –mondta Georg, miközben elküldte az sms-t.

-Tuti meg fog előbb-utóbb. –Bill

-Hát bízom benne, hogy így lesz. –Georg

-Most pedig Georgbéjb, szedd össze magad, mert mindjárt odaérünk a stúdióhoz, és ott pedig nem akarunk így látni! –Gusti

-Jólvan. –Georg

-Akkor oké. Hajrá! –mondta Bill. ekkor odaértek a stúdióhoz, és bementek, hogy az új dalon dolgozzanak…

Eközben a lányokhoz visszajött Réka.

-Ajj Georg nem hagy békén! –panaszkodott.

-És ez miért is baj? –Laura

-Mert annyira megbántott a múltkori… -Réka

-De itt az idő, hogy megbocsáss! Nem haragudhatsz rá örökké, fogd már fel! –Szilvi

-Láttuk Georgot, és szegény olyan szomorú volt… bocsáss meg neki! –Lilla

-Legalább ránk hallgass! Nem tehet arról a lotyóról! Téged szeret! –Laura

-Hát… azt hiszem, majd alszom rá egyet. –mosolygott Réka. A lányok örültek, hiszen ha Réka ezt mondja, akkor az mindig pozitív dolgot jelent.

-Akkor majd ki fogtok békülni, ugye? –Lilla

-Hááát… talán. –mosolygott Réka. Úgy látszik, kezd megenyhülni.

-Na akkor majd holnap ha felhív… -mosolygott Laura

-Akkor majd megmondom neki, hogy szeretem. –Réka. Ekkor csörgött a lány mobilja.

-Vagy most! –Szilvi

R: Hallo

G: Szia, itt Georg

R: Szia Georg!

G: Köszi hogy felvetted! Csak azt szeretném mondani, hogy ne haragudj rám! Sajnálom! Bocsáss meg kérlek!

R: Gondolkodtam kettőnkről… és arra jutottam, hogy megbocsátok.

G: Tessék? Ez… ez komoly? –Georg vidám hangon

R: Igen! J

G: Wííí köszönöm! Szeretlek nagyon, tudod?

R: Tudom! Én is szeretlek! –Réka nevetve

G: Esküszöm, hogy több ilyen nem fordul elő!

R: Ajánlom is!

G: Na, most a stúdióban vagyok, de holnap megpróbálok átjönni!

R: Jólvan, gyere nyugodtan, én itt leszek!

G: Akkor jó! Most mennem kell, csak pár perc szünetet kaptunk. Majd még hívlak! Szeretlek!

R: Én is téged! Vigyázz magadra!

G: Te is! Szia!

R: Szia! –Réka letette.

-Na? Mi volt? –Szilvi

-Békülés. Az volt. –mosolygott Réka

-Wow! Gratula! –Laura

-Georg szerintem most a fellegekben van, olyan kis aranyos, vidám hangja volt –nevetett Réka

-Na azt el tudom hinni! –Lilla

-Holnap átjön! –Réka

-De mostmár nem menekülni! –Laura

-Eszem ágában sincs! Ha jön, akkor én várni fogom! –Réka

-Na ez a beszéd! Végre minden rendben mindenkivel! –Szilvi

-Igen! Olyan jó most! –Laura.

Na igen, most jó. Ám a lányok nem is sejtették, hogy a boldogság már nem tart sokáig…