19. rész

Berlinben reggel volt. Billék a belvárosban fognak koncit adni, emiatt ellesznek egész nap, és csak este vergődnek haza. A fiúk gyors búcsút vettek a csajoktól, majd beszálltam a kisbuszba, amely a belvárosban levő arénába vitte őket. A fiúkat elkísérte a stáb is, melyben természetesen Bea is benne volt. Georg emiatt nem volt feldobódva.

-Elegem van ebből a Beából. Ha ma is csesztetni fog, kivágom! –morgolódott Georg a kisbuszban a többieknek.

-Jaj Georg… -Bill

-Szerintem meg nem akar rosszat. –Tom

-Szerintem meg 1 hülye picsa. –Georg

-Istenem Georg, nem is ismered! -.-’’ –Gusti

-Szarokrá, akkor is hagyjon békén! –Georg

-Akkor te meg ne hisztizz tovább! –Bill

-Jólvanna. –dünnyögte Georg. A csapat megérkezett a helyszínre. A fiúk sorban kiszálltak a kisbuszból, ezután a még üres arénába mentek próbálni. A próba simán ment. A srácok ezután a backstgebe indultak, hogy majd ott töltsék a konciig hátralévő időt, ami még 6 óra. Ezalatt tévéztek, kajáltak, újságot olvastak, egyéb. Fél óra múlva Georg felállt.

-Hol van itt a mosdó? –kérdezte a basszer az egyik biztonsági őrtől. A pasas megmutatta, Georg pedig bement. Miután kiengedte a fáradt olajat, kezet mosott, ekkor jött be Bea (nem volt különszedve nemekre a wc).

-Szia. –mondta Bea, majd megmosta a kezét.

-Szia. –mondta Georg. Már épp indult volna, amikor 1 hatalmas csattanás hallatszott. A páros egyszerre nézett az ajtó felé, ami a huzat miatt becsapódott, emiatt be is zárult.

-A kurva életbe! –kiáltott fel Georg, miközben odaszaladt az ajtóhoz, és elkezdte őrült módjára rángatni a kilincset, ami persze 1 millimétert sem mozdult.

-Nem nyílik ki? –kérdezte Bea.

-Nem… -mondta mérgesen Georg.

-Basszus… -Bea.

-Wáh! –kiabálta Georg, majd belerúgott az ajtóba, ami persze baszott kinyitódni. A páros tehát bennragadt a retyóban. Ez nem is lenne baj, ha ez a 2 személy nem utálná egymást. Így pedig korántsem olyan rózsás a helyzet. Georg leült a helység egyik végébe, Bea a másikba, egymással szembe.

-Ezt a szívást… -Georg

-Jahm. Rosszabb már nem is lehetne… -Bea

-Remélem a koncira kiszabadulok innen. –Georg

-Én is. –Bea

-Csak észreveszik, hogy nem vagyok ott… -mondta Georg. Direkt beszélt egyes szám első személyben, hiszen nem kívánt odafigyelni Beára.

-Georg kérdezhetek valamit? –Bea

-Kérdezz… -Georg unottan.

-Mi miért is utáljuk egymást? –Bea

-Hogy legyen mit kérdezned. –mondta Georg fél perc gondolkodás után.

-De én komolyan kérdeztem! –Bea

-Én meg komolyan válaszoltam! –Georg

-Istenem Georg ne gyerekeskedj már! –Bea

-Nem gyerekeskedek… -Georg

-MI A BAJOD VELEM? –kiabálta Bea, mostmár egyre idegesebben.

-Semmi. –vágta rá hótlazán Georg.

-Ok. Ha nem értesz, hát ne érts. –mondta Bea karbatett kézzel. 3 perces csönd következett. Az igazat megvallva Georg se nagyon tudta, hogy miért áll ilyen sokáig haragban Beával, egyszerűen csak nincsenek jóban, és kész.

-Ki akarok innen menni… -dünnyögte Georg .

-Én is… -Bea

-Hé ne utánozz! –állt fel Georg, majd megnyitotta a csapot.

