16. rész

Másnap reggel, mire nagy nehezen fölkelt minden lány, tök boldog hangulat uralkodott a házban. Igaz, hogy a reggeli teendők ugyanazok voltak, mint mindig, mégis tök happy volt mindenki.

-Bill küldött sms-t hogy 11-re ide jönnek mind a 4-en! –mondta Laura.

-Hú addig már csak fél óra maradt! –Lilla

-És én még mindig nem fésülködtem! –kiáltott fel Szilvi, majd süvített a fürdőszobába.

-Én asszem rendben vagyok… kinézet terén. –nevetett Réka

-Nekem meg talán át kellene vennem a ruhámat. –Laura

-Hehe nekem már semmi extra dolgot nem kell csinálnom! –Lilla. Aztán fél óra múlva odaértek a fiúk.

-Réka! –Georg amikor meglátta a lányt, boldogan szaladt felé.

-Georg! –Réka átölelte Georgot, majd 1 csók követte az ölelést.

-Na végre! Erről beszéltünk, igaz tesókám! –mondta Tom Billnek

-Na ja! Szia Laura! –Bill

*köszöngetések jobbra-balra*

-Gyertek be! –mondta Lilla, majd beterelte a népet a házba.

-Van valami kaja? –kiáltott fel Tom

-Ha a csoki megfelel… -mosolygott Szilvi

-Ó az bármikor! –mondta Tom csillogó szemekkel.

-Akkor ok. Csokit még valaki? –Lilla

-Én! –többiek

-Na még jó hogy van otthon, el is fogy percek alatt! –nevetett Lilla. A társaság tehát leállt csokizni. XD

-Hé. Mit szólnátok, ha elmennénk valahová így nyolcan! –Gusti

-Na, ez nem rossz ötlet! –Bill

-Na és hova? –Georg

-Őőő mondjuk a parkba hógolyózni. –vigyorgott Tom.

-Tényleg! Valamennyi hó azért van… -Gusti

-Szerintem meg jó lesz itt a ház előtt is! –mosolygott Lilla, majd 1 hógolyót röpített Gusti felé.

-Na ezt visszakapod! –kiáltotta nevetve Gusti, majd lehajolt, hogy hógolyót készítsen. De nem csak ő tett így, hanem mindenki. Fél percen belül már vadul záporoztak össze-vissza a hógolyók. J

-Megjött a Mikulás! –kiáltott fel Tom 1 hatalmas hógörgeteggel a kezében.

-Bazz! –nevettek a többiek.

-Na kit dobjak meg vele? –vigyorgott Tom, ezután a csapat sikoltozva menekült a fiú elől. Tom pedig elesett, szóval a bazi nagy hógolyó a földön landolt.

-Hehehe. Aki másnak vermet ás… -Szilvi. Tom ekkor gyorsan megdobta 1 hógolyóval.

-Kiugrik belőle! –nevetett Tom. Bill és Laura valami birkózásfélét produkáltak, Tom pedig minden erejével azon volt, hogy minél nagyobb hógolyóval dobja meg Szilvit. Gusti 1 hólapáton tornyosuló hótömeggel kergette a sikoltozva menekülő Lillát, Georg pedig a postaláda fedezékében „bombázta” Rékát. Úgy egy óra múlva már mindannyian átfáztak, szóval nem volt mese, be kellett menni.

-Áh ez jó volt! –vigyorgott Tom

-Jó kis kondi! –Gustav

-Jaj nem kell neked kondi! –mondta Lilla, majd 1 puszit adott Gustinak.

-Hát, ha te mondod! –mosolygott Gusti

-Ajj Bill, tiszta víz lettem mindenhol! –nevetett Laura

-Mintha én nem! –mosolygott Bill

-Adjatok valami meleget! –Georg

-Majd mindjárt iszunk teát! –Réka

-Te alig találtál el, én viszont rengetegszer eltaláltalak! –vigyorgott Szilvi

-Na várjál! Majd jön a visszavágó! –Tom

-Na ja. Tom hozat 1 teherautónyi havat… -Bill

-A farkam! Bill én nem játszok olyan piszkos módszerekkel, mint te… -nevetett Tom

-Kabbe. –Bill

-Fiúk, hoztam teát! –Laura. Mind a nyolcan körbeülték az asztalt, és teáztak.

