13. rész

Anita először döbbenten nézte a „vendégeket”. Bill legszívesebben elsüllyedt volna, de az énekes úgy tippelte, hogy a bátyja is hasonlóan érez. Tom gyorsan a tettek mezejére lépett.

-Ööö… eltévedtünk! –mondta Tom zavartan. Bill bólogatott. Anita meg pirult. A méregtől.

-A jó kurva nénikéteket, ti rohadt perverz köcsög szemétládák! –üvöltötte a nő magából kikelve. Megragadta a 2 fiút, és a pólójuknál fogva úgy kivágta őket a hotelszobájából, hogy az ikreknek a lábuk sem érte a földet.

-De mi nem! –kezdte Bill, miközben a nő felé fordult, de az becsapta az ajtót.

-A picsába… -dünnyögte Tom.

-Ja. Most azt hiszi, hogy kukkoltuk! –Bill

-Miért nem azt csináltuk? –vigyorgott Tom, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-Én nem. Csak te. És te kutakodtál a szobájában! –mondta Bill, miközben a szemét forgatta.

-Jaj a szívem megszakad! –reagált Tom.

-Na jólvan, menjünk vissza, szerintem Gusti már nem bírja elképzelni, hol vagyunk! –javasolta Bill. Tom bólintott, tehát a páros visszament Gustihoz. Amikor megérkeztek, már Georgot is ott találták. Bill és Tom elmesélték a kalandjukat a többieknek.

-Az isten… hát az eszem megáll! És most mi lesz? –Gusti

-Ugye nem megy el a csaj? –reménykedett Georg.

-Dehogynem! Szerintem ezek után az lesz az első dolga, hogy felmond! –Bill

-Csak nem! –mondta Tom. Ekkor az ajtón belépett David és Anita.

-Az ikrek! Elbújtak a szekrényemben és kukkoltak, mialatt öltöztem! –vallotta be Anita, miközben szúrósan az ikrekre nézett.

-De mi nem… -mentegetőzött Bill, de Anita a szavába vágott.

-Van pofád ezek után menteni magad? Kis féreg! –ezután Davidhez fordult –Rendben kedves Jost, felmondok! Keressen magának új kamerást, és ha lehet férfit! Bár még így is előre sajnálom az utódom! Na viszlát! –mondta Anita, majd kiviharzott az ajtón. David meg sem bírt szólalni, Bill és Tom lehajtott fejjel ültek, a 2G meg lapult. Hiszen nekik is kellemetlen volt a vita.

-Na fiúk, erre most mit mondjak? Nincs 1 napja hogy dolgozik az újonc, nektek rögtön el kell kergetni! –korholta le őket David.

-De nem az történt, amit mond! –Bill

-Hát? –David.

-Én voltam a szobájában. Kerestem valamit. Bill utánam jött. El akartunk menni, de láttuk hogy jön Anita. Megijedtünk, bebújtunk a szekrénybe, de Bill eltört 1 csattot, Anita meghallotta, kinyitotta a szekrényt, és kivágott minket, perverz disznók címszóval. De mi nem azért bújtunk el a szekrényben, hogy kukkoljuk! –magyarázta Tom.

-Pontosan. Ez történt semmi különös, csak Anita félreértette! –Bill

-Hmmm… tegyük fel, hogy elhiszem. De a következő kamerás férfi lesz. Csakhogy elkerüljük ezeket. És örüljetek, hogy ennyivel megúsztátok! Most pedig megyek, készüljetek az esti koncira! –utasította David, majd kiment.

-A francba. –Bill

-Nyugi! Tényleg örüljetek, hogy ennyivel megúsztátok! Képzeljétek, ha ez eljutna a médiába… -Gusti

-Na, Gusti ne kend az ördögöt a falra! –Tom

-Ok, ok! –Gusti

-Na jó, asszem indulhatnánk próbálni. –szólt Georg.

-Ja, tényleg. Legalább elvonja a figyelmemet erről az egész fasságról. –mormogott Bill, miközben felállt a fotelből. Eléggé kiakasztotta ez a kis hotelszobás kalamajka. Ő még sosem volt ilyen helyzetben. Jó, Tom se nagyon, de ő más. Bill talán jobban szégyellte magát a történtek miatt, mint a másik fele. Meg máskor is volt olyan, hogy Tom csinál valami hülyeséget, és Bill rágódik rajta. Most is ez van.

-Jaj Bill ne emészd magad ezen a hülyeségen! Rosszul sült el, hát ez van! –mondta Tom, hogy jobb kedvre derítse a tesóját.

-De akkoris, olyan szar! –Bill

-Ne foglalkozz vele! inkább kezdjük a próbát! –mondta Tom, ugyanis időközben felértek a színpadra. A próba úgy fél órás lehetett. Billnek szerencsére sikerült elfelejtenie az Anitás dolgot, legalábbis már nem rágódott miatta annyira. A próba végeztével elindultak a backstagebe. Ám nagyon úgy látszik, hogy a sors még 1x le akar sújtani Billékre. Főleg az ikrekre. Ugyanis az este még tartogat valamit. Egy 1000x rosszabb dolgot…

5 perc a koncert előtt. A Tokio Hotel teljes menetfelszereléssel készül a koncertre. Feszültség a levegőben. Az utolsó behangolások és beéneklés a koncert előtt. Eljött az idő, indulhatnak. A fiúk birtokba veszik a színpadot, és 1 felejthetetlen showt nyomnak le. Bill mostmár tényleg nem gondolt a délelőtti eseményekre, hiszen boldog volt a rengeteg fan láttán, és ugyebár a koncerteknél csak az előadásra figyelnek. Közel másfél óra után a koncert véget ért, a fiúk fáradtan estek be a backstagebe.

-Na ezen is túl vagyunk! –kiáltotta Tom, miközben leült a kanapéra.

-Jaja. Tök faint volt! Láttátok azt a sok embert? –áradozott Bill, miközben 1 ásványvizes palackot nyitott ki.

-Naná! Őrület! –Gusti

-Az hát! Imádok koncerteket adni! –Georg

-Hát még én! –kommentálta Bill. Ekkor megszólalt a mobilja.

-Bill a tied csörög? –kérdezte Tom.

-Aha. Átmegyek a másik szobába, itt nagy a zaj. –mondta Bill, majd felkapta a mobiljját és átment 1 másik szobába. Ez a szoba eléggé kicsi volt. Fehér falakkal, 1 asztallal, rajta 1 szobanövény. Nagy ablakokkal. Kint zuhog az eső, éjszaka van. Bill az ablakba ült és fogadta a hívást.

B: Hallo

Simone: Szia Bill, itt Simone!

B: Szia anya! Képzeld… olyan koncertet nyomtunk le! Rengetegen voltak!

S: Örülök fiam!

B: Húúú hát még én! Eszméletlen volt! –áradozott tovább az énekes.

S: Bill… mondanom kell valamit!

B: Ja persze, mondjad, bocsi! ^^”

S: Rossz hírem van…

B: Micsoda?

S: Bill… mellrákos vagyok…

Ekkor 1 hatalmasat dörgött az ég. Bill elfehéredett arccal ült az ablakban. Nem akarta elhinni… pedig nagyon is igaz volt. A fiú megnémult… hallotta, ahogy az anyja sír a vonal másik végén… És már Bill szemeiből is könnyek folytak. De nem látta a könnyeit, csak a kicsi, sötét szoba…