-Én nem utánozlak… -mondta Bea a szemét forgatva. Georg miután megmosta a kezét (negyed órán belül 2x -> Georg az emberi Domestos xD), direkt úgy rázta meg, hogy Bea is vizes legyen.

-Hé! –Bea. A lány nem habozott, ő is a mosdóhoz ment, és bevizezte a kezét.

-Áh, harcot akarsz? –Georg

-Te kezdted! –mosolygott Bea. Pár pillanat múlva a duó már nevetéstől hangosan locsolta egymásra a vízet, 5 perc múlva már úszott a mosdó a víztől. 10 perc vízcsata után a páros fáradtan ült egymás mellé (!) az ajtó elé.

-Ezt most miért csináltuk? –kérdezte mosolyogva Georg.

-Hát mert össze vagyunk zárva, és ilyenkor behülyülünk. –Bea

-Ez tök rideg. Hogy fognak örülni a takarítók! –Georg

-Sohasem fognak minket ide beengedni. –Bea. Ekkor 1 hang hallatszott az ajtón kívülről.

-Hé Georg vagy Bea, vagy mindkettő! Ott vagytok? –Tom

-Igen! Huzat volt és bezáródott az ajtó! –Georg és Bea egyszerre.

-Akkor várjatok, hozok pár emberkét, akik kinyitják az ajtót! –Tom

-Oké! –Georg

-Na álljunk fel… -nyújtotta Georg kezét a lány felé. Bea belekapaszkodott, majd fölállt.

-Köszönöm! –Bea

-Nincs mit. Bocsi, amiért bunkó voltam, csak volt 1 kis zűr… -Georg

-Megértem. –Bea

-De azért legyél óvatos, nehogy kirúgjanak! –Georg

-Az leszek! –Bea. Ekkor az ajtón kívülről hangok hallatszottak, majd 1 ember feszítővassal kinyitotta azt. A 2 „fogoly” végre kiszabadult.

-Na végre! –Bea

-Szerintem már nincs sok idő a konciig! –Georg

-Még 4 óránk van. –Bill

-Ó akkor jó. –Georg

-Addig kéne csinálnunk pár backstage képet. –utasította Beának David.

-Oké, csak visszamegyek a gépemért! –mondta Bea, majd elment, David addig a feszítővasas emberrel beszélgetett, Bill, Tom és Gusti pedig Georghoz fordultak.

-Georg… mi az istent csináltatok ti ott bent? -Tom

-Nem kell rosszra gondolni… csak dumáltunk. –Georg

-Ti? Miről? –Bill

-Hát… mindenféléről… -Georg

-Látom víz is volt a dologban. –mosolygott Gusti, miközben végignézett Georg pólóján.

-Ja, hát hülyéskedtünk 1 kicsit. –Georg

-Magyarul kibékültetek? –Tom

-Valami olyasmi. –Georg

-Na az jó! –Bill

-Igazából nem tudom miért voltam olyan goromba vele… biztos Petra miatt. –magyarázta Georg.

-Szerintem is. –Tom

-De figyelj: amióta megismerted Beát, azóta hányszor gondoltál Petrára? –Gusti

-Hát… hogy őszinte legyek… ritkán. –mondta Georg. És valóban így volt. A fiú csak most jött rá, hogy Bea mennyire elvonta a figyelmét volt szerelméről. Igaz, az eleje nem volt zökkenőmentes, de most megbékélt Beával.

-Na ez már haladás! –Gusti

-Az hát! –Bill

-De most figyelj Georgbébj… most… most akkor bejön? –Tom vigyorogva.

-Fogalmam sincs. Lehet hogy már nem vagyok együtt Petrával, de azért még nem akarok rögtön más csajjal lógni. Beával csak úgy megvagyok, mint bárki mással. Ennyi az egész. –Georg.

-Oké, értjük! De ki tudja, mit hoz a jövő… -titokzatoskodott Bill.

