16. rész

-Mi az? Baj van igaz? –kérdezte Bill remegő hangon.

-Nincs! Képzeld… azt mondták szerencsém van, mert a daganatot korán vették észre, ami azt jelenti, hogy meg fogok gyógyulni! –mondta boldogan Simone. Leírni sem lehet, hogy mekkora kő esett le Bill és Tom szívéről. De persze Georg és Gustav is megkönnyebbültek.

-Komolyan? –kérdezte Bill mostmár mosolyogva.

-Persze! –Simone.

-Ez az! –kiáltott fel Tom.

-Na leteszem, mert már fáradt vagyok, eléggé kitett magáért a mai nap! –nevetett Simone.

-Hát mi is aggódtunk! De tök jó hogy rendbejössz! –örült Bill

-Hát még én hogy örülök! Na de mostmár megyek! Szeretlek titeket, és puszilom Georgot és Gustit! –Simone

-Köszönjük, viszont! –kiáltotta a 2G.

-Sziasztok, jó éjt! –Simone

-Neked is anya! Szia! –Bill letette.

-Na látjátok, én megmondtam! –húzta ki magát büszkén Gusti.

-Ó persze, te mindig megmondod! –mondta Tom a szemét forgatva.

-Most miért, hát nem? –Gusti

-Ha mindent ilyen jól megmondasz… hány decibel Georg büfögése? xD –Tom. Az egész bagázs röhögésben tört ki, kivéve persze Georgot.

-Bekaphatod! -.-” –Georg.

-Hát… valami eget-rengető! –Gusti. Tom büszkén hátba veregette Gustit, Georg arca pedig már olyan vörös volt, mint Pamela Anderson Baywatch-beli fürdőruhája.

-Na jólvan, mostmár mehetnénk vissza a hotelbe, nem? –Georg

-Ja, tényleg! –Bill. A 4 srác gyorsan összeszedelődzködött, majd gyorsan be a turnébuszba, és meg sem álltak a következő hotelig.

Korán reggel van. Most kezdődik az élet a városban. A fiúk hotelszobájában is. Bill hótkómában battyogott ki a konyhába. Bekapcsolta a kávéfőzőt, közben hadakozott a kócos, össze-vissza álló fekete tincseivel.

-A faszomba már… -.-” –morogta Bill, ugyanis a haja minduntalan az arcába lógott, hiába igazítgatta. Végül feladta.

-Pálinkás jó reggelt. –köszönt Gusti, akinek bezzeg semmi baja nem volt. Csak előkereste a szokásos müzlistálját, meg a hozzávalókat, és már ehetett is. Bill irigykedve figyelte.

-Miért van az, hogy én mindent elcseszek reggel, te meg semmit se? >.< -Bill

-Azért Bill, mert te túl stresszes vagy! –Gusti

-Wáh, persze. –mondta Bill, majd kiöntötte a kávéját 1 csészébe.

-Csá emberek, mi a pálya? –kiáltotta Tom, amikor hirtelen az ajtóban termett. A hirtelen hangzavartól Bill megugrott a kávé, pedig kilöttyent... a fehér pizsi felsőjére. xD

-Bazmeg Tom, hogy dühödnél meg! –mondta Bill mérgesen, miközben a felsőjén éktelenkedő hatalmas kávéfoltot vizsgálta. Tom amikor meglátta, mit okozott, röhögésben tört ki, és Gusti sem hagyta mosoly nélkül az esetet.

-Kellemes reggelt neked is tesókám! –mondta Tom vigyorogva.

-Már megvan -.-”. –Bill

-Hello mindenkinek! –hangzott a mondat Georg szájából.

-Hello! –többiek.

-Bill magára öntötte a kávét! –vihogott Tom.

-Ügyes vagy! –Georg

-Jaj hagyjatok már… hétfő van! –dünnyögte Bill, majd leült, miután megcsinálta a müzlijét.

-Én is ezt hoznám fel! –Tom

-Na persze… ma se kellett volna fölkelnem. –mormogta Bill. A reggeli után a srácok most kivételesen nem 1 új koncert helyszínére igyekeztek, hanem a stúdióba, Berlinbe. Csak 1 dalt akartak most felvenni. 1 hetük van rá. Szóval most stúdiómunkák jönnek. A kisbusz leparkolt azelőtt a stúdió előtt, amelyben a Zimmer 483 dalai is lemezre kerültek. Amikor a 4 fiú belépett a házba, nosztalgiázásba kezdtek.