-Persze. Emlékszel, amikor kiskorunkban hóból megcsináltam Heidi Klumot? –Tom

-Naná. A melle meg a segge simán elmehetett volna a fejének is. –vigyorgott Bill. mindenki elkezdett nevetni.

-Aha, persze! Mindig kritizálod a műveimet! Te sose építesz olyat! –Tom

-Na majd meglátjuk! –Bill

-Na ne veszekedjetek már! –Réka

-Ő kezdte! –mutatott Billre Tom.

-Ő meg folytatta. –Bill

-Na jólvan, elég legyen! –Szilvi

-Oké, oké. –Bill és Tom.

-Am fiúk-lányok gondoltam én valamire. –Gusti

-Mire? –többiek

-Először is a lányoktól kéne engedélyt kérni emiatt. –Gusti. A fiúk ekkor rájöttek, hogy mire akar kilyukadni a dobos.

-Attól függ mire. –lányok

-Szerintem Gusti arra akar kilyukadni… -kezdte Bill

-Hogy nem költözhetnénk-e hozzátok! –fejezte be Tom.

-Na, nem örökre, csak pár hétre, amíg itt vagyunk. –Georg

-Igen, mert sokkal jobban érezzük magunkat nálatok, mint a hotelekben. –Gusti

-Ez… ez komoly? –lányok megdöbbenve.

-Igen… persze nem baj ha elutasítjátok… -Tom

-Dehogyis! Nyugodtan maradhattok itt! –Szilvi

-Igen! Ez tök jó! –Laura

-Van a nappali és 3 szoba. –Lilla

-Akkor pont jó. Valaki majd alszik a nappaliban, a többiek meg osztozkodnak a 3 szobán. –Réka

-Pontosan. –Lilla

-Na akkor megoldódott a kecó-ügy. –Bill

-Igen! De mikor hozzátok a cuccaitokat? –Laura

-Hát majd holnap. De akkor ma estétől már itt alszunk. –Bill

-Rendben! –lányok

-Na de akkor most megyünk egyet DVD-zni? –Szivi

-Aha! –többiek

-Akkor go! –mondta Szilvi, majd a csapat elindult DVD-zni, és ezzel el is ment a délután. Este jött a vacsizás, éjfél körül pedig alvás (?). Gusti és Lilla aludt a nappaliban, mivel ők kelnek legkorábban. Tom és Szilvi a szélső szobába, Bill és Laura a középsőbe, míg Georg és Réka a harmadikba költözött be.

-Na akkor jó éjt mindenkinek! –mondta Gusti és Lilla az emeletre (ott volt a többi szoba) tartóknak.

-Nektek is! Jó éjt! –mondták a többiek, majd szépen lassan mindenki elfoglalta a szobáját. Billék a tél miatt társítottak 1 pólót is a szokásos alsógatyás esti viselethez. Éjfélkor már mindenhol csend honolt. De Laura nem tudott aludni. Hiába volt mellette Bill, nem jött álom a szemére. Megnézte hogy Bill alszik-e. A fiú szeme csukva volt, tehát elvileg igen. Laura csendben kimászott az ágyból, hogy lemenjen a konyhába inni, de amikor lenyomta a kilincset, meghallotta Bill hangját.

-Hova mész? –kérdezte Bill, majd fölült az ágyon.

-Csak lemegyek, iszok valamit. –Laura

-Ilyenkor? –Bill

-Igen. Nem tudok aludni. –Laura

-Oké. –mondta Bill. visszafeküdt, de ébren maradt. Laura eközben lement inni, majd visszajött. Befeküdt az ágyba, és becsukta a szemét. Ekkor érezte, hogy Bill hozzábújik.

-Na álmos vagy már valamennyire? –súgta Bill a lány fülébe.

-Áh, még mindig nem… -Laura.

-Nem baj… -mondta Bill, majd megcsókolta a lányt.

-Te sem vagy álmos? Azt hittem alszol. –Laura

-Idegen helyen nem igazán tudok aludni… -Bill

-Majd megszokod! –mosolygott Laura

-Biztos… szeretlek! –mondta Bill, miközben mélyen a lány szembe nézett.