-Nekem például azt, hogy be kéne hangolni a gitárom. –Georg

-Összerakni a dobom… -csapott a homlokára Gusti

-Összeszedni a cuccom. –Bill

-Na jó, nyomás a backstagebe! –kiáltott fel Tom, majd a négyes elindult a backstage felé. Ott Bea csinált pár képet egy műsorba, majd a fiúk felmentek a színpadra próbálni. Ezután fél órára visszajöttek a backstagebe, majd kezdődött a konci. Billék belecsaptak teljes erőből, a közönség pedig tombolt. A csarnok tele volt fanokkal. Billék is boldogok voltak a rajongóik láttán. Ki tudja hányadik színpadot koptatják, mégis mindig, újra és újra meg tudnak hatódni a tömegtől, amely őket ünnepli. A másfél órás konci után a fiúk elköszöntek a közönségtől, majd visszamentek a backstagebe.

-Ez jó volt! –kiáltott fel Bill.

-Ügyesek voltatok! –Bea

-Pontosan! –David. A többi stábtag is ilyen jelzőkkel illette a koncit.

-Zuhanyozni akaroook! –mondta Tom, miközben lerakta a gitárját a kanapéra.

-Akkor te menj elsőnek, addig én felhívom Henit! –Bill

-Jó. –Tom. A gitáros tehát elment zuhanyozni, Bill telefonált. Gusti sms-t küldött Dórinak, Georg pedig a csokija után nyúlt.

-Fél 12-re talán itthon leszünk. Sőt biztos. –mondta Bill a telefonba.

-Ok! Én is! Szia! –mondta Bill, majd letette.

-Na fiúk, én megyek haza! –mondta Bea, miközben a vállára kanyarította a táskáját.

-Kikísérjelek a bejáratig? –mondta Georg.

-Hát… ha akarsz. –Bea. Bill és Gusti összemosolyogtak a páros láttán.

-Oké. Fiúk mindjárt jövök! –mondta Georg

-Menj csak! –kacsintott a basszerre Gusti.

Georg: -.-’’

-Sziasztok, jó éjt! –mondta Bea, majd Georggal és Sakival (testőr is kell a koncik idején) elindult a kijárat felé.

-Tényleg bocsi amiért az elmúlt 2 napban bunkó voltam. –magyarázta Georg.

-Semmi baj. De mi volt a gond? Miért voltál szomorú? –kérdezte Bea, ugyanis még érdekelte hogy az elején miért volt olyan bús Georg.

-Hát… elhagyott a barátnőm 1 másik pasiért. Ráadásul ezt véletlenül tudtam meg. –mondta szomorúan Georg.

-Oh… sajnálom. –Bea

-Köszi. De már továbbléptem. Majdcsak találok valaki mást. –Georg

-Na ez az! –mosolygott Bea.

-Hát végülis… ennyi volt csak a bajom. –Georg

-Majd jön 1 másik! Na de nekem most mennem kell. –kezdte Bea.

-Ok menj csak! Szia! –Georg.

-Szia! –Bea. Adtak 2 puszit egymásnak, majd Bea elment. Georg visszament a backstagebe. Egyikük sem sejtette, hogy valaki pár méterrel arrébb figyelte őket. Az a valaki David Jost volt. A menedzser 1 kocsiban ült, és összeszűkült szemmel nézte a hazafelé tartó Beát, és a Georg mögött bezáródott ajtót. „Nem tetszik ez nekem…” –gondolta. Hiszen Bea épp a szeme előtt sértette meg az egyik szabályt: beleszólt a fiúk magánéletébe. Sőt! Még meg is puszilta Georgot. Ez már sok volt! De persze csak David szemében. A férfi szigorúan vette az esetet, amelyre még nem volt példa a stábban. Senki sem került még olyan közel egyik bandataghoz sem, mint Bea. Mindezt 3 nap alatt. David mindenesetre eldöntötte, hogy Beán és Georgon tartja a szemét, és ha 1 icipici jelét is látja annak, hogy a 2 fiatal között a munkakapcsolatnál több is létrejöhet, akkor minden erejével azon lesz, hogy szétválassza őket.

Bizony, a munkában nincs barátság. David ezzel a jelmondattal a fejében szállt ki a kocsiból, és ment vissza a backstagebe.