Eheh�hh…

Ha ez „rendes” sztory lenne, akkor ez lenne az utols� r�sz… :O

De mivel ez nem rendes sztory, ez�rt ez is 1 sima r�sz. xD

17. r�sz

Georg kinyitotta az ajt�t, majd a t�bbiekre �gyet sem vetve, n�m�n f�lszaladt a szob�j�ba.

-Neked is szia Georg! –Bill a szem�t forgatva. �pp 1 �j dalon dolgoztak.

-Adjak git�rh�rt? Georg? –Tom

-Szerintem nem hallja. –Gusti

-Vagy nem akarja hallani… f�lmegyek hozz�, ti addig maradjatok itt! –Tom.

-Ok. –t�bbiek. Tom f�lment a l�pcs�n, majd meg�llt a basszer szob�ja el�tt �s bekopogott.

-L�gyszi most hagyjatok b�k�n! –Georg szomor� hangon.

-H� haver, mi a baj? –k�rdezte Tom. A fi� hangj�b�l �t�lve Tom �rezte, hogy most nem lenne j� h�ly�skedni.

-Ha akarom, majd elmondom. –Georg

-Bej�hetek? –k�rdezte Tom, ugyanis Georg m�g mindig nem nyitott ajt�t.

-Most ne. Menj le a t�bbiekhez, ha valami van, akkor mondom. Most egyed�l szeretn�k lenni. –Georg

-Ok. Lent megtal�lsz, ha kellen�k! –mondta Tom, majd lement a l�pcs�n.

-Mi baja van Georgnak? –Bill

-Nem tudom, de nagyon le van robbanva. Azt mondta, hogy hagyjuk b�k�n, �s hogy egyed�l akar most lenni. –magyar�zta Tom.

-Ez furcsa. –Gusti

-Igen. Georg �s Petra is olyan furcs�k eg�sz nap. –D�ri

-Pontosan. Valami t�rt�nt… -Heni

-Amir�l mi nem tudunk. –Bill

-M�r csak az a k�rd�s, hogy mi t�rt�nhetett? –Juli. Ekkor be�ll�tott Petra. Nem is sejtette, hogy Georg l�tta a belv�rosban t�rt�nteket.

-Sziasztok! –k�sz�nt mosolyogva a l�ny.

-Szia! –t�bbiek

-Nem tudod, mi van Georg-al? –Tom

-Fogalmam sincs… csak nem t�rt�nt valami? –k�rdezte Petra d�bbenten.

-Nem tudom. Ma eg�sz nap fura. Most is be van z�rk�zva a szob�j�ba, nem akar l�tni senkit, �s elvileg s�r is. –Bill aggodalmasan.

-Nem tudjuk, mi van vele, de nyugtalan�t minket a dolog. –Heni

-Besz�lj vele! –Juli

-Pontosan! –D�ri.

-���… ok�. –mondta Petra, majd f�lment a szob�hoz, majd bekopogott.

-Mondtam m�r, hogy hagyjatok! –ki�ltotta Georg morcosan.

-�n vagyok az, Petra! Bej�hetek? –k�rdezte a l�ny. Georg el�sz�r nem tudta, hogy mit mondjon, de v�g�l „jobb, ha hamar t�l vagyunk rajta” elven beengedte a l�nyt.

-Gyere. –mondta Georg. Petra tudta, hogy Georg tal�n sejthet valamit. A l�ny az ajk�ba harapott, majd tork�ban dobog� sz�vvel ment be a szob�ba. Georg az �gyon �lt, a mobilj�t bizger�lta, szomor�s�gt�l meggy�t�rt arc�t hossz� barna hajtincsei takart�k el. Feln�zett a l�nyra 1 pillanatig, majd �jra les�t�tte a szem�t.

-Mi a baj Georg? –k�rdezte Petra, majd le�lt az �gy m�sik v�g�be.

-Mi�rt nem mondtad el el�bb? –d�nny�gte Georg, de m�g mindig nem n�zett Petr�ra.

-De h�t mit? –Petra

-Azt, hogy m�r nem szeretsz. –mondta Georg keser�en. Petra k�pni-nyelni nem tudott. Georg valahogy megtudta a titk�t, �s most bizony neh�z lesz kimagyar�znia mag�t.

-�n… �n… -dadogta Petra.

-Hallgatlak. –Georg.

-Az�rt v�rtam, mert… v�rtam a pillanatra, amikor elmondhatom. Amikor… amikor �gy l�tom, hogy… elmondjam. –Petra

-Na, itt a pillanat! Mi�ta csalsz vele? –Georg

-1 h�napja. –Petra lehajtott fejjel.

-Folytasd. –mondta Georg, rezzen�stelen arccal.

