18. rész

Eljött a reggel. Február volt, a reggel kicsit hűvös, de a nap sugarai erőteljesen törtek utat a felhők között, hogy minden ház ablakán bejussanak. A forgalom nem volt nagy, ez a szombatnak volt köszönhető. Egy vörös színű kocsi parkolt le egy ház előtt. Abban a házban laktak Billék, a kocsiban Frank volt. És Petráért jött. A házban már mindenki ébren volt, Petra menetkészen.

-Mennem kell… -mondta a lány. A lányok a könnyeikkel küszködtek, Bill, Tom és Gusti sem volt messze a sírástól. Georg volt a legjobban maga alatt. Petra mindenkit megölelt, megpuszilt, Georg maradt utoljára. Georg reményvesztetten nézett Petrára. Még mindig haragudott rá, de már nem akaródzott ezt kimutatni.

-Még maradhatsz… -mondta reménykedve a basszer.

-Nem maradok. Jobb lesz ez mindkettőnknek! –mondta Petra, majd megölelte Georgot.

-Akkor… légy jó. –Georg

-Te is. Ne felejtsd el, amiket tegnap mondtam! –mondta Petra. Adott 1 puszit Georg arcára, majd a bőröndjeihez ment.

-Hiányozni fogtok! –Petra a többiekhez.

-Te is nekünk! Szeretünk! –többiek.

-Én is titeket! De most mennem kell… majd írok ám sokszor! Sziasztok! –Petra

-Szia! –többiek. Petra a cuccait megfogtam, majd kiment a kocsihoz. Ott bepakolták a bőröndöket, majd a kocsi elindult Stuttgart felé.

A többiek eléggé fagyos hangulatban voltak. Amikor egy éve Kriszti ment el, akkor is ugyanezt a hiányt érezték. Most pedig Petra ’hagyta’ itt őket. Georg nem tudott mit kezdeni ezzel az egésszel. Hiába vették körül a barátai, mérhetetlenül magányosnak érezte magát. Ám nem is sejtette, hogy ez nem sokáig lesz így… sőt. Petra utódjával hamarabb összefut, mint gondolná…

David Jost 1 hosszú barna hajú leányzóval ült 1 kávézóban. A lány 1 mappát hozott magával, melyben a képei voltak. Fényképész volt. A Tokio Hotel gárdájának az egyik fotósa teherbe esett, és gyerek mellett nem vállalta a munkát, ezért a csapatnak sürgősen szüksége volt 1 beugróra. David egy myspaces oldalon rálelt a megfelelő emberre.

-Mi is a neved? –kérdezte Jost, miután kortyolt egyet a kávéjából.

-Bea. -válaszolt a lány.

-Szép név. És honnan is valósi vagy? –David.

-Budapestről. –válaszolt Bea. Megigazította a csíkos sálját, majd bezárta a mappáját, és kérdőn tekintett Davidre.

-Szépek a képeid, mit ne mondjak. Ha DVD-t adunk ki, hasznos leszel. –magyarázta David. Bea elmosolyodott.

-Örülnék, ha bekerülhetnék a csapatba. Igyekszem majd a maximumot alakítani! –mesélte Bea. David fölvette a napszemüvegét, majd átadott Beának egy névjegykártyát.

-Akkor üdvözöllek a csapatban! Majd hívj fel délután ezen a számon, és majd még a többit is megbeszéljük, de most mennem kell. –magyarázta David, majd fölvette a kabátját.

-Úristen… ez komoly? Wííí köszönöm szépen! –mondta Bea boldogan, legszívesebben körültáncolta volna az egész kávéházat.

-Persze. De ne felejts el, hívni délután! –figyelmeztette David.

-Nem felejtem! –mondta Bea mosolyogva.

-Ajánlom is. Akkor majd még beszélünk. Szia! –mondta David, majd kiment a kocsijához, beszállt, majd elhajtott. Bea a fellegekben érezte magát. Olyan volt minden, mint 1 filmben. Még csak 18 éves, de máris fölfedezik a munkáit, és 1 álomállást kap. Kell ennél több?

A lány felkapta táskáját, majd vidáman hazasétált.

Délután:

Bea izgatottan tárcsázta Davidet. A menedzsment hamar fel is vette.

D: Hallo

B: Szia David, itt Bea!

D: Szia Bea! Szóval csak szóban ismertetem a munkádat: csak akkor fotózhatsz, ha megengedjük. CD-hez, DVD-hez, TH TV-hez, dokumentumfilmhez fogsz képeket csinálni.

B: Értem.

D: az anyagiakat és a többit majd írásban.

B: oké.

