20. rész

Utolsó rész

Sajnos az utolsó rész nem úgy lett megírva, ahogy terveztem. Több fontos rész is kiesett, mert gyorsan kellett ezt a sztoryt befejeznem. Most több hetes szünet következik, azután nagy az esélye, hogy belekezdek 1 újba.

Tehát. Eltelt pár hét. A fiúk az európai koncertturnéra igyekeztek. Ám az utazást követő nap emlékezetes marad Georg számára. Ugyanis az elmúlt hetekben jobban összebarátkozott Beával (am a többiek is, nem csak ő). Jobban megismerte a lányt, és rájött, hogy megtalálta benne Petra méltó utódját. Ám ezt még magának is alig merte bevallani. Csak az érzései vezették a basszert, ám azok is töretlenül. Mivel holnap több hetes turné várja őket, Georg úgy döntött, nem habozik tovább. Délután volt, a banda pakolt. Georg már kész volt a csomagolással. Mindenki együtt volt a másikkal, együtt töltötték a hosszú turné előtti napokat. Georg úgy érezte, hogy Bea mellett lenne jó ez a nap. Elővette a telefonját, és felhívta Beát.

B: Halo

G: Szia Bea, Itt Georg.

B: Szia Georg! Hogy vagy?

G: Köszi jól! Te?

B: Én is, köszi! =)

G: Figyelj Bea, kérdeznék valamit…

B: Mondjad.

G: Eljönnél velem ma este kocsikázni? xD

B: Persze!

G: Akkor 10 perc és ott vagyok!

B: Rendben, addigra elkészülök!

G: Jójó! Köszi!

B: Akkor hamarosan találkozunk!

G: Jaja! Na szia, mindjárt ott leszek! –mondta Georg, majd letette.

-Fiúk – lányok! Ma este későn érek haza! –kiáltotta el magát Georg.

-Hogyhogy? Hova mész? –Tom

-Zabot hegyezni. –Bill

-Beához. –válaszolt Georg.

-Wow! Jó szórakozást. –Gusti

-Köszi. De megyek is, nem akarok késni… -Georg

-Oké. Szia! –többiek. Georg gyorsan kiment a kocsijához, beszállt, majd elfordította az indítókulcsot, és elindult Beához. Amikor odaért a házhoz, becsöngetett a másodikra.

-Szia, mindjárt jövök! –mondta Bea a kaputelefonon keresztül. 2 perc múlva már nyílt is a bejárati ajtó, és Bea megjelent kardigánban és szoknyában. És persze az az elmaradhatatlan mosoly ott volt az arcán, akárhányszor Georggal találkozott.

-Szia! –mondta Georg, majd megölelte Beát.

-Na akkor hova megyünk? –Bea

-Ide a vízpartra. –mondta Georg.

-Oké. –Petra. A páros beszállt a kocsiba, majd lementek a vízparthoz. Ám csak fél órát voltak ott, hiszen az egyre jobban hűlő hőmérséklet hazacsábította őket. Georg úgy döntött, marad még 1 kicsit Beánál.

-Hát ez sem tartott sokáig. –nevetett Bea.

-Hát ja. De itt legalább melegebb van. –Georg.

-Aha. Tv? –biccentett a Tv felé Bea.

-Oké. –Georg. Bea bekapcsolta a tv-t, néztek valami filmet, de negyed óra múlva megunták.

-Nincs kedvem még tévét se nézni… -mondta Bea, majd lefeküdt az ágyra.

-Nekem se sok… -mondta Georg, majd Bea mellé feküdt. Villámlott.

-Azta… vihar van. –mondta Bea, majd félősen odabújt Georghoz.

-Még jó hogy hazajöttünk. –mondta Georg, majd megölelte Beát. És itt kezdődött el valami. (ha valamelyik másik szereplő reklamál, vagy nem tetszik valami, az képzelje magát oda, köff –szerk.) Georg folyamatosan a lány szemébe nézett, közben a távkapccsal kikapcsolta a tv-t. Csak az eső kopogott az ablakon.

-De mostmár itt vagyunk bent… -suttogta Bea.

-Igen… idebent… -súgta vissza Georg, majd ajkait a lány szájára tapasztotta. Ekkor 1 nagyot dörgött az ég.

-Jézusom… -Bea.

-Nyugi… itt vagyok! –Georg.

-Szeretlek. –Bea

-Én is téged. –Georg. Ezután lefeküdtek az ágyra, egymáshoz bújva.

-Maradj itt éjszakára! –kérte Bea.

-Itt maradok, nyugi. –ígérte Georg. Még 1 csók következett, majd lekerült róluk a ruha, és hát tudjátok… xD.

Hajnalban már nem esett az eső, csak a hideg szél fújdogált az utcában, a házak között. Georg felébredt. A mobilján megnézte az órát. Negyed 5-öt mutatott. Vissza kellene mennie a többiekhez, hiszen 7-kor már ott van értük a turnébusz. Georg fölállt. Bea is felnyitotta a szemét.

