13. rész

A reggel nem éppen a tökéletes kategóriába tartozott. Senkinek sem volt jó kedve. Főleg Tomnak nem. Magát hibáztatta Juli költözése miatt, és halvány fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Szűkszavú volt és lehangolt.

-Ne szomorkodj Tom, idő kérdése, és megoldódnak a gondok! –vigasztalta a rasztást Petra.

-Remélem igazad van… -mondta Tom. Nem nagyon volt kedve semmihez.

-Nekem mindig! –mosolygott Petra.

-Szerintetek felhívjam? –kérdezte Tom.

-Ne. Még ne. Hagyd had nyugodjon le 1 kicsit. –Heni

-De meddig basszus, meddig? –Tom.

-Nem tudom… -Dóri

-Asszem fölmegyek gitározni. –mondta Tom, majd felállt, és fölbattyogott a szobájába. Bill csak szomorúan sóhajtott egyet Tom reakciója miatt.

-Mindig gitározik, ha szomorú… -Bill

-De te ne legyél az miatta! Minden rendbe fog jönni! –nyugtatgatta Billt Heni.

-Remélem. Tom totál le van nullázódva… -Bill

-Rendbejön! Majd meglátod! –Gusti

-Csak legyen már vége ennek az egésznek… -mondta Bill, majd kiment az ablakhoz cigizni. Tom érzései miatt ő is szenvedett. De az énekes nem tehetett mást, el kellett viselnie a bajait.

-Úgy utálom, amikor cigizik… -suttogta bosszúsan Heni, miközben fél szemmel Billt figyelte.

-Az ő dolga hogyan teszi tönkre magát. –Dóri

-Pontosan. Rajtam kívül nem cigizik senki. Engem valahogy nem vonzz ez az egész. –Gusti

-Jól teszed. Még a végén tüdőrákot kapsz. –Petra

-Biztos… -Gusti

-Én csak ritkán gyújtok rá. –Georg

-Az sem kéne… -Petra. Georg csak legyintett, ekkor megszólalt a mobilja.

-Na ki az isten ez már megint… -motyogta a basszer, majd fölvette a mobilt.

G: Halo

D: Szia Georg, itt David (Jost)

G: Szia, miért hívtál?

D: Itt hagytad a határidőnaplódat a stúdióban. –mondta David nevetve, Georg késéseire célozva.

G: Ajj… majd holnap beugrok érte.

D: Nem holnap, ma! Lenne még 1 tv időpont is.

G: David ne szívózz már, semmi kedvem…

D: akkor majd eljön érte Bill, Tom vagy Gusti.

G: Bill le van robbanva, Tom is, Gusti meg… nem tudom.

D: Akkor most ki jön?

G: Szerintem én. Akkor indulok is.

D: Jójó! Szia!

G: Szia –mondta Georg, majd letette.

-Ki volt az? –kérdezte Gusti miközben újságot olvasott.

-David. Menjen be valamelyikünk, merthogy bent hagytam a határidőnaplómat, meg van 1 új időpont. –mondta Georg a szemét forgatva.

-Én nem megyek, az biztos! –jelentette ki Gusti.

-Ne már! –nyafogott Georg.

-Majd te szépen bemész Georgbéjb, engem hagyj békén! –regélte Gusti.

-Anyád… -mormogta Georg, miközben felvette a kabátját.

-Otthon van! –vigyorgott Gusti.

-Hahaha. Petra jössz velem? –kérdezte Georg.

-Hát ha nem vagyok láb alatt… -Petra

-Jaj ugyan miért lennél? –mosolygott Georg

-Akkor megyek. –mondta Petra, majd sietve felvette a kabátját.

-Akkor majd jövünk! –kiáltotta el magát Georg.

-Oksa, sziasztok! –többiek. Georg, oldalán Petrával kiment a kocsihoz, majd elindultak a stúdió felé.

Münchenben:

-Juli keljél föl, hasadra süt a nap! –lökdöste reggel Julit Gülcan.

-Mi? –nyöszörgött Juli félkómában.