D: És ami a legfontosabb: ha a Tokio Hoteles fiúkat nem hagyod békén, belekontárkodsz a magánéletükbe, vagy ami még rosszabb, testi kapcsolatot létesítesz bármelyikőjükkel, akkor azonnali hatállyal kirúgunk, világos?

B: Persze, világos.

D: Rendben. Amúgy a stáb nagyon kedves, biztos vagyok benne, hogy hamar befogadnak.

B: Júj az jó lenne.

D: Jó is lesz, meglátod! Na most megyek, holnap 8-ra gyere a stúdióba!

B: Rendben, köszönöm!

D: Nincs mit! Szia!

B: Hello! –Bea letette a telefont, majd leült az ágyra. 1 berlini albérletben lakott, elég kicsi lakás volt, de neki éppen elég. Holnaptól úgy is csak aludni fog hazajárni, szóval nem igazán zavarja a lakás magánya. Csak a fényképezőgépe érdekelte, amelynek talán minden sikerét köszönheti. Na meg persze a munkája. Tehetséges fotós, azt meg kell hagyni. Holnap nagy nap lesz. Élete egyik legjobb munkájába kezd bele, ráadásul a TH-s srácok közelében. Már alig várja, totál izgatott. Bár az a „hagyjukbékén a fiúkat” szabály 1 kicsit szigorú volt, de Bea nem különösebben figyelt rá, hiszen esze ágában sincs ezt az előírást megszegni.

Igen… Bea lehet nem így gondolja, viszont a sors máshogy rendelkezik…

De hát erre miért is gondolna ő?

Jelen pillanatban az jutott az eszébe, hogy mindjárt éhen hal. Tehát fölállt, majd kiment a hűtőhöz keresni valami ehetőt. Holnap szüksége lesz az erejére. J

Másnap:

A stúdióba kaputelefonnal lehetett bejutni. Bea már a helyszínen volt, az óra fél 8-at mutatott, nyolckor kezdődik a munkaideje. Bea bepötyögte a kaputelefonon a kódot, amit David megírt neki sms-ben. A kaputelefon a szokásos berregő hangot adta ki, és a hatalmas ház bejárati ajtaja kinyílt. A lány nem tétovázott, bement a házba. Az előszoba 1 kis folyosószerűség volt. Oldalt volt a ruhafogas, aztán a konyha és a fürdőszoba. A bejárati ajtóval szemben 1 nagy ajtó. Bea miután fölakasztotta a kabátját, benyitott. Egy nagyszobába jutott, mely 1 kanapéval, 1 nagy zongorával és 1 dohányzóasztallal volt csak berendezve. Bill és Gusti zongorázott, Tom és Georg, 1 férfi, és 1 nő a kanapénál beszélgettek. A szobát betöltötte a nevetés, a nyüzsgés, a vidámság. Ám amikor Bea betoppant a szobába, minden tevékenység, ami ott bent folyt, abbamaradt. Minden szem a lányra szegeződött.

-Sziasztok… -köszönt Bea, remegő lábakkal. Naná hogy zavarban volt, ki ne lenne ilyen helyzetben?

-Szia! –köszönt neki vissza a kanapén ülő nő.

-Te vagy az új fényképészcsaj? –kérdezte Bill.

-Igen. –Bea. A társaság odament hozzá, hogy üdvözölje.

-Szia, én vagyok Alfonz, az egyik kamerás.

-Hello, én vagyok Jenni, a másik kamerás.

-Minket, pedig gondolom, ismersz! –mosolygott Bill. Bea a TH tagjaival is kezet fogott. Pár perc múlva megérkezett David, és kezdődhetett a munka. Egy tv műsornak kell dokumentumfilmet csinálni, ehhez nem csak filmezni, hanem fotózni is kell, mert a képek is elengedhetetlenek. Alfonz és Jenni a kamerák mögé álltak, majd amikor szóltak Beának, a lány kattintott a gépével. Így ment ez kábé egy órán keresztül.

-Szünet! –kiáltotta el magát David. Mindenki elmozdult a helyéről. Bea állt még bizonytalanul, a többieket nézve.

-Szünet= kajaaa! –mondta Gusti csillogó szemekkel.

-Gustav a kanmalac hozzád képest molyfing! –Tom

-Felőlem, lehet büfögőverseny is! –mondta Gusti 1 sátáni kacaj kíséretében.

-Na azt próbáld meg! –mondta Bill.

-Gusti tömeggyilkosságra készül… -Tom

-Mit vétettünk drága isten… -Bill

-Jössz Bea? –kérdezte Jenni.