-Mennyi az idő? –kérdezte Bea, miközben fáradtan fölült az ágyon.

-4:20. –válaszolt Georg, miközben felöltözött.

-Menned kell, igaz? –mondta gyászosan Bea.

-Igen… 7-kor indulunk, és hetekig turnén leszek. –mondta Georg, miközben becsatolta az övét.

-David azt mondta, hogy majd az amerikai turnéra kell, hogy menjek. Szal itt nem leszek majd veled… tiszta rossz lesz… -mondta Bea, miközben ő is felöltözött.

-Tudom… de föl foglak majd hívni! –mosolygott Georg.

-Oké. Elkísérjelek? –kérdezte Petra, miután gyorsan magára kapta a ruháit.

-Aha. nem tudom hogy otthon fönt vannak-e már a többiek. –Georg

-Előbb-utóbb úgyis fölkelnek. –Bea

-Ez igaz. Fél öt… jobb, ha indulunk! –mondta Georg, majd miután Bea belekarolt, lementek a kocsihoz, és elindultak a többiekhez.

Bill és Heni is ébredeztek. 6 óra múlt 5 perccel.

-Jézusom el fogok késni… -motyogta Bill, majd fölkelt.

-Tényleg ma mentek… nem akarom! –mondta Heni, majd megölelte Billt. Amióta összejöttek ez lesz az első olyan hosszú időszak, amelyet egymástól távol kell tölteniük. Heni ennek nem örült, de elfogadta, hiszen Billék zenészek, természetes, hogy a világot járják. Mégis annyira rossz, hogy 1 időre elszakadnak. Heni úgy ölelte magához Billt, mintha a fiú lenne a legdrágább kincs a világon. Szemeiben megcsillant a hiány könnycseppje. Bill ezt persze azonnal észrevette.

-Jaj szívem… nem örökre megyek el! –mosolygott Bill, majd megcsókolta Henit. Ajkai most még puhábbak voltak, mint eddig.

-Hiányozni fogsz! –Heni

-Te is nekem! De itt a mobil, a mail… -Bill

-De te nem leszel itt! –Heni szomorúan.

-Testben lehet hogy nem… de lélekben igen! –mosolygott Bill, majd letörölt 1 könnycseppet Heni arcáról.

-Szeretlek! –Heni

-Én is! –Bill.

-Nah… pakolj, mert elkésel! –mosolygott Heni. Bill nem habozott, indult is pakolni.

Juli és Tom is egymásba karolva mentek ki a konyhába.

-És nekem nehogy csajozzál! –figyelmeztette Juli.

-Dehogy fogok! De esküszöm, megveszem neked azt a fűzős bugyit, tudod, ami a Kate Mosson volt a milánói divatszarságon… -magyarázta Tom.

-Na menjél szépen pakolni! –nevetett Juli.

-Jó de akkor gyere velem! –mondta Tom bociszemekkel.

-Na jó! –mondta Juli, de úgyse lehetett volna választása, mert Tom fölkapta, és bevitte a szobájába.

Gusti már összepakolt, persze mire ment volna Dóri segítsége nélkül.

-Majd hívlak! –Dóri

-Nem! Majd ÉN foglak hívni! –mosolygott Gusti.

-Nekem mindegy, csak te legyél ott! –mondta Dóri, majd megölelte Gustit.

-Ott leszek Dórim! –Gusti. Ekkor kintről motorzúgás hallatszott.

-Itt a busz emberek! –kiáltott fel Bill.

-Tényleg! –Georg és Tom egyszerre.

-Segítek kivinni a cuccaitokat! –Bea

-Én is! –többi lány. Alig pár perc alatt bepakoltak a turnébuszba. Ugyanúgy volt berendezve, mint amilyen a Zimmer turné idején volt.

-Na akkor megyünk, nem késhetünk! –mondta Gusti. A fiúk szépen sorjában elbúcsúztak a lányoktól. Könnyesen, szomorúan… de hát nem örökre mennek el. És a fárasztó turné után hazavárják majd őket. Bill, Tom, Georg és Gustav felszálltak a turnébuszra. Integettek a lányoknak az ablakból, majd a guruló hotelszoba elindult 1 új turnéállomás felé. Az európai turné mostmár tényleg elkezdődött. És elkezdődtek az éjszakai DVD-zések időszaka is, az autogrammosztás napi rutinja, a próbák, a nevetések, interjúk, koncertek hosszú sora is. Billék mostmár egyre jobban örültek a turnénak. Miközben a busz végigment a sztrádán a fiúk gumicukrot keresgélve fedezték föl a busz helységeit, és a Zimmeres turné boldog pillanatait idézték fel. És mennyi minden jó fogja majd őket érni a mostani turnén! ^^

Jó utat Tokio Hotel! =)