-Én is téged! –Laura. Ezután még 1 csók következett… majd még 1… majd még 1… és végül megtörtént az, amiről Laura még álmodni se mert volna…

(szar leírás rulz… -.-’’ –szerk.)

Reggel:

-Hahó Laura! Hasadra süt a nap! –szólt Bill reggel 8 körül. Laura feje a mellkasán volt, és úgy aludt. De Bill addig keltegette, amíg fel nem ébredt.

-Muszáj felkelni? –kérdezte ásítva.

-Hát nem aludhatunk örökké! –mosolygott Bill, majd 1 puszit nyomott a lány arcára.

-A többiek már fönt vannak? –Laura

-Fogalmam sincs. Gusti és Lilla biztosan, de a többiek szerintem még alvadnak. –Bill

-Nem maradhatnánk még 1 kicsit mi is? –Laura

-Neeeem… egyszer úgyis fel kell kelni! –mosolygott Bill

-Na és ezt pont te mondod! –nevetett Laura

-Ó nem is tudom, ki ment le éjszaka a konyhába… -Bill

-Jólvanna. De aztán sikerült hogymondjam… elaltatnod. –mosolygott Laura

-Nem volt tervben a dolog… de szép éjszaka volt. –Bill

-Aha. Ezért nem akarok fölkelni innen. –Laura

-Szép is lenne, ha itt maradnánk életünk végéig! –nevetett Bill

-Naná! –Laura. Ekkor Billnek megszólalt a mobilja.

-Ajj ne már! Korán reggel zaklatnak…>.<-Bill

-Vedd fel, hátha fontos! –Laura. Bill felvette. Daviddel beszélt, és Laura annyit tudott kivenni, hogy az új szám megklippesítéséről beszélgetnek. 3-4 perc beszéd után Bill boldogan mosolyogva közölte:

-Laura 2 hét múlva klipet forgatunk! –Bill

-Wow! Gratula! –Laura

-Köszi! –Bill

-A folyónál, igaz? –Laura

-Aha. Szólok is a többieknek, biztos hogy nekik is tetszeni fog! –Bill

-Oké! –mondta Laura. A páros gyorsan felöltözött, majd levonultak a konyhába, hogy közöljék a többiekkel a nagy hírt. Bár még csak a Gusti-Lilla páros volt ébren, negyed órán belül Tom, Szilvi, Georg és Réka is letalált a konyhába. Mondani sem kell, hogy örültek az új klip forgatásának. A Spree folyónál lesz 1 hídon.

-Na akkor majd megint ostromolhatjuk a listákat! –Tom

-Aham! Meg majd lehet lesni a zenetévét, hogy mikor adják le! –Gusti

-A Viva Live-ban lesz a klipremier? –Réka

-Jaja! –Georg

-És ti ott lesztek a közönség soraiban, jól mondom?  -mosolygott Tom.

-Persze! –lányok

-És a hídnál is ott lesztek, igaz? –Bill

-Igen! –lányok.

-Á már alig várom! –Gusti

-Na és majd amikor készen leszünk, 1 nagy pizzázás közepette nézzük meg a végeredményt! –Bill

-Pontosan, tesókám! –Tom

-Én már most érzem, hogy ez tök jó lesz! –Georg

-Nem vagy egyedül! –Bill

-Mi is várjuk, nagyon! –Laura

-Akkor most mehetünk kajolni, ugye? –Lilla vigyorogva.

-Tényleg! Mindjárt éhen halok! –Tom

-Hát Tom, te mindig éhen halsz. –Szilvi

-Dehogyis! De legalább jó kondiban vagyok! –Tom. Gusti elővigyázatosságból rögtön reagált:

-Meg ne szólalj! –Gusti. A társaság tehát elvonult reggelizni, és természetesen az új vidiről folyt a szó. Billék már alig várták a forgatás napját. Tele voltak tervekkel, figyelmesen beszéltek át mindent, ami az együttest érinti. Gondtalanul és vidáman élvezték az életet: szerelmesek, sikeresek… mindenük meg van, amire vágytak. Ám általában a boldog időszakokat vihar előtti csendnek is szokták hívni… és ez most is így volt. A csapat nem is gondolta volna, hogy a forgatás, amit annyira várnak, életük talán legborzalmasabb és legsötétebb napja lesz…