14. rész

Bill könnyes szemmel, görcsösen szorította a telefont…

-Anya… -mondta reszkető hangon.

-Nem lesz semmi baj Bill! Túl fogom élni! –nyugtatgatta a fiát Simone.

-Lemegyünk hozzád, jó? –Bill

-Ne! Itt van velem a nevelőapád. –Simone

-De anya… -kezdte Bill, de Simone a szavába vágott.

-Bill! Amióta te és Tom megszülettetek, azon voltam, hogy segítsek nektek elérni a célotokat. Sikerült. Nem hagyhattok ott mindent, miattam! –Simone

-De igen! –erősködött Bill.

-Bill az isten szerelmére! Ne nehezítsd meg a dolgom! Azt hiszed, meggyógyulok, ha a lelkiismeretem pusztít miattatok? –mondta Simone, erősebb hangon.

-Nem… -motyogta Bill. belátta, hogy az anyjának igaza van.

-Akkor jó. Legalább most ne makacskodj… -mondta Simone. Hallatszott a hangján hogy ideges, de egyben fél is.

-És most mi lesz? –Bill

-Jövő héten megyek újra orvoshoz. Akkor mondják meg, hogy a daganat jó vagy rosszindulatú-e, és hogy mikor kell műteni. –magyarázta Simone.

-Oké. Anyu… nem lesz semmi baj! –Bill

-Remélem… na most mennem kell. Ezt majd mondd meg Tomnak is… hogy rákos vagyok. –Simone

-Oké. –Bill

-Jó éjt! Szia! –mondta Simone, majd letette.

-Szia. –Bill. A fiú megtörten nézett ki az esőcseppekkel tarkított ablakon. A kedve is olyan volt mint az időjárásé. Borús… és szomorú. Hiszen anya csak egy van. Simone több volt mint 1 anya. Ő lelki társ, segítő kéz, és gondoskodás volt egyben. Ő tartotta össze azt a képzeletbeli várat, melyet a fiúk az út során felépítettek: az álmaikból felépített várat. Ám ez most a romba dőlés szélén áll. Mi lesz, ha Simone-t legyőzi a rák? Ha a kedves, örökifjú nő örökké eltűnik a Loitsche-i házból, és már csak kósza emlékekben él tovább? Mi lesz majd Billékkel, ha az anyjuk sírjánál állnak? Mi lesz az ikrekkel anya nélkül? Hogy fognak tudni így élni tovább? Mi lesz velük? Mi lesz? Mi lesz? Csak ez járt Bill fejében. Reszketett a félelemtől, emésztette a tehetetlenség és az aggodalom.

-Basszameg! –kiáltott fel, majd a földhöz vágta a mobilját. Még szerencse hogy az ütésálló volt. Bill még mindig az ablakban ült. Felhúzta a térdeit, és arra hajtotta le a fejét. Nem volt ereje ahhoz, hogy kimenjen. Nem volt ereje ahhoz, hogy beszéljen. Csak ott akart maradni a szobában, egyedül. Azt kívánta, bárcsak ne tudta volna meg ezt a hírt, sőt! Bárcsak nem lenne beteg az anyja. Ám ezek teljesíthetetlen kívánságok voltak. Az élet 1 csúnya pofont adott Billnek, akinek fogalma sincs, mit tegyen. Nagyon rosszul érezte magát. De tudta, nem ülhet ott örökké. Megpróbált fölállni. Letörölte arcáról a könnyeit, bár lebiggyesztett száját nem igazán tudta elrejteni. Fölállt. Nyelt 1 nagyot, majd kilépett az ajtón. Kint a többiek már bepakoltak a turnébuszba, hiszen menni kellett a hotelbe, öt perc múlva 11 óra, későre jár.

-Hé Bill gyere, mindjárt indulunk! –kiáltotta Gusti az énekes felé, miközben fölvette a kardigánját. Bill szó nélkül kiment a csarnok hátsó bejáratán, fölszállt a turnébuszba, és leült az asztalhoz. Tom már bent ült, Georg és Gusti pedig Bill után 1 perccel szálltak fel. A busz motorja beindult, a kerekek gurulni kezdtek. A mozgó hotelszoba az éjszakai város magányos útjait szelte. Tom észrevette, hogy Billel valami nincs rendjén.

-Bill… van valami baj? –kérdezte Tom. Bill nagy, szomorú barna szemeivel reményvesztetten nézett az ikertesójára.

-Igen… -hagyta el a szó a bánattól kiszáradt ajkait. Mostmár a 2G is az énekesre figyelt.

-Bill… mi történt? –Gustav.

-Anyu… -mondta Bill. képtelen volt hosszabb mondatokat kiejteni.