-Júj, emlékszetek amikor Georg odaégette a kaját? –Tom

-Aha, és pizzát kellett rendelni. És neked beleesett a kukoricád a kólába. –nevetett Bill

-Ja és kiskanállal akartam kihalászni. –Tom

-Ehelyett kiöntötted a kólát a kanapéra. –Gusti

-A krémszínű kanapéra. –Georg

-És David meglátta… -Bill

-És azt hitte, hogy valaki kutyája odapisált. xD –Tom

-Ja, a kukoricás, ragacsos, megszáradt kólamaradvány. xD –Bill

-Szép látvány volt. –Gusti.

-Sziasztok! –köszönt rájuk David.

-Hello! –fiúk. Szépen lassan mindenki találkozott a rég látott ismerőseivel. Együtt elevenítették föl a régi jó dolgokat, és újult erővel kezdtek a legújabb dal feléneklésének.

De ez sem maradt furcsa dolgok nélkül…

Bill a mikrofon előtt ült 1 széken. Mögötte Gusti, a 2 oldalán Tom és Georg. A stúdió szobában (jó, nem tudom mi a rendes neve xD) voltak. Ment a gitárhangolás, Bill a hangját próbálgatta. Minden jónak bizonyult. Belekezdtek a dalba. Sokszor kellett 1 számot elénekelniük, hogy a legjobbat kiválasszák, meg összevágják, meg minden. Még csak 2x játszották el, amikor kaptak 1 kis szünetet. Mindenki szétszéledt. Bill a fürdőszobába ment, hogy megmossa a kezét. Csak ő volt a helységben. Legalábbis azt hitte. Miközben a kezét mosta, sziszegést hallott, az ajtó felől. De Billt nem igazán érdekelte a hang. Megtörölte a kezét. Éppen ment volna ki, amikor hirtelen meglátott valami hatalmas zöld, mozgó cuccot az ajtónál. Pár másodperc múlva arra is rájött, hogy az 1 óriáskígyó. Tényleg óriás. Az ajtót úgy ahogy van elállta, Bill pedig nem tudott kimenni. A kígyó fenyegetően sziszegett és a nyelvét nyújtogatta. Bill nagyon megijedt. Még sosem volt hozzá ilyen közel 1 kígyó, ráadásul ezt a példányt senki sem őrzi. Bármikor belémarhat, és akkor neki vége. Bill nagyot nyelt, majd lassan hátrálni kezdett. De nem sokat tudott, 1-2 lépés után a falnak ütközött.

-Hé! Valaki! –kiáltotta Bill, de a fürdőszoba messze volt a stúdiószobától, ahol a többiek vannak, szóval hiába üvölt, nem hallja meg senki. Bill a zsebében kezdett kotorászni, de a mobilját is a szobában hagyta. Nem volt nála semmi.

„Hogy kerül ez a dög ide?” –gondolta Bill.

ekkor a hüllő lassan, de megindult felé. Bill mégjobban a falhoz húzódott, de tudta, hogy a kígyó úgyis odaér.

A hüllő tényleg hatalmas volt… veszedelmesen közeledett az énekes felé, aki riadtan lapult a falhoz. Bill nem tudott menekülni. Már nem érdekelte hogy került oda a kígyó, csak az, hogy kijusson onnan… ha lehet egyben. A kígyó már csak fél méterre volt a lábától.

-Menj innen! –mondta Bill reszketve. De hiába mondta a kígyó úgysem érti. Billnek a torkában dobogott a szíve.

-Menj innen! –mondta, mostmár egyre hangosabban. Hiába. Bill elhatározta, hogy valahogy úgyis kimegy onnan. A falhoz húzódva kezdett menni az ajtó felé. A kígyó közben folyamatosan nézte. Bill pont a hüllő mellé ért. Alig 10 centi választotta el az állattól. A fiú ügyelt, nehogy rálépjen a kígyó hatalmas, tekergőző testére (ezt hülyén írtam le, bocsi). Már csak pár méter volt az ajtóig. Bill gyorsan az ajtó elé akart ugrani, de a kígyó gyorsabb volt, és belemart a lábába. Bill fájdalmasan kiáltott fel, majd a földre rogyott. Érezte a hüllő fogait a lábában. Iszonyatosan fájt neki, nem bírt felállni. Ott feküdt a földön kétségbeesetten, mellette tovább tekergőzött a kígyó…

És még mindíg nem volt senki a közelben.Bill csapdába esett.