-Reggel van bazmeg! –kiáltotta Gülcan.

-Jaj Gülcan hagyjál már békén a francba… álmos vagyok! –Juli

-Nem érdekel! Ébresztő! –mondogatta Gülcan szüntelenül.

-Ajj istenem! Komolyan mondom Gustav ébresztője hangyafasza a tiedhez képest! –mondta bosszúsan Juli, miközben kikecmergett az ágyából.

-Jaj hát, nem hagyhatom, hogy egész nap aludj! –Gülcan

-Jólvanna. –dünnyögte Juli, majd kiment a konyhába.

-Hallod, elmehetnénk ma a régi osztálytársakkal talizni! Felhívtam Bernadettet és Sabinát! –Gülcan

-Ó ez tök jó ötlet! Olyan rég láttam őket! –mondta Juli, miközben valami ehetőt keresett a hűtőben.

-Akkor a 10 óra jó lesz a Klug kávézónál? –kérdezte Gülcan.

-Tökéletes! –mosolygott Juli, miközben megtalálta a kedvenc müzlijét.

10-kor a két lány elindult a belvárosban található Klug kávézóhoz. Eléggé vidám, modern, elegáns hely volt. A kávéjuk az kibaszott jó volt. A kávézó a főutcában volt, macskaköves úton, márkás boltok között, mégis szerény áraik voltak. És az egyik legszebb kávézó. Természetesen a szabadban is lehetett kávézni, csinos kis asztalkák 4-6 székkel körülrakva. Az emberek leginkább társasággal jöttek ide kávézni, vagy egyéb italokat inni, közben nevetgéltek, vagy újságot olvastak. Gülcan és Juli ekkor helyet foglalt az egyik négyszemélyes asztalnál.

-Mikor jön Bernadett és Sabina? –kérdezte Juli, miközben körülpillantott.

-Most! –bökte meg hátulról valaki. Juli hátranézett, és Bernadettet pillantotta meg, majd Sabinát is.

-Sziasztok! –kiáltotta Gülcan és Juli, majd sorban megölelték a régen látott barátnőiket.

-Úristen mennyit változtatok! –Sabina.

-Ti sem panaszkodhattok! –Gülcan. Bernadett és Sabina is leült, majd 1 kávé mellett elmesélték az utóbbi évek fontosabb történéseit. Éppen Sabina egyik cikis sulis élményéről folyt a szó, amikor a kávézó mellett elsétált 1 fiatal lány Tomos pólóban. Juli természetesen azonnal „kiszúrta” a pólón szereplő személyt, és rögtön eszébe jutott Tom, a napon először. Hiányzott neki az ölelése, a hangja, a csókjai, a gitározása, sőt még a Samy Deluxozásai is, amiből sokszor annyira elege volt Julinak. De a lány tudta, hogy hülyeség lesz Tomhoz visszamenni, mert akkor ott folytatja a kicsapongásait, ahol abbahagyta. Juli szomorkásan nézett a Tomos pólós lány után, egyáltalán nem figyelve a közben beszélő Sabinára.

-Juli… Juli! Itt vagy? Hahó! Föld hívja Julit! –lökdöste Bernadett Julit, aki ekkor eszmélt föl.

-Öhm… bocsi… elbambultam. –hadarta leszegett fejjel Juli, majd gyorsan ivott 1 kicsit a kávéjából, hogy azt a látszatot keltse, hogy jelen van lelkileg. De a gondolatai totál nem a kávézónál, hanem kilométerektől távol, Berlinben jártak, 1 rasztahajú pasi körül…

Berlinben ezalatt Georg és Petra épp beértek a stúdióba.

-Hahó, megjöttünk! –kiáltotta el magát Georg, miközben belépett az ajtón.

-Sziasztok! –köszönt David kezében Georg határidőnaplójával.

-Ó köszi. –mondta Georg, miközben átvette a füzetet.

-Nincs mit. De máskor ne hagyd itt, mert ha elkésel… -kezdte David.