-Öhm igen. –válaszolt Bea, majd követte a többieket a konyhába. Mindenki vidám volt, és nevetgélt, kivéve Georgot. Ő alig szólalt meg, és nagyon nem akaródzott 1 kicsi mosolyféle sem megmutatkozni rajta. Ezt Bea hamar észrevette. Elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Nem akarta a többiek előtt faggatni a basszert, ezért megvárta, amíg kimegy. Addig jól elbeszélgetett a többiekkel J.  10 perc múlva Georg fölállt.

-Kimegyek, megkeresem a mobilomat, mindjárt visszajövök. –mondta Georg, majd kiment.

-Elmegyek mosdóba. –mondta Bea, majd ő is távozott. De korántsem a retyóba, hanem Georg után. A fiút a technikai szobáig követte. Amikor Georg bement, Bea szintén.

-Ó szia. –mondta Georg, amikor meglátta Beát.

-Szia… öhm figyelj. Láttam az arcodon, hogy szomorú vagy… -kezdte Bea.

-Hát van ilyen. Majd vidám leszek. –Georg

-Georg… mi történt? –Bea

-Semmi, majd megoldódik. –Georg

-Ha elmondod, talán könnyebb lesz! –erősködött Petra.

-Petra… ha ezt a beszélgetést megtudják ki is rúghatnak! És amúgy is, megvagyok. –Georg

-Csak szeretnék segíteni! –Bea

-Végezd a munkád, az segítség! –mondta Georg gorombán.

-Ha lány a gond, akkor nem csodálom hogy nincs. Ha ilyen bunkón bánsz velük, ne számíts arra, hogy bárki is megszeret. És én is ugyanolyan ember vagyok, mint te. Lehet hogy új, lehet hogy csak 1 fotós, de meg tudom hallgatni a másikat, és segíteni is tudok!  –fakadt ki Bea.

-Ezen nem tudsz egy. Kettő: semmi közöd a magánéletemhez! –vágott vissza Georg.

-Valami nagyon kiboríthatott, hogy ennyire szétvagy! –Bea

-Húha! Rosszabb vagy mint 1 paparazzo! –Georg

-Juj, te meg inkább duzzogsz, minthogy segíts magadon! –Bea

-Segítek magamon, nem szorulok rá másra, rád főleg nem! –Georg

-Jólvan, akkor hisztizz tovább! Megyek vissza a többiekhez! –Bea

-Tudod, hogy ki hisztizik zöldfülű! Még 1 ilyen és kirúgatlak! –fenyegetőzött Georg. Bea csak legyintett egyet. Bár belátta, lehet 1 kicsit tényleg túllőtt a célon, de Georg tényleg kivolt. Bea pedig szívesen meghallgatta volna, de ha nem, hát nem. Visszament a szobába, és leült a többiekhez. Még 1 kicsit csevegtek, majd Georg is csatlakozott. Még 1 óráig forgattak, majd 1 interjúra kísérték el a fiúkat. Ide csak Bea és David kísérte el a TH-t. Ha Georg és Bea tekintete néha összetalálkozott, a fiú mindig összeszűkült szemmel nézett a lányra, kifejezve a nemtetszését a délelőtti iránt. Aztán délután lett, mindenki ment haza. Beát rengetegen megdicsérték a stábtagok közül, és a TH-s fiúk is, Georgot kivéve. Ám Bea nem igazán foglalkozott a basszer utálatával. Úgy gondolta, hogy Georg csak addig lesz ilyen bunkó vele, amíg ki nem heveri azt, amiért szomorú.

Otthon Billékknél:

A fiúk éppen a szokásos közös vacsorán voltak, amely alatt megbeszélték a nap történéseit.

-Ez a Bea elég rendes csaj. –mondta Bill, miközben elvágott 1 hússzeletet.

-A faszt. Mindig baszogat. Délelőtt is utánam ment, hogy megkérdezze, miért vagyok szomorú. –Georg rosszindulatúan.

-És ez miért baj? –Heni

-Há mert nem rá tartozik! –Georg tele szájjal.

-De csak segíteni akart! –Dóri

-Nekem ne segítsen! –Georg

-Túlreagálod Georg! –Juli

-Szerintem is. –Tom

-Persze… ti is mellette álltok. Na megyek fürdeni. –mondta Georg duzzogva, majd elment a fürdőszobába.

-Halljátok… észrevettétek, hogy amióta van ez a Bea, azóta Georg csak vele foglalkozik? –suttogta Gusti.

-De hát utálja… -Dóri

-Mééég! Georgbéjbnél nem lehet tudni. –Tom

-Végülis igazatok van. Bea eltereli Petráról Georg figyelmét, ez pedig jó jel! –Juli

-Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből! –Bill

-Úgyszint! –Tom. A többiek bólogattak.

Végülis ki tudja mit hoz a sors… lehet hogy Georgnak és Beának csak jobban meg kell ismernie egymást?

Majd meglátjuk.