5. rész

A csapat kora hajnalban kelt. Stuttgartba mennek aznap koncertezni, emiatt kell a korán kelés. A párizsi hotelben még csend honolt a legtöbb vendég aludt. Kivéve a TH-s fiúkat, akik a szobájukban pakoltak. Bill is összeszedte a cuccait. A mobilját és az ipodját a zsebébe csúsztatta, a ruháit pedig behajtogatta a bőröndjébe. Legalábbis próbálta, mert Bill attrakcióját korántsem lehetett hajtogatásnak nevezni. xD Az ékszereit külön zsebbe tette, mindent gondosan elrendezett. Szűz horoszkóppal az ember ügyel a rendre. Kérdés, hogy sikerül-e neki. =) Bill szíve szerint inkább visszamászott volna az ágyba alvadni, de sajna menni kell. De a turnébusz még ott van. ^ ^ Bill tehát kitartóan pakolászta a maradék holmiját, dacolva az álmossággal. Miután az utolsó pólóját is elrakta, gyorsan körülnézett, nem hagyott-e el valamit. Nem. Billnek gurulós bőröndje volt, meg 1 hátitáskája. A táska a hátára, a bőröndöt pedig megfogta, és maga után húzva kiment a folyosóra. Előtte elvette az asztalon levő kulcsot, és miután a folyosón lepakolt, bezárta a szobaajtót. Tom már ott járkált a folyosón.

-Jó reggelt tesó, látom sikerült összepakolni! –mosolygott Tom.

-Nekem a felkelés a csoda… -mondta Bill majd ásított egyet.

-Jobban vagy? –kérdezte Tom a tegnapi véres napra utalva.

-Aha, már sokkal jobban. –válaszolt Bill. végülis tényleg jobban volt már. Nem szédült, a feje sem fájt. Az orrvérzést egyedül az ágyneműhuzat és a pizsomája bánta, hiszen egyikből sem jött ki a vér a mosásnál. De ez nem probléma, van másik.

-Na annak örülök! Wááá ma megyünk Stuttgartba, és képzeld elvileg Samy Deluxe is ott lesz! –mondta Tom csillogó szemekkel.

-Wow, az jó! –mosolygott Bill, hiszen tudta hogy a bátyja él-hal azért a rapperért (ugye ő rapper? ^^”).

-Már tökre várom! –lelkendezett Tom.

-Azt el tudom hinni! –nevetett Bill.

-Megyünk le? –kérdezte Tom.

-Aha. –válaszolt Bill, majd Tommal együtt lementek a turnébuszhoz. Georg és Gusti már bent voltak.

-Jó reggelt ifjak! –kiáltott fel Gusti.

-Neked is. –Tom. A basszer és a dobos az ágyon ültek. Tom miután lepakolta a cuccait fölmászott az emeleti ágyára. Bill is leült az ágyára.

-Végre Németország. Már honvágyam volt… -mondta Bill miközben elnyújtózott ágyán.

-Nekem csak Playboy villa lányai hiányom volt. Csak a német adón lehet fogni. –magyarázta Tom vigyorogva.

Többiek: -.-’’

-Fáj a fejem… -mondta Gusti

-Mondtam hogy ne hallgass annyi Metalicát! –mondta Georg nevetve.

-Jaj Georg… tudom ám a te fejed mitől szokott fájni… -jegyezte meg Tom nevetve.

-Bazmeg ez már megint kezdi… -mormogta Georg. A többiek nevettek.

-Nem menekülsz… -mondta Bill.

-Áh… ez már szimpla megszokás. –mondta Georg a szemét forgatva.

-Éhes vagyok… -dünnyögte Bill.

-Egyél. –Gusti

-Hmm… Georg ideadod a gumicukrot? –mondta Bill, miután észrevett 1 zacskó gumimacit az asztalon levő kupiban.

-Aha.- mondta Georg, majd kis híján ráfeküdt az asztalra, hogy elérje a gumicukrot, de azért sikerült megkaparintani. xD

-Köszi! –mondta Bill, majd kinyitotta a zacskót.

-Melyiket egyem először? Piros, sárga, vagy zöld? –Bill

-Kék! –Tom

-Olyan nincs is! –Bill

-Sárga. –Gusti

-Ok! –mondta Bill, majd beleharapott a gumicukorba.

-Az amúgy igazából kék, csak azért sárga, mert Georg… -kezdte Tom vigyorogva.

-Tom eszek! –Bill nevetve.

-Én meg hallgatom! –Georg

-Jólvan fejezzétek már be! Így nem lehet normálisan pasziánszozni! –mondta Gusti mosolyogva a laptop előtt.

-Bazzeg Gusti te kész vagy! Pasziánsz… öcsém! –Tom

-Mi az? –kérdezte Bill az „öcsém” szóra reagálva.

-Na jólvan Bill te inkább maradj csöndben! –mondta Tom. Bill csak nevetett rajta.

-Bírom, amikor durcizol Tom! –Georg

-Ez hiszti, nem durci! –Bill

-Ugyanaz! –Gusti

-Jólvan… Wá már alig várom az esti koncit! Samy Deluxe! –mondta Tom csillogó szemekkel.

-Mindjárt odaérünk. –mondta Gusti. Igaza is volt. A turnébusz 20 perc múlva leparkolt a csarnok mellett. A 4 srác szépen sorban kiszállt a buszból. Adtak pár fannak autogrammot, majd bementek a csarnok hátsó részébe. Amint lepakolták a cuccost 1 gyors próba következett. Ezt követően, amikor visszamentek a backstagebe Tom 1 nagyon ismerős férfit pillantott meg a kanapén ülve.

-Samy! –kiáltott fel boldogan a rasztás.

-Szevasz tesó! –kiáltott fel Samy, majd kezet fogott Tommal, aki majd kiugrott a bőréből. Bill átérezte testvére örömét, így ő is boldogan nézte a párost. Samy persze kezet fogott a többiekkel is. Mindenki tök vidám volt. Végül jött a koncert, ami még jobban földobta (és persze lefárasztotta) a társaságot. A csarnokban több mint 8000 ember tombolt. Azután Billék visszamentek a backstagebe, azután 1 kis csevegés a többiekkel, zuhanyzás, evés, minden egyéb, végül irány a turnébusz, amely meg sem állt a hotelig. A 4 srác fölment az 5. emeletre, ahol a hotelszobájuk volt. Itt 4 ágyas szobákat kaptak (minden hotelben más a beosztás). Gyorsan eldöntötték melyik ágy kié legyen, majd mivel már elég késő volt lefeküdtek aludni.

Billt szinte azonnal elnyomta az álom. Egy kihalt metróállomáson volt Tommal. Éjszaka volt, az állomáson alig 1-2 lámpa világította meg a teret. Tom és Bill némán bandukolt a metrósíntől alig 1-1,5 méterre. Egyikük sem szólt semmit. A föld alatt voltak, a felszínről semmi sem hallatszott le. A 2 ikerpár között érezni lehetett a feszültséget. A csönd volt a feszültség. Az a néma csönd. Ekkor Tom megállt. Bill, látva ikre reakcióját ő sem lépett tovább. Tom megszorította Bill vállát.

-Memento Mori! –mondta Tom.

-Tom… mi ez? Engedd el a vállam! Ez fáj! –kiáltozta Bill a fájdalomtól meggyötört arrcal. Tom megkövülten nézett rá, mintha megszállta volna valami. A sötét alagútból morajlás hallatszott. Jön a metró. Tom még mindig szorította ikertestvére vállát, aki egyre jobban kezdett félni.

-Memento Mori Bill! –mondta Tom még egyszer, majd taszított egyet Billen, aki a sínek közé esett, 1,5 méter mélyre.

-Aú! –kiáltotta Bill, mivel a földetérés nem volt fájdalommentes. A sínek rezegtek a közeledő metró tonnás súlya alatt. Bill nem értette, miért lökte le őt Tom. Csak azt tudta, hogyha ott marad, meghal.

-Tom! Tom! –kiáltozta kétségbeesetten. Felnézett a peronra. Tom lenézett rá, majd gonoszul rávigyorgott. Bill az alagút végén már látta a metró lámpáit. A szerelvény szélsebesen közeledett hozzá. Bill ismét Tomra nézett, de a rasztás már nem volt sehol.

-Tom! Neee! –kiáltott fel Bill. a metró centikre volt tőle. 1-2 másodperc, és elgázolja. Bill kezével eltakarta a szemét…