-Nem késik el! Majd én gondoskodok róla! –mosolygott Petra

-Na akkor azt megköszönném. –David.

-Amúgy hol van az a tv időpont? Mármint mikorra? –Georg.

-Ó igen, tényleg. Pontosan 3 hét múlva a Stern Tv jönne forgatni ilyen kis dokumentum izét. Kéne hozzá az engedélyetek. –David

-Hát hazamegyünk, megbeszéljük a többiekkel, aztán amikor meghoztuk a döntést, akkor felhívunk, ok? –Georg

-Rendben, az tökéletes lesz! De még ma hívjatok fel, jó? –David

-Oksa, meglesz! –Georg

-Oké, de el ne felejtsétek! –David

-Nem fogjuk! De mi akkor mennénk is… -Georg

-Jólvan menjetek csak! Akkor várom a hívásotokat! –David

-Majd hívni fogunk! Szia! –Georg

-Sziasztok! –David

-Szia! –köszönt végül Petra is, majd a páros kiment a stúdióból egyenest a kocsihoz. Ott aztán hazaindultak, persze Georg vezetett.

-De jó, mára már nincs semmi különös dolgunk. –mondta Georg.

-Annak örülök. A határidőnaplódat elraktad? –nevetett Petra.

-Petra ne szívózz! Elraktam… -Georg

-Jójó. Csak már megszoktam, hogy mindent széthagysz… -Petra

-Jaj, mintha te nem ilyen lennél! –mondta Georg a szemét forgatva.

-Nem mondtam, hogy csak te vagy ilyen… -mosolygott Petra.

-Örülök. –Georg

-Szerinted Juli mikor jön haza? –Petra

-Fogalmam sincs. Szerintem pár héten belül. Jobb is lenne, ha minél hamarabb hazajönne, mert Tom totálisan be van kattanva, és ha ő, akkor Bill is. Úgy meg kurva szar, ha a fél bagázs tiszta depi. –Georg

-Igazad van. Este majd fölhívom Julit, és beszélek vele. –Petra

-Rendben, az jó lesz. –Georg

-Olyan hideg van, még itt a kocsiban is. –Petra

-Jaja, reggel ónos eső esett, és ráfagyott az útra… -mondta keserűen Georg.

-Bazz akkor óvatosan vezess! Rengeteg ilyenkor a baleset! –Petra aggodalmasan.

-Petra. Hozzám képest Tom és Gusti vezetői képessége hangyafasza. –Georg

-Oké, de akkoris legyél óvatos! –Petra

-Az vagyok, nyugi! –mosolygott Georg. Eléggé sötét volt már, de mivel a kocsinak égtek a lámpái, el lehetett látni valamicskét. Az út még mindig fagyos, és emiatt veszélyes volt, de ahogy Georg megígérte, óvatosan vezetett. Nagyon úgy tűnt, hogy semmi probléma nem történhet az este. Vagy talán mégsem? A páros nyugiban autózott az úton, egy erdős résznél, amikor hirtelen az egyik bokor mögül 1 kutya ugrott a kocsi elé.

-Georg vigyázz! –kiáltotta Petra. Georgnak nem kellett kétszer mondani, azonnal beletaposott a fékbe. Bár a kutya gyorsan elszaladt, és így nem sérült meg, a kocsi a fékezés miatt pördült egy nagyot a jeges úton, és az árokban landolt. A kocsi csúnyán összetört. Az autó roncsai fogva tartották a két utast. Georg fejéből ömlött a vér, bőrébe üvegszilánkok fúródtak. Petrának a keze tört el, és szintén megsebesítették az üvegszilánkok és a kocsi apróbb, élesebb részei. Mind a kettőjükön sebek, horzsolások és karcolások voltak. Az útszakasz kihalt volt, és sötét. Nem sok esély volt, hogy rájuk találnak. Georg és Petra eszméletlen volt. Az autó roncsa börtönként tartotta a két sérültet fogva. Semmi életjelet nem mutattak.

Már ha éltek-e még egyáltalán…