-Egy v�s�ron ismerkedt�nk meg a belv�rosban. Frank 1 elad� az egyik aj�nd�kboltban. Sokszor j�rok oda, �s h�t �sszeismerkedt�nk. �s h�t beleszerettem. T�ged, pedig m�r csak bar�tnak tekintelek. Frank hamarosan Stuttgartba k�lt�zik, �s azt akarja, hogy menjek vele. –k�z�lte Petra.

-Menj�l. Nem tartalak vissza. –mondta Georg.

-Tudom, hogy most szem�tnek tartasz… �s sz�gyellem is magam, ami�rt nem sz�ltam el�bb… de sajna �gy j�ttek �ssze a dolgok. –Petra

-�s most akkor mi lesz? – Georg

-H�t ezekszerint kett�nknek v�ge… -mondta szomor�an Petra.

-�gy igaz. –helyeselt keser�en Georg.

-Sajn�lom. Nem akartam, hogy ez legyen bel�le. –Petra

-�n sem. –Georg. Mind a ketten annyi mindent mondtak volna egym�snak, de valahogy minden egyes sz� kiejt�se is meger�ltet� volt.

-Akkor… 1-2 nap �s elmegyek Stuttgartba. –Petra

-M�rmint kik�lt�z�l? –Georg

-Igen. –Petra

-J�. –Georg

-Georg… -Petra

-Hm? –Georg

-Lehet, hogy m�r nem vagyok szerelmes bel�d… de att�l m�g nekem kedves ember maradsz. Egy aranyos pasi. Sose felejtem el az egy�tt t�lt�tt h�napokat. �s tudom, hogy ez most el�gg� hitetlennek t�nik, de �gy van. –Petra

-Biztos. –Georg. A fi�t valahogy egy�ltal�n nem hatott�k meg Petra szavai. T�l akart lenni ezen az eg�szen. �s elfelejteni Petr�t.

-Ne haragudj, ami�rt f�jdalmat okoztam… nem akartam. Ez neh�z. –Petra

-�r�l�k. Kint t�gasabb. –utas�totta a t�voz�sra Georg. Petr�nak ny�lt a sz�ja, hogy m�g mondjon valamit, de ink�bb leszegett fejjel kibandukolt, �s becsukta az ajt�t. Georg ilyenkor m�r nem takarta el k�nnyeit. Ami�ta l�tta Petr�t Frankkal, az�ta folyton s�r. Ki fogja majd a kez�t, ha sz�ks�ge van valakire? Ki �leli majd �t, ha egyed�l van? Ki mellett �bred reggel? K�rd�sek, amelyre nincs v�lasz. Volt, de m�r nincs. De annyira boldogok voltak… ketten egy�tt. Most pedig v�ge. Petra elmegy, � itt marad, �s �jra mag�nyos lesz, mint a karrierj�k kezdet�n olyan sok�ig. �s ezt nem akarja. Most m�gis ez v�r r�. Georg szomor�an s�hajtott, majd kez�be vette az mp3-�t �s a kedvenc sz�m�ra kapcsolt. Valami vid�mra. Mert ez fog most nagyon kelleni neki: vid�ms�g, hogy elterelje a figyelm�t Petr�r�l. Neh�z id�szaknak n�z el�be, �s sok energia kell ahhoz, hogy mindezt �tv�szelje. Mert m�shogy nem megy.

A nappaliban

-Basszus… ezt nem hiszem el. Annyira sz�p p�r voltatok! –Heni. Petra �pp az el�bb mes�lte el a t�bbieknek a t�rt�nteket. K�zben Frankot is felh�vta: holnap mennek Stuttgartba. Petra holnap tal�n v�gleg itt hagyja Berlint. A l�nyokkal tartani fogja a kapcsolatot mailben, de az sem lesz ugyanaz, mint ami eddig volt. Elmegy, �s nem j�n vissza t�bb�. �s ez mindenkit rosszul �rintett. �s a legrosszabbul Georg �rezte mag�t, m�g ha nem is mutatta ki annyira. F�jt a sz�ve nagyon. A k�z�s eml�kek valahogy nem tudtak elfelejt�dni. Mintha 1 �letre belev�s�dtek volna Georg fej�be.

-Tudom… de sajnos �gy j�ttek �ssze a dolgok. –Petra

-Ez rossz. –komment�lta Bill. a fi�k �gy d�nt�ttek, nem zaklatj�k Georgot, de b�rmiben mellette �llnak, �s seg�tenek neki, ha gondja ad�dna.

-Rem�lem, hogy Georg hamar t�lteszi mag�t rajtam. M�r csak bar�tk�nt szeretem, de akkor is boldogabb lenn�k, ha � is j�l lenne! –Petra

-Elhissz�k… de neh�z lesz neki. –Tom

-Az. –Gusti

-Szerintetek mit csin�ljak? –Petra

-Fogalmam sincs… -Laura

-Nekem se nagyon. –Juli

-H�t… pakolj �ssze. Illetve… nem tudom �n se. –D�ri

-H�t akkor f�lmegyek pakolni, azt majd megl�tjuk! –mondta Petra, mik�zben f�lment a l�pcs�n.

-Ok. –t�bbiek. Petra kinyitotta az ajt�t. Georg a laptopj�n irk�lt valamit.

-Szia. Csak bej�ttem pakolni. –mondta Petra, majd el�vette a b�r�ndj�t.

-J�. –Georg.

-Georg… tudom hogy ez nem k�nny�… de mi megmaradhatunk bar�toknak! Att�l m�g lehet j� a kapcsolatunk, hogy m�r nem vagyunk egym�sba szerelmesek! �s ha �n m�r nem leszek itt, akkor keress magadnak valakit! Akivel boldog leszel! –mes�lte Petra.

-Veled boldog voltam… am�g �t nem vert�l. –mondta Georg ridegen. Petra les�t�tte a szem�t.

-Tudom… de szeretn�m, hogy boldog l�gy! –k�z�lte Petra.

-Majd az leszek! –d�nny�gte Georg, tekintet�t 1 pillanatra sem lev�ve a laptop kijelz�j�r�l. Csak tettette, hogy nem figyel r�: val�j�ban megjegyezte a l�ny szavait.

-Holnap reggel megyek Stuttgartba. –folytatta Petra.

-J� sz�rakoz�st! –Georg

-K�sz… de Georg! �n t�nyleg komolyan gondolom, amit mondtam! Ez sajnos cs�ny�n alakult, de rajtad m�lik, hogyan folytat�dik! Nem �n lettem �leted szerelme, de annyi l�ny van m�g! Nem akarom, hogy egyed�l l�gy! –Petra

-Megvagyok, k�sz. –Georg

-De t�nyleg ne legy�l emiatt szomor�! J� tudom, neh�z lesz ezt az id�szakot lez�rni. Nem csak neked, hanem nekem is. De tudnod kell, hogy bar�tk�nt sz�m�thatsz r�m! B�rmikor! �s �n szurkolok, hogy megtal�ld azt, akivel majd boldog leszel! Nagyon-nagyon sok�ig! –Petra.

-�r�l�k. De mondom, megvagyok. –d�nny�gte Georg. Petra csak s�hajtott egyet. Nem nagyon tudott hatni a fi�ra. K�zben befejezte a pakol�st.

-Na, k�szen is vagyok! –Petra

-Wow… -Georg

-De Georg figyelj! �n csak annyit akarok, hogy ne v�ljunk el haragban! –Petra

-Melyik�nk aludjon a kanap�n? Te vagy �n? –jelentette ki Georg, a l�ny mondat�t semmibe v�ve.

-Alszok �n… -motyogta Petra elkeseredetten. Georg m�r nem akarja, hogy egy �gyban aludjanak. Ez m�r rossz jel a b�k�l�s fel�.

-Akkor vidd oda a cuccaid! –mondta Georg.

-Megyek… -mondta Petra, majd kez�be vette a b�r�nd�ket, kivitte �ket az ajt� el�. Becsukta maga ut�n az ajt�t, majd lebattyogott a b�r�nd�kkel a nappaliba.

-Itt fogsz aludni? –k�rdezte t�le Heni, l�tva Petra cuccolkod�s�t.

-Igen. Georg m�r nem nagyon t�r meg a szob�j�ban. –mondta szomor�an Petra.

-Uh… az nem j�. –mondta Heni. Petra le�lt a kanap�ra, Heni pedig mell�.

-�n csak azt akartam, s�t akarom, hogy ne v�ljunk el haragban. De nem is figyel r�m. –kesergett Petra. Heni a l�ny v�ll�ra tette a kez�t.

-Nem haragudhat �r�kk�. Majd megenyh�l el�bb-ut�bb. –Heni

-Rem�lem! –Petra

-Gyertek, vacsi! –ki�ltott Bill a konyh�b�l.

-�s nem Georg f�z�tt! –mondta Tom csillog� szemekkel.

-Isten meghallgatta im�inkat! –nevetett Gusti

-�gy van, b�z a! –Tom

-Sz�ljak Georgnak? –Gusti

-Hagyjad, sz�lok �n! –mondta Tom, majd f�lszaladt a l�pcs�n. Bekopogott a szobaajt�n.

-Ki az? -Georg

-Tom. H� Georg, gyere kaj�lni! –mondta Tom.

-Nem vagyok �hes. –Georg

-Ahj.- Tom bement a szob�ba.

-Gyere le! –noszogatta a basszert Tom.

-Mondom hogy… -kezdte Georg, de Tom a szav�ba v�gott.

-Ott lesz�nk mindannyian. Ha akarod, nem besz�l�nk kett�t�kr�l. De akkoris gyere le. Ez az utols� vacsora, ahol Petra is ott lesz. Ahol egy�tt lesz�nk nyolcan. Naaa… l�gyszi! –k�rlelte Tom. Georg habozott, de v�g�l b�lintott, �s a p�ros elindult a konyha fel�…