16. r�sz

Tom a Cadillacj�vel leparkolt az �llom�s mellett M�nchen egyik napos, de h�v�s  reggel�n.  Nem tudta a pontos c�met, ahol a l�nyok vannak, abban viszont biztos volt, hogy ha t�rik, ha szakad, kider�ti Juli tart�zkod�si hely�t. �gy h�t el�vette a mobilj�t, �s felh�vta a l�nyt. K�zben rem�lte, hogy Juli felveszi. Szerencs�je volt.

J: Halo –hallatszott a l�ny �lmos hangja. Biztos a telefon keltette fel.

T: Szia Juli, itt Tom. Itt vagyok a vas�t�llom�son.

J: Tess�k? Mit keresel te M�nchenben?

T: �rted j�ttem. Gyere haza!

J: Tom te meg�r�lt�l? Nem megyek haza!

T: Akkor nekem is itt kell maradnom. Vagy n�zed, ahogy itt cs�vezem az �llom�s mellett �s fagyok meg �jszaka, vagy megmondod a c�med, �s �n odamegyek �s megbesz�lj�k ezt az eg�sz dolgot.

J: �hm… Wenig Strasse 16.

T: Rendben, csak megtal�lom. J K�sz�n�m, mindj�rt ott leszek. Szeretlek! Szia! –Tom letette. Mostm�r egyre biztosabb volt abban, hogy el�ri c�lj�t.

-Basszus G�lcan, Tom mindj�rt itt lesz! –ki�ltott fel Juli, majd gyorsan kik�sz�l�dott az �gyb�l �t�lt�zni.

-Micsoda? –k�rdezte G�lcan �rtetlen�l.

-Siess, mindj�rt itt lesz! –s�rgette a l�nyt Juli. Juli maga sem nagyon tudta, hogy mit mi�rt csin�l. Esze �g�ban sem volt visszafogadni Tomot, most m�gis j�n.

-De �n azt hittem… -motyogta G�lcan

-�n is azt hittem, de m�gsem �gy lett! –v�gott a szav�ba Juli. Ekkor cs�ngettek.

-Ez � lesz! –G�lcan. Juli vett 1 nagy leveg�t, majd kinyitotta az ajt�t. Csakugyan Tom �llt el�tte.

-Juliii! –ki�ltott fel a raszt�s boldogan, majd mag�hoz �lelte a l�nyt.

-Neked is j� reggelt! –mondta Juli a szem�t forgatva.

-Szia! –G�lcan

-Szia G�lcan! –k�sz�nt Tom.

-Teh�t akkor mi�rt j�tt�l ide? –Juli

-Hogy hazavigyelek! Megjavultam… �s megtanultam a leck�t. Egy �letre. –Tom b�nb�n�an. Juli t�tov�zott.

-�s ez az �letre, mennyi id�? –Juli hitetlenkedve.

-Ameddig meg nem halunk! –Tom hat�rozottan.

-Jaj Tom… �s mi�rt higgyek neked? –Juli

-Mert szeretlek! Ha ez nem �gy lenne, akkor nem j�ttem volna ut�nad ilyen messzire. –Tom.

-Akkor most haza kellene mennem? –Juli

-Hazaj�nn�l velem? –Tom bociszemekkel. Juli k�rd�en G�lcanra n�zett, aki r�mosolygott, majd b�lintott egyet.

-H�t… igen. –mosolygott Juli.

-V�gre! –Tom boldogan �lelte mag�hoz Julit (ez a m�ni�ja xD)

-Tom megfojtasz! –Juli

-Bocsi! ^^’’ –Tom. G�lcan odal�pett a p�rhoz.

-Most akkor mikor mentek? –G�lcan

-H�t… szerintem mindj�rt. –Tom

-Kik�s�rlek titeket a kocsihoz! –G�lcan

-Ok�! –Julinak mivel nem volt nagyon cucca (ugye el�gett minden a t�zben) ez�rt r�gt�n lementek Tom kocsij�hoz.

-Na megint elszakadunk! –mondta G�lcan.

-Majd felh�vlak sokszor! –mosolygott Juli.

-Ok�. –G�lcan �s Juli b�cs�z�ul meg�lelte egym�st, majd Tom is elb�cs�zott t�le. Juli �s Tom besz�llt a kocsiba, majd elindultak Berlin fel�. G�lcan s�hajtott egyet, majd megfordult, hogy bemenjen a h�zba, amikor bele�tk�z�tt valakibe, aki �pp sietett valahov�.

-Jaj… eln�z�st, nem akartalak megl�kni, vagy ilyesmi! –mondta a f�rfi, mik�zben belekapott a d�l�ng�l� G�lcanbe.

-Semmi gond. –mondta G�lcan, majd amikor siker�lt meg�llnia 1 helyben, szem�gyre vette a f�rfit. A pasasnak hull�mos, gesztenyebarna haja volt, amely a v�ll�ig �rt. A szeme szint�n barna volt. Olyan olaszos kin�zet� volt (na j� nem faxkodok tov�bb, Dolhai Attila kin�zet� pasira gondoljatok, ennyi xDD  -szerk.).

-Oh… ennek �r�l�k. –mosolygott sz�d�t�en a pasas, G�lcan meg pirult rendesen.

-�n is. –nevetett G�lcan.

-Mi a neved? –k�rdezte a pasi.

-G�lcan. Neked?

-Gerardo. –mosolygott Gerardo.

-Sz�p neved van! –G�lcan

-A tied m�g szebb! Elj�ssz velem k�v�zni? –k�rdezte Gerardo.

-Persze! –G�lcan. Gerardo �s G�lcan k�zen fogva mentek tov�bb. A tov�bbiakr�l pedig csak annyit mondok, hogy G�lcannek nem kellett sok�ig mag�nyosan tengetnie napjait. =)

Berlinben:

-Komolyan? W������! –ki�ltozta Heni, mik�zben a f�l�n volt a telefon, �s Julival besz�lgetett.

-Mi az? –k�rdezte k�zben Bill, aki Tomnak �rt sms-t.

-Bill telefon�lok! Am Tom �s Juli mindj�rt haza�rnek! –mondta k�zben Heni, majd �jra a vonal t�ls� fel�n besz�l� Julira koncentr�lt.

-T�nyleg? Na v�gre! –mondta Georg, aki ek�zben j�tt be. �gyesen leplezte nyugtalans�g�t a Petr�s dolog miatt. Holnap reggel Petra el fog menni. Georg pedig k�vetni fogja. Ha t�rik, ha szakad, � meg fogja tudni, hogy ki ez a Frank. �s mit akar Petr�t�l.

-Na az j�! Akkor nem kell m�g 1 sms-t �rnom Tomnak, hogy mi van vele, mert a reggelire sem v�laszolt. –Bill

-Est�re akkor �jra egy�tt lesz a csapat! –mondta Gusti csillog� szemekkel.

-Igen! T�k j� lesz! –D�ri.

-M�r v�rom, hogy �jra l�ssam Juli�kat! Am holnap 10-re el kell mennem a belv�rosba, de sietek majd! –Petra

-Rendben! –Bill

-Oksa. –Petra. Ekkor kiny�lt a bej�rati ajt�.

-Juli! Tom! V�gre! –ki�ltottak fel a t�bbiek, majd a 2 eml�tetthez szaladtak.

-De j� v�gre itthon! Csak furcsa… -mondta Juli mik�zben k�rben�zett a nappaliban.

-Elhissz�k! M�nchen ut�n… -D�ri

-B�r a l�nylak�sotokat sajn�lom. –Petra.

-Oh azt �n is. T�bb id�t t�lt�ttem ott, mint itt, �s nagyon nem volt kellemes l�tni, ahogy sz�pen lassan el�g az eg�sz, �s m�r csak eml�kek maradtak r�la. –Juli szomork�san.

-De ez a h�z itt van! �s mi is itt vagyunk! –vigasztalta Tom. Juli elmosolyodott.

-Na ennek �r�l�k! –Juli

-Akkor kimondom a var�zssz�t: kaja! –Gusti

-Jaj Gusti, te azt�n nem v�ltozt�l! –Juli

-A hasam az sose! –Gusti. Mindenki ment a konyh�ba, de k�zben megsz�lalt Petra mobilja.

-Ahj ki lehet ez m�r megint? –m�rgel�d�tt Petra, mik�zben odament az asztalon lev� mobilj�hoz.

-Mi az, ki az? –Georg k�v�ncsian. Petra elkomorodott, amikor elolvasta az sms tartalm�t.

-Az egyik spanom. Hallj�tok, v�ltozott a program, most kell mennem a belv�rosba! Sietek haza! –mondta Petra, majd siet�sen felvette a kab�tj�t.

-De Petra… -Georg. Petra nem is figyelt a basszerre, hanem 1 sz� n�lk�l kiment a h�zb�l. Georg csak �llt ott az ajt�t n�zve, amelyen az el�bb Petra kiment.

-Majd visszaj�n Georg, dolga van! Gyere, egy�l te is! –mondta Tom teli sz�jjal. Georg l�ba m�r megindult a konyha fel�, e v�g�l 1 l�p�s ut�n meg�llt.

-Megyek, vennem kell git�rh�rt! –mondta Georg, majd vill�mgyorsan felvette a kab�tj�t, �s kiszaladt az utc�ra.

-Georg majd �n adok! Georg? Georg??? –ki�ltozott Tom.

-Ez elment. –Gusti

-Emberek… ism�t k�nytelen vagyok kiejteni a b�v�s mondatot: Mi a fasz van??? –Tom

-Fogalmam sincs, de nem tetszik ez nekem! –Bill rosszat sejtve.

-Nekem se… -D�ri

-Dett�. –Juli �s Heni egyszerre.

-Ok. Ha f�l �ra m�lva sem keveredik haza valamelyik�k, felh�vom Georgot. –jelentette ki Bill.

Az �ton…

A belv�rosba 1 �t vezetett. Georg siet�s l�ptekkel haladt. Siker�lt el�rnie Petr�t. Persze �gy haladt, hogy ne legyen k�zel a l�nyhoz, csak l�ssa. A belv�rosban Petra 1 szobor mellett �llt meg. Georg 1 m�sik, nagyobb szobor m�g� b�jt, ami alig 4-5 m�terre volt onnan, ahol Petra �llt meg. �gy a fi� mindent hallhatott. Kisv�rtatva meg�rkezett Petr�hoz 1 sr�c.

-Szia Petra! –k�sz�nt az ismeretlen!

-Frank! De j� hogy l�tlak! –mondta Petra, majd meg�lelte Frankot. Georg elk�pedve n�zte a p�rost.

-Gyere, �lj�nk le ide! –biccentett a szobor el�tt lev� padra Frank.

-Ok. –Petra.

-Nem vett�k �szre, hogy elment�l? –Frank

-De. de azt mondtam, hogy a belv�rosba megyek. Azt nem, hogy mi�rt. –Petra

-Ok. �s mikor mondod el Georgnak? –Frank

-Uh… ez a neheze. Biztosan rosszul esne neki, ha megtudn�, hogy ez a szerelem, amit eddig ir�nta �reztem, elm�lt. M�r csak sima emberk�nt tekintek r�. Az az igazs�g, hogy… hogy m�r nem �rzem vele olyan j�l magam, mint r�gen. Meg ugye most j�tt�l te… -Petra

-�s velem j�ssz majd Stuttgartba! –mondta Frank

-Igen! –mosolygott Petra. Georgban meg�llt az �t�. Csak �llt ott n�m�n, f�ldbe gy�kerezett l�bakkal, �s n�zte, ahogy a l�ny, akit eddig szeretett, kijelenti, hogy m�r elm�lt minden. Georg �gy �rezte mag�t, mint m�g soha… mintha nem dobogna benne sz�v. Mintha csak 1 t�rgy lenne, amit az ember csak �gy eldobott mag�t�l. Nem �rzett semmit, csak f�jdalmat. F�jdalmat, ami a hatalm�ba ker�ti �s felem�szti az �sszes j�t �s sz�pet. Georg m�r nem volt k�v�ncsi a p�ros tov�bbi besz�lget�s�re. Sarkon fordult, �s elkezdett futni hazafel�. Nem �rdekelte, hogy Petr��k �szreveszik-e, vagy hogy megismeri 1 fan. Georg csak futott, ahogy a l�ba b�rta. Ek�zben k�nnycseppek hullottak a szem�b�l. Annyira rosszul �rezte mag�t. Amikor m�r el�g messze ker�lt a belv�ros zaj�t�l, meg�llt. Kifulladva a ker�t�snek d�lt. „Petra… mi�rt?” –csak ez a gondolat motoszk�lt a fej�ben sz�ntelen�l. Nem tudta mit tegyen. Nem tudta, hogy mit hoz a holnap. Csak azt tudja, hogy akit szeret, az m�r nem viszonozza �rz�seit, �s el fog menni. Tal�n �r�kre. �s soha nem l�tja. Soha t�bb�. Georg nem sz�gyellte a k�nnyeit, amelyek egym�s ut�n folytak ki a szem�b�l. �gy �rezte, hogy 1 rossz �lomban van. De ebb�l az �lomb�l nincs �bred�s. Mert ez a val�s�g. Ekkor Georg mobilja megcs�rrent. Bill volt az:

B: Szia Georg, hol vagytok?

G: Vagyok. Mindj�rt megyek haza. –mondta Georg. A hangj�r�l tudni lehetett, hogy s�rt.

B: Georg… j�l vagy? –k�rdezte Bill.

G: Igen. Mindj�rt itthon leszek. –mondta Georg, majd letette. Let�r�lte a k�nnyeit, vett 1 nagy leveg�t, majd elindult hazafel�…