-Mi van vele? –Tom

-Felhívott… -folytatta Bill.

-És? –Tom. Minden szem Billre szegeződött.

-Mellrákja van. –Bill. kijelentését néma csönd fogadta. Látni lehetett a döbbenetet a tagok arcán.

-Tessék? –kérdezte Tom hitetlenül.

-Jövő héten megy még orvoshoz… akkor derül ki mi lesz. –Bill

-Jézusom… sok szerencsét neki! –Gusti

-Jaja! Nyugi fiúk, nem lesz semmi baj! Ha annak a rengeteg embernek, és Kylie Minogue-nak sikerült legyőznie, az anyukátoknak is menni fog! –bíztatta az ikreket Bill.

-De többen belehalnak, mint túlélik. –Tom

-Anyukátok nem fog! –Gusti

-Nyugi srácok, minden rendben lesz! Lehet hogy a daganat jóindulatú! –Georg

-Remélem… -Bill. a kisbusz megérkezett a hotel elé. A fiúk sorban kiszálltak. Osztottak pár autogrammot a hotelnél táborozó fanoknak. Bill megpróbált vidámnak látszani. Amilyen gyorsan csak tudta aláfirkantotta az orra alá dugott papírokat, posztereket. Közös képet senkivel sem csinált, de a csapat többi tagja sem. Amint végeztek az aláírásokkal, gyorsan bementek a hotelbe, és meg sem álltak a liftig. Felértek a folyosóra.

-Akkor én mentem alvadni jó éjt mindenkinek, és ikrek! Nyugi! –mondta Gusti, majd eltűnt a hotelszobájában.

-Ok. Megpróbáljuk. –Bill. Tom bólogatott.

-Én is megyek aludni, sziasztok! És nem lesz anyukátokkal semmi baj! –mondta Georg, majd a hotelszobájába ment. Bill Tomhoz fordult.

-Mi lesz most? –kérdezte Bill ikertesójától remegő hangon.

-Nem tudom… de igazuk van a fiúknak: nem lesz semmi baj! –nyugtatgatta Billt Tom.

-Hát csak nem… -Bill. még mindig nagyon magába volt zuhanva.

-Na, fel a fejjel! Meglátod, minden rendben lesz! –Tom.

-Oké… akkor majd reggel találkozunk. Szia. –búcsúzott el Bill Tomtól, majd az énekes bement a hotelszobájába. Ledobta a táskáját az ajtó mellé, leült az ágyra, kezét az arcába temette. „Ez a nap egy rémálom…” –gondolta. „Majdcsak jobb lesz… „-nyugtatgatta magát, és a többiek szavai jártak a fejében: nem lesz semmi baj!

Bill felállt leöltözött, letusolt, átöltözött, majd lefeküdt az ágyára, és szokás szerint nyakig betakarta magát (nem csak azért mert fázós volt, hanem mindig is így szokott aludni: oldalt fekve, nyakig betakarózva xD). A mobilján gyorsan beállította az ébresztőt, majd lekapcsolta az asztali lámpát.

De nem aludt. Csak ott feküdt az ágyon, és pislogott a sötétben. Pedig már háromnegyed 12, holnap korán kelnek. De Bill nem volt képes aludni. A mai nap eseményei foglalkoztatták. Mennyi esélye van az anyjának, hogy életben marad? Mi lesz ha kihullik a haja, ha csontsovány lesz, ha hetekig a kórházi ágyban fekszik, ha komplikációk lesznek… bármi megtörténhet.

Bill átfordult a másik oldalára. És mi lesz, ha Simone meghal, és Gordon keres magának 1 más nőt? Nem, erről szó sem lehet. Simone-t nem helyettesíti senki, és kész. Lehet hogy nevelőapjuk van, de anyjuk csak 1 lehet. Simone volt, van és lesz. És ha ezt az egész mellrák mizériát kiszimatolja a sajtó?

Bill felült az ágyán. Állandóan csak az járt a fejében, mi lesz velük. Valahogy ki kéne tisztítani a gondolatait. Óvatosan fölállt, odament az ablakhoz, és résnyire kinyitotta. Visszament az ágyához, lefeküdt, a mobilját a kezébe vette és keresett valami nyugtató számot. Coldplay mellett döntött (am nem szeretem, de ez mégis Bill naplója, hozzá kell igazodni xD –szerk.). Elindította a zenét, majd elfészkelte magát az ágyában. Lehunyta a szemét, és próbált semmire sem gondolni. Amikor Chris Martin (Coldplay énekese) utolsó szava is elhalkult, Bill már békésen szuszogott a párnák közt.

De a megpróbáltatásoknak még